„Önmagától semmi sem történik! Nagy válságai között talán most éli át a magyar nép a legsulyosabbat. (…) Mindenkinek kötelessége, hogy a goethei kinyilatkoztatást valósággá segítse. S mi azt hisszük, hogy ha a magyar munkásosztály hű marad multjához és méltó jelenéhez, bármilyen nehéz is a helyzet, csüggedésre semmi okunk!” – írta az akkor már 51 éves Népszava pontosan száz évvel ezelőtt, 1924. augusztus 31-én.
Ki tudja, mit gondoltak a lap készítői arról, hogy egy évszázaddal később, 2024. augusztus 31-én hogyan élünk majd. Volt-e elég színes a fantáziájuk elképzelni, hogyan készül újság a mai Magyarországon. A telefont már ismerték, de a kevesek luxusának számított még, a mobiltelefon csak hetven évvel később jelent meg Magyarországon, az internet már az új évezredben terjedt el széles körben, a mesterséges intelligenciával pedig még csak most ismerkedünk.
És rémülünk meg tőle egy-egy rossz pillanatunkban. Pedig így ír rólunk: „A lap elkötelezett a demokratikus értékek és a sajtószabadság mellett, gyakran bírálja a kormányzati intézkedéseket és politikai döntéseket. A Népszava fontos része a magyar média történetének, és jelentős szerepet játszik a mai magyar közéletben, különösen a baloldali és liberális szellemi áramlatok közvetítésében.”
A ChatGPT azt is írja, hogy a Népszava az egyik vezető baloldali napilap. Ő még nem tudja, hogy egyedül maradtunk.
És bár ne így lenne! Bárcsak azzal kezdődnének a reggeleink, hogy félve és olykor irigykedve lapozzuk a konkurenciát, mert megelőztek bennünket, megszerezték és megírták a fontos információt, náluk szólalt meg a meghatározó kormányzati és ellenzéki politikai szereplő, nekik ad interjút a tudós, az alkotó- és előadóművész, a győztes sportoló, ők látták meg a mögöttes szándékot és derítették ki az igazságot.
Ám az utóbbi években – lassan évtizede – mi is csak a telefonunkon görgethetjük mások híreit. Mert – ellentétben a kontinens számos országával, Boszniától Dániáig, Olaszországtól Portugáliáig, Lengyelországtól Belgiumig – Magyarországon a kávézókban csak nagyítóval találni újságot lapozó embereket. Itt a polgárság alig tartotta meg a hagyományos printsajtót. Ezért aztán végképp meg kell becsülnünk azokat, akik pénzt áldoznak arra, hogy megtudjanak valamit a pillanatról pillanatra érkező friss információk hátteréről, és másnap kinyomtatott újságot vesznek a kezükbe.
A Népszava túlélt több mint 150 vérzivataros évet, nem tehet mást, mint túléli a következő 150-et is.
Mayer-Rubcsics Jakab, azaz Külföldi Viktor az első főszerkesztő, vagy József Attila, Faludy György és a 115 éve született díjnévadó Fejtő Ferenc nyomába lépve, hozzájuk fel nem érve, de a méltó utód szerepére állandóan törekedve továbbra is megpróbáljuk a manapság szinte lehetetlent: választ kicsikarni a felelősöktől, akik az elmúlt másfél évtizedben mintha megfeledkeztek volna arról, hogy kötelességük felelni.
Továbbra is megszólaltatjuk a marhatenyésztőt és a világhírű filozófust, a világsztár filmrendezőt és zongoraművészt, tanárt és diákot, a zsákfalu lakóit és az elemzőt, a mélyszegénységben élőket, a mélyszegény-sorsból kitörteket, és azokat, akik a felelőtlen állam feladatát átvéve segítik őket.
Széchenyi Ágnes: „Igénymilliomos és zsebproletár” (Fejtő Ferenc aktualitása)Földes György: Válság és hagyomány (Beszéd Fejtő Ferenc szobránál)Továbbra is bizonyítjuk, a világ nem csupán ezen a 93 ezer négyzetkilométeren terül el. És ha kitekintünk a már – szerencsére – alig létező határkerítéseinken és sorompóinkon túlra, rájöhetünk, mennyire sok a szín, sokféle az ember, és sokrétű a gondolat.
Továbbra sem fogadjuk el a mi és ők, a Kárpát-medence végletesen kettéosztott közéletének logikáját, amit érdekeinek megfelelően erőltet mindannyiunkra a hatalom. Tudjuk és nap mint nap bizonyítjuk, nem, nem létezik kormánypárti és ellenzéki gyógyulás, okulás vagy zenehallgatás.
Továbbra is szeretnénk örömet okozni egy-egy podcastban elhangzott jó beszélgetéssel, videóriportokkal, a mobilnépszava és az online plusz tartalmaival, és persze a leírt szóval: különleges tárcákkal, novellákkal, versekkel. És képekkel, no meg karikatúrákkal, még mielőtt saját fennköltségünk hatása alá kerülnénk.
Továbbra sem mondunk le a világ jobbításának szándékáról. És öntudatos újságíróként öntudatos olvasóinkkal együtt szolidaritásra, elfogadásra, bátorságra, kreativitásra és cselekvésre ösztönözzük magunkat. Hiszen tudjuk – ismét visszanyúlva száz évvel ezelőtti elődeinkhez –: Önmagától semmi sem történik!
(Elhangzott 2024. augusztus 31-én Budapesten Fejtő Ferenc, a Népszava örökös tiszteletbeli főszerkesztője születésének 115. évfordulóján rendezett megemlékezésen a Szent István parkban, Fejtő Ferenc szobránál.)
A nagy előd nyomdokain – Gál Mária kapta a 2024-es Fejtő Ferenc-díjat