Leváltható-e az Orbán-kormány választások útján, különösen a Fidesz-KDNP által az elmúlt években kialakított választójogi környezetben? Több mint tíz éve ez a magyar közélet egyik központi kérdése, s a rá adott válasz egyúttal arra is rávilágít, demokráciának nevezhető-e egyáltalán a hazai politikai rendszer. Sokan úgy vélik, hogy a hatalom a jelenlegi rendszerben nem leváltható, ezért Magyarország megszűnt demokráciának lenni, hiszen a demokratikus rendszerek legfőbb kritériuma a szabad és tisztességes választás. E nézet tán legismertebb képviselője Kornai János (volt), aki szerint valamilyen, a demokrácia és a diktatúra közötti autokratikus rendszerről beszélhetünk – vannak ugyan választások, de se nem szabadok, se nem tisztességesek. Mások, például Török Gábor szerint épp a szabad választások lehetősége továbbra is adott, amivel teljesül a demokrácia minimális kritériuma, s a kormánypártokat politikai okok miatt nem lehet(ett eddig) leváltani.
Abban viszont nincs vita, hogy a mai választási rendszerben a Fidesz-KDNP felé lejt a pálya. Az egyfordulós voksolás, a győzteskompenzáció, a határon túliak könnyített – levélben való – szavazása, és ezzel párhuzamosan a külföldön élők, de hazai állandó lakcímmel rendelkezők nehezített – külképviseleti – voksolása mind-mind Orbánéknak kedvez. És azt is láthattuk a korábbi választások előtt, hogy a kormánypártok nem haboznak a szabályokat akár az utolsó pillanatokban módosítani.
A most előkerült ötletek, elsősorban a határon túli egyéni választókerületek kialakítása, de például az 5 százalékos bejutási küszöb lejjebb vitele is ugyanezt a célt szolgálják.
A Tisza Párt felemelkedése, népszerűségének növekedése a választási rendszer újabb barkácsolására késztetheti a hatalmon lévőket.
Hiába tagadják, ha érdekeik úgy kívánják, ezeket az ötleteket is törvénybe iktatják majd.
És akkor visszatértünk a kiindulóponthoz; vajon hol a határ, mikortól tekinthető egy választás szabadnak, illetve egy politikai rendszer demokráciának?
