Néhány évtized múlva nagy lesz az átfedés az emberi és az állati lakhelyek között – írja az Agroinform. Egy új kutatási szerint 2070-re bolygónk szárazföldjeinek felén egyre inkább átfedésbe kerül az állatok élettere az emberével, ami az ember-állat konfliktusok számának növekedésével jár majd. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy kulcsfontosságú lenne kideríteni, hogy mindez hol zajlik majd, melyek lesznek a várható konfliktusterületek, és milyen állatokra vonatkozik a gyakoribb találkozás, hiszen ezen adatok figyelembevétele fontos a várostervezés és a természetvédelem során.
A kutatók számításai szerint a területek 57 százalékán várható növekedés az emberi-állati élőhelyek átfedésében, és csak 12 százaléknyi területen fog csökkenni ennek az aránya. A legnagyobb mértékben a mezőgazdasági és erdészeti művelésbe vont területeken nő majd a találkozások és a konfliktusok esélye. Ennek oka nem a klímaváltozás, hanem az emberi népességnövekedése. Tehát az emberek fognak olyan helyekre költözni, ahol korábban vadon volt, és nem az állatokat kényszeríti a klíma az emberi lakhelyekre.
A kutatók szerint a jövőben az emberrel kapcsolatba kerülő vadállati közösségek más fajokból állnak majd össze, mint amelyekkel ma találkozunk. A számítások szerint azokon a helyeken lesz jelentős a növekedés, ahol már most is nagy a népsűrűség – Kínában, Indiában. A legnagyobb aggodalomra azonban a jelenleg erdős területek adnak okot Afrika és Dél-Amerika területén, e helyeken is nagymértékű növekedésre számítanak. Itt azonban az igen nagy biológiai sokféleség miatt aggasztó a helyzet; a kutatók szerint mindez egészen megdöbbentő mértékű biodiverzitás-csökkenést eredményezhet e területeken. Például Dél-Amerikában az emlősök 33, kétéltűek 45, hüllők 40, madarak 37 százalékkal kisebb sokféleséggel rendelkeznek majd. A madarakból főleg azok a fajok fognak eltűnni, amelyek rovarevőkként segítik az ember életét, élelmiszer-termelését. Továbbá e probléma új állati eredetű megbetegedések felbukkanásával is járhat majd
A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a természetvédelemnek figyelembe kellene vennie ezeket a várható változásokat, kreatívabbá kell majd válniuk az alkalmazott módszereknek is, továbbá be kell vonni e munkába majd a helyi közösségeket is. Emellett fontosnak tartják, hogy egyes területek ideiglenes védettséget kapjanak, ahol például az állatok átvonulhatnak, vagy ahol kritikus életszakaszaikat háborítatlanul eltölthetik majd.
Kétségünk ne legyen: hiába a tudósok felhívása, semmi sem fog történni. Ezzel sem. Mintha az ember vakon rohanna a végzetébe. Mondjuk, esztelenül, mint, aki nem látja a jövőből azt sem, ami világosan látható, hogy a bolygó napjai megszámláltattak, ha minden úgy folytatódik, ahogy eddig bevett volt. Azt nem állítjuk, hogy az állatvilág fel fog lázadni az ember ellen, habár az egészet akár így is felfoghatnánk. De azt igen, hogy lassan kidobhatunk mindent, amit eddig a világról tudtunk. Az egész felvilágosodást, például, a trónra ültetett ésszel együtt, mert bár továbbra is hiszünk az észben, de a haladásban egyre kevésbé, akkora az egyhelyben topogás.