Még zajlanak az utolsó tárgyalások az e hét végén New Yorkban megrendezésre kerülő „jövő csúcstalálkozója” előtt, hogy az államfők megállapodjanak a globális együttműködés építőköveinek reformjáról.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete egy nyilvánvaló tény miatt hívta össze ezt az egyedülálló csúcstalálkozót: a globális problémák gyorsabban változnak, mint a megoldásukra létrehozott intézmények. Ezt látjuk magunk körül mindenhol. A kegyetlen konfliktusok és az erőszak szörnyű szenvedést okoznak; nagy a geopolitikai megosztottság; mindenhol jelen van az egyenlőtlenség és az igazságtalanság, amelyek rombolják a bizalmat, súlyosbítják a sérelmeket, valamint táplálják a populizmust és a szélsőségességet. A szegénység, az éhezés, a diszkrimináció, a nőgyűlölet és a rasszizmus évszázados kihívásai pedig új formákat öltenek.
Mindeközben új, egzisztenciális fenyegetésekkel kell szembenéznünk, az elszabaduló éghajlati káosztól és környezetünk pusztulásától kezdve az etikai és jogi vákuumban formálódó, mesterséges intelligenciához hasonló technológiákig.
A jövő csúcstalálkozója annak felismerése, hogy mindezen kihívások megoldása a mi kezünkben van. Olyan rendszerfrissítésre van azonban szükségünk, amelyet csak a globális vezetők tudnak megvalósítani. A nemzetközi döntéshozatal ugyanis egy időhurokban rekedt. Számos globális intézmény és eszköz az 1940-es években jött létre, a globalizáció és a dekolonizáció előtti korban, és azelőtt, hogy széles körben elismerték volna az egyetemes emberi jogokat és a nemek közötti egyenlőséget, illetve azelőtt, hogy az emberiség eljutott volna a világűrbe, nem is beszélve az akkor még ismeretlen kibertérről.
A második világháború győztesei még mindig elsőbbséget élveznek az ENSZ Biztonsági Tanácsában, miközben egy afrikai országnak sincs állandó helye a Tanácsban. A globális pénzügyi struktúra nagymértékben a fejlődő országok ellen irányul, és nehézségek idején sem nyújt nekik védőhálót, hanem hagyja őket fuldokolni az adósságban, amely elvonja pénzüket a saját lakosaik érdekében történő beruházásoktól.
A globális intézmények pedig korlátozott teret biztosítanak a mai világ számos fontos szereplőjének a civil társadalomtól kezdve a magánszektorig. A jövő örökösei – a fiatalok – szinte láthatatlanok, miközben a jövő nemzedékeinek érdekei képviselet nélkül maradnak.
Az üzenet világos: nem tudunk unokáink számára megfelelő jövőt teremteni egy olyan rendszerrel, amelyet a nagyszüleink számára hoztak létre. A jövő csúcstalálkozója lehetőséget kínál arra, hogy újraindítsunk egy olyan többoldalú együttműködést, amely megfelel a XXI. századnak.
Az általunk javasolt megoldások között szerepel egy „Új békeprogram”, amely a nemzetközi intézmények és eszközök – köztük az ENSZ Biztonsági Tanácsa – korszerűsítésére összpontosít a konfliktusok megelőzése és megszüntetése érdekében. Az Új békeprogram új lendületet kíván meg az országoktól azért, hogy megszabadítsuk világunkat a nukleáris fegyverektől és más tömegpusztító fegyverektől; valamint azért, hogy a biztonság fogalmát kiterjesszük a nemi alapú és a csoportos erőszakkal szembeni védelemre. A program figyelembe veszi a jövőbeni biztonsági fenyegetéseket, felismerve a hadviselés változó természetét és az új technológiák fegyverré válásának kockázatait. Globális megállapodásra van például szükségünk az úgynevezett halálos autonóm fegyverek betiltásáról, amelyek emberi beavatkozás nélkül képesek élet és halál kérdésében döntéseket hozni.
A globális pénzügyi intézményeknek tükrözniük kell a mai világot, és képesnek kell lenniük arra, hogy erőteljesebb választ adjanak az adósság, a fenntartható fejlődés, az éghajlatváltozás és más kihívások által felvetett kérdésekre. Ehhez konkrét lépéseket kell tenni az adósságproblémák kezelése, a multilaterális fejlesztési bankok hitelezési kapacitásának növelése, valamint üzleti modelljük megváltoztatása érdekében, hogy a fejlődő országok sokkal nagyobb mértékben és megfizethető áron férhessenek hozzá magánfinanszírozáshoz.
E finanszírozás nélkül a fejlődő országok nem lesznek képesek kezelni a jövő legnagyobb fenyegetését: az éghajlati válságot. A fejlődő országoknak sürgősen szükségük van forrásokra ahhoz, hogy a bolygót pusztító fosszilis tüzelőanyagokról áttérjenek a tiszta, megújuló energiára. Ahogyan pedig azt a vezetők tavaly kiemelték, a globális pénzügyi struktúra reformja kulcsfontosságú a fenntartható fejlődési célok megvalósításához is, amire égető szükség van.
A csúcstalálkozó a globális hatással bíró új technológiákra is összpontosít, keresi a digitális szakadék felszámolásának módjait, valamint a mindenki számára nyitott, szabad és biztonságos digitális jövő közös alapelveinek meghatározását.
A mesterséges intelligencia forradalmi technológia, amelynek alkalmazásait és kockázatait még csak most kezdjük megérteni. A technológiai vállalatokkal, a tudományos élet szereplőivel és a civil társadalommal együtt konkrét javaslatokat terjesztettünk elő a kormányok számára, hogy dolgozzák ki a mesterséges intelligenciára vonatkozó kockázatkezelési kereteket, valamint az általa okozott károk nyomon követését és mérséklését, illetve előnyeinek megosztását. A mesterséges intelligencia irányítását nem lehet a gazdagokra hagyni; ebben minden országnak részt kell vennie, az ENSZ pedig készen áll arra, hogy ehhez platformot biztosítson.
Az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség közös szálként kötik össze ezeket a javaslatokat. A globális döntéshozatalt nem lehet megreformálni az emberi jogok és a kulturális sokszínűség tiszteletben tartása vagy anélkül, hogy biztosítanánk a nők és a lányok teljes körű részvételét és vezető szerepét. Ennek érdekében újabb erőfeszítéseket követelünk a nőket a hatalomból kizáró történelmi – jogi, társadalmi és gazdasági – akadályok felszámolására.
Az 1940-es évek béketeremtői olyan intézményeket hoztak létre, amelyek segítettek megelőzni a harmadik világháborút, és számos országot elvezettek a gyarmati létből a függetlenségig. De ők már nem ismernének rá a mai világunkra. A jövő csúcstalálkozója lehetőséget kínál arra, hogy a XXI. századra és a többpólusú világunkra hangolt, hatékonyabb és befogadóbb intézményeket és eszközöket hozzunk létre a globális együttműködés érdekében.
Sürgetve kérem a vezetőket, hogy ragadják meg ezt a lehetőséget.
A szerző az ENSZ főtitkára.