Szeptember első hete soha nem könnyű, az iskolakezdéssel együtt minden kicsit felbolydul, a kényelmes nyári tempó után mindenki igyekszik újra felvenni ritmust, és ez nem kevés feszültséggel jár. Különösen, ha az országban még mindig gatyarohasztó a meleg, és már nem csak a betegek főnek a kórházakban, hanem a gyerekek is az iskolapadban, az egyre melegebb időjárásra egyáltalán nem felkészített épületekben. Mert ezek a dolgok, mint tudjuk, nagyon sokba kerülnek, és a kormánynak nincs is terve a helyzet kezelésére, hiszen a gonosz EU nem küldi a pénzt, az alkalmatlan baloldal pedig lerohasztott mindent, a klímahisztit pedig egyébként is a háttérhatalom szítja. De ez most mellékszál.
Ezen a nyűgös, meleg, igazságtalan és felháborító iskolabezárásoktól, igazgatóleváltástól és ostobán, előkészítetlenül bevezetett mobiltelefon-kitiltástól terhelt, rosszkedvűen induló tanévkezdeten jön szembe a hír az Átlátszón, miszerint a Magyar Közút 3,3 milliárd forintból újít fel egy olyan mellékutat, ami – mit ad Isten – Lázár János batidai kastélyához vezet. A 4413-as jelű, Algyőt Maroslelével összekötő út több mint 6 kilométeres szakasza újul meg ennyiből. Ez az egyébként 12 kilométer hosszú út fele. Történetesen az a fele, amin alig van autóforgalom, bár busz kétségtelenül jár rajta, naponta három alkalommal. Mindenesetre megnyugtató, hogy a miniszter, akinek egyébként az a szerep jutott a kormányban, hogy kegyetlenül húzkodja le a listáról azokat a beruházásokat, amelyeket túl drágának vagy feleslegesnek tart a jelenlegi gazdasági helyzetben (ennek esett áldozatul a legtöbb fővárosi fejlesztés), fenékpróbáló bukkanók nélkül juthat el a vadászkastélyáig.
De nem kell Lázár Jánosnak lenni ahhoz, hogy valaki egyenlőbbnek gondolja magát az egyenlőknél, és vastag bőr sem csak miniszterek arcán nő. Nyíradonyban már nem csak lombkorona sétány épült, készült egy 1200 méteres rekortán futópálya is, amely hogy, hogy nem, többek között a még éppen regnáló polgármester Tasó Béla nagybátyja, Tasó László fideszes országgyűlési képviselő erdejében kanyarog. A projekthez a polgármester – aki a Covid járvány alatt egyedül döntött a beruházásról – 45 millió forint költségvetési támogatást kapott és ugyanekkora saját erőt ígért. Viszont, mivel nem készült el időben, az összeget vissza kell fizetni az államkasszába, és a kivitelezők sem jutottak időben a pénzükhöz. Így a futópálya, amely nyilván kellett oda, mint pohár víz egy kiadós kocogás után, alsó hangon is jóval több mint 100 milliójába került az önkormányzatnak, amelynek egyelőre nincs is a tulajdonában. A hamarosan leköszönő polgármester családjához köthető földekért ugyanis a „tulajdonosok” (vagyis Tasóék és a hozzájuk köthető vállalkozások) kompenzációt várnak az önkormányzattól. Tasó Béla már a 24.hu megkeresésén is meglepődött, hiszen nincs itt semmi látnivaló, az ingatlanmutyi vádját sem érti, szerinte ez teljesen szokványos eljárás. Hát, így tűnnek el százmilliók és milliárdok, miközben mi szépen lassan megfövünk a levünkben, hátralévő életünk vélhetően leghűvösebb szeptemberének elején.