Ami a képernyőn látszik: az árvízi védekezésben az egész mezőnynek Magyar Péter diktálja a tempót, a miniszterelnököt is beleértve – ki gondolta volna ezt mondjuk januárban? A valóságban más a helyzet, de nem a két politikus, hanem az ember és a természet relációjában: itt a változó klíma diktál, és egyelőre nem nagyon tudjuk követni.
Amikor zajlik az élet, akkor mutatkozik meg a legtisztábban, hogy mekkora bajban vagyunk. (Legalább) 14 éve távolodunk a realitástól: a Fidesz 2010 óta a médiában, a médiának politizál kormányzás helyett, és a látvány mára annyival fontosabb lett az érdemi cselekvésnél, hogy az utóbbit, gondoljunk akár a Covid, akár mondjuk az infláció elleni küzdelemre, úgyszólván fölöslegessé is tette.
Hogy a Fidesz ezen a pályán is verhető; hogy most épp köröket vernek rájuk, az érdekes fejlemény, de aligha vigasztalja azokat, akik már nyakig állnak a bajban, miközben a vízszint még emelkedik.
Nekik, vagy legalábbis közülük a konzekvensen az Orbán-pártra szavazóknak azon kellene elgondolkodniuk, hogy mi a fontosabb: a zászlólengetés, a nemzeti húrok pengetése, a magyarkodás, vagy a közügyek intézése – mert hogy 14 éve az előbbit kapják az utóbbi helyett, persze velünk együtt. Túlzó leegyszerűsítésnek tűnik? A kormány 2011-12-ben ígérte meg, hogy a vízgazdálkodásban is „több mint kormányváltás” lesz: a katasztrófavédelmi logikájú árvízvédelemről (vagyis arról, amit ezekben a napokban látunk), átállunk a tervezett, megelőző szemléletű védekezésre, mert az utóbbi nem csak hogy hosszú távon olcsóbb, de sokkal hatékonyabb is. Megvalósult ebből bármi? Ha van is pár fejlemény, az az ígértnek pont az ellenkezője: az állami vízügyet szétzavarták, a hatásköröket meg a pénzt odaadták a belügynek és – most tessék kapaszkodni – a katasztrófavédelemnek, megelőzés helyett pedig kapkodás és rögtönzés van, amikor itt az ár.
Hogy gumicsizmás politikusok szaladgálnak a gátakon, az csak tünet. A baj gyökere ott van, hogy ez nagyjából a maximum, amit várhatunk tőlük a biztonságunkért.