A kérdezettek 56 százaléka szerint bár jó céllal született a változtatás, a kivitelezés nem sikerült – ez szűrhető ki a Publicus Intézet reprezentatív, a Népszava megbízásából készült felméréséből.
Ebben arra keresték a választ, mik az emberek tapasztalatai az új palackvisszaváltási rendszerrel, a Mol-hátterű Mohu automatáival.
A kutatás szerint az emberek 69 százaléka szokott olyan italokat vásárolni, amelyeknek a csomagolásán az újonnan bevezetett rendszer szerint 50 forint betétdíj van, közülük 54 százalék már tesztelte a rendszert, és váltott vissza palackot vagy dobozt a boltokban kihelyezett automatákban.
Főleg a panel épületekben lakók nyilatkoztak így, körükben 79 százalék vitt már vissza italcsomagolást, a kertes- vagy társasházban élőknek nagyságrendileg a fele még „gyűjtöget”. Ugyanis azoknak a nagy része, akik még nem próbálták ki az automatákat, tervezi ezt: 83 százalék gyűjti a csomagolásokat, hogy később visszaválthassa, 15 százalék viszont nem bajlódik ezzel. Ez utóbbi arány a társasházakban és a panelokban élők körében magasabb (31-31 százalék), mint a kertes házban élők esetében (10 százalék), feltehetően utóbbiaknak több helye van a szemét tárolására, ami igencsak sok helyet foglal így, hogy a csomagolásokat nem lehet összenyomni.
Az emberek 79 százalék mondta, hogy korábban is szelektíven gyűjtötte és dobta ki a most visszaválthatóvá tett palackokat és üdítősdobozokat, azok körében, akik szoktak ilyen termékeket vásárolni. A kutatás szerint a teljes népességet tekintve 5 százalék azok aránya, akik korábban nem gyűjtötték szelektíven ezeket a hulladékokat, most viszont gyűjtik és visszaváltják őket. Azok körében, akik már korábban is odafigyeltek a szelektív szemétkezelésre 42 százalék mondta, hogy ez az új rendszer több nehézséget okoz nekik a korábbinál, 57 százalék viszont nem érez ebben változást.
Azoknak az embereknek a 23 százaléka, akik már váltottak vissza palackot azt mondta: minden egyes betétdíjas csomagolást elvitt az automatához.
73 százaléknak viszont nem sikerült minden palackot vagy dobozt eljuttatni a visszaváltó-pontra.
Ennek az is lehet az oka, hogy az emberek 22 százaléka olyan boltban vásárol napi rendszerességgel, ahol nincs visszaváltási lehetőség. Nem meglepő módon ez az arány a községekben a legmagasabb (36 százalék), és a megyeszékhelyeken a legalacsonyabb, 14 százalék. Ha lakóhely jellegét nézzük, a panelekben élőknek van a legkönnyebb dolguk, mert 88 százalékuk preferált boltjában van automata, a kertes házban élők esetében viszont ez csak 69 százalék.
Azok közül, akiknek már volt dolguk az automatákkal, 47 százalék szembesült valamilyen problémával a visszaváltás során. 57 százalék arról számolt be, hogy a gép nem vett vissza minden palackot, 51 százalék találkozott olyan esettel, hogy az automata egyáltalán nem is működött. Emellett 9 százalékukkal előfordult, hogy valamilyen okból nem jutottak hozzá az 50 forintos betétdíjhoz.
Összességében, azok körében akik már váltottak vissza, inkább pozitív az új rendszer megítélése: 68 százalék szerint jól, vagy inkább jól működik a visszaváltás. A válaszokat némileg a pártszimpátia is befolyásolja, a Fidesz-KDNP szavazóinak 82, az ellenzékieknek 59, a Tisza Párt híveinek és a bizonytalanoknak pedig 64 százaléka vélekedik kedvezően a rendszerről. Mégis, az összes megkérdezett 56 százaléka ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy „az új visszaváltási rendszer jó cél érdekében jött létre, de rossz a kivitelezés”. Csak 32 százalék gondolja azt: „az új visszaváltási rendszer hatékony módszer, hogy minél több palack kerüljön újrafelhasználásra”. Még a kormánypárti szavazók körében is 2 százalékos többségben vannak az első állítást megjelölők (45 százalék 43 százalék elégedettel szemben).
Harc a palackokért, vadászat a működő automatákra
Tíz óra, tíz kilométer, ezer sörös és üdítős fémdoboz. Zoli, a kaposvári lakótelepek közismert guberálója hosszú évekig teljesítette a napi penzumot, így egészítve ki csekélyke jövedelmét: az összeszedett göngyölegért darabonként két forintot kapott a gyűjtőhelyen, vagyis havonta úgy 60 ezret kukázott össze. Ezek alapján úgy tűnhet, Zolinak nagyon jól jött júliustól a változás, mely 50 forintos betétdíjjal terhelt meg minden italos dobozt és PET-palackot. Ám hiába a 25-szörös díjnövekedés, a negyvenes férfi éppen hogy csak össze tudja szedni a korábbi összeget.
– Reggel hét óta ennyit sikerült kukáznom – mutatta a szatyrát, benne 13 sörös dobozzal, műanyag palackkal. – Négy és fél órája járkálok, máskor ilyenkor már több száznál tartottam. Amióta bevezették az 50 forintos betétdíjat, alapból lecsökkent a gyűjthető mennyiség a harmadára-negyedére, ami persze még mindig jó lenne, hiszen kétszáz fémdobozzal is 10 ezret kereshetnék naponta. Viszont rengetegen elkezdték gyűjteni, nyugdíjasok, gyerekek is, de ami a legnagyobb gond, hogy roma családok is ráálltak, utóbbiak ráadásul autóval jönnek, és sokkal hamarabb lejárják a területet, mint én gyalog.
Régebben reggel 7-kor indult és nagyjából délután 5-ig járta a kaposvári lakótelepeket, illetve a köztes, kertvárosi utcákat, s közben négyszer-ötször ment a leadóba.
– Most, sajnos, elég napi egyszer elmennem valamelyik automatához – legyintett. –Nagyjából negyven darab jön össze, szerencsés esetben hatvan. Korábban nincs értelme elindulni, mert még nem viszik le a szemetet a lakótelepeken, fél nyolctól viszont már az autós gyűjtők is megjelennek. Mire a régi területem végére érek, már leraboltak mindent, csak az jut, amit a távozásuk és az érkezésem közötti időben dobtak ki a lakók.
A 78 éves Mariska néni eddig hetente kétszer, vasárnap és szerda délután – a szemétszállítás előtti napokon – járta végig a környékbeli emeletes házas utcákat, akkorra már megteltek a kukák, volt miből válogatni.
– Havi 2-3 ezer forint jött össze a kukázásból – állította a nyugdíjas asszony. – Igaz, több helyen adtak 500-1000 forintot, amiből még 10-15 ezer pluszt jelentett hónapról hónapra.
A nyugdíjam 76 ezer forint, ha nem kukáznék, nem tudom, mit ennék vagy hogyan fűtenék télen.
Most, hogy 50 forint lett a betétdíj, jobb a helyzet, hiszen alkalmanként azért találok 8-10 palackot vagy fémdobozt, ami azt jelentette, hogy júliusban több mint 5 ezer forintot szedegettem össze. Remélem, ez így is marad, ugyanis a múltkor egy autóból megfenyegettek, hogy felejtsem el ezeket a kukákat, meg ne lássanak többet a környéken. Nem tudom, kik voltak, de állítólag egyes családok felosztották egymás között a várost, s próbálnak kiszorítani másokat a neki jutott területről. Persze, megijedtem, de ettől még ugyanúgy jövök majd, kell a pénz, s csak nem vernek meg egy öregasszonyt néhány száz forint miatt!
Egy százalék adomány
A Mohu automatáinál van rá lehetőség, hogy a vásárló a visszajáró betétdíjat jótékony célra ajánlja fel, de ezzel a lehetőséggel csupán az emberek 1 százaléka élt vagy tervez élni, 80 százalék inkább levásárolja a kapott kupont a boltban, 11 százalék pedig a bankszámlájára utaltatja az applikáción keresztül.
Négytagú család áll az egri belvárosi szupermarket pici kis helyiségében az automatánál. Nagy bevásárlókosarat toltak el idáig, tele sörös dobozokkal műanyag palackokkal, egy-két borosüveggel. Várniuk kell, a visszaváltó nem üzemel, azt írja ki a gép, hogy tele lett a gyűjtő, újat kell behelyezni. Amíg erre várunk, kiderül, a város szélén laknak, egész nap gyűjtögették a kukákból, meg az árokparton eldobott, számukra értékes hulladékot. Hétvégén sokfelé van buli, így a hét első napjaiban megéri felkerekedni, és összeszedni azt, amit az emelkedett hangulatban lévő fiatalok szétdobáltak. Némelyik energiaitalos és sörös doboz be van horpadva, de az asszony szakavatottan elmagyarázza, hogy igazából nem is kell teljesen épnek lennie a csomagolásnak, elég ha „az a sok vonal izé itten” jól látszódik a beolvasó gép számára. Van, amelyiket kihorpasztgatja, de olyan műanyag palack is, amit teli torokból fújni kezd, hogy kiegyenesedjen a mélyedés. Aztán beindul újra az automata, a nagyobbik fiúcska meg árgus szemekkel figyeli a kijelzőn lévő összeget, látszik, hogy fejben el is költötte a pénzt finomságokra. A családfő azt mondja, élelmiszert vesznek, talán egy kis kocka csoki is belefér.
Balaton parti kisváros, borfesztivál, hömpölygő tömeg. A fabódék mellett estére szépen gyűlnek a kartondobozokba kitett burgundi, rajnai és bordeaux-i palackok. Van olyan árus, aki külön szétszortírozza a visszaváltható és a szelektív hulladékba szánt üvegeket. Utóbbiakat a nap végén, éjféltájban elviszi a nagy gyűjtőedényhez, a többit kartondobozokban kint hagyja. – Próbáltam tegnap visszaváltani, de olyan sor volt a gépnél, hogy kiszámoltam: az órabérem több lenne, mint az üvegek után kapott pénz. Ha valaki elviszi innen, hát elviszi, ha meg nem, akkor holnap reggel ezeket is kidobom majd a szelektív tárolóba – mondta egyikük.
