Kutyaszorítóba került az államháztartás. A lakossági megtakarításokra is szüksége van, de a fogyasztás ösztönzéséről sem mondhat le. A két célt egyidejű, zökkenőmentes megvalósítása azonban egy olyan, hiteltelen kommunikációra épülő piacgazdaságban, mint a magyar, csak egy álom lehet. Nagy Márton gyakorta felpanaszolja. hogy nem pörög a gazdaság, amelynek az egyik fő oka, hogy a fogyasztást terhelő adók elmaradnak az előirányzattól. Ugyan az adópolitika alakítása még nem a nemzetgazdasági miniszter jogköre, de tárcája már azon mesterkedik, hogy miképpen tudja a lakossági megtakarításokat sikeresen a maga javára fordítani, úgy hogy a családok esetleg még jó képet is vágjanak hozzá.
Sikerült feltornászni a legutóbbi adatok szerint a 13 ezer milliárd forintra, kecsegtető kamatokkal és adómentességgel a lakossági állampapírállományt, amely a költségvetési hiány mintegy 20 százalékát fedezi. S tán még azzal is meg lehet barátkozni, hogy a rekordszíntű infláció elmúltával ráléptek a kamatfékre, ami önmagában még nem eredményezi azt, hogy azok a háztartások, amelyek megtehetik, hogy hosszabb távon félre tegyék forintjaikat, ehelyett inkább elköltsék fölös pénzeiket. (Intő jel a munkaképes lakosságnak csak 16 százaléka osztozik a hatalmas állampapírvagyonból, 40 százalékuknak viszont semmilyen megtakarítása nincs!)
A gazdasági csúcsminiszter rájött arra, hogy az állampapír befektetéseket jobb békén hagyni, de az önkéntes nyugdíjpénztárak - egyértelmű céllal összegyűlő - mintegy 10 ezer milliárdos vagyonát érdemes megpiszkálni. Tárcájánál azon törik a fejüket, hogy ezeket megtakarításokat adó- és járulékmentesen feltörve, lakáscélokra lehessen fordítani. Tiltakoznak is a nyugdíjas szervezetek. Szerintük a javaslat elbizonytalanítja a nyugdíjcélú megtakarítókat és hitelteleníti az öngondoskodást. Az Uniónál azt vállaltuk, hogy 2025. március 31-ig az új nyugdíjtörvény lép hatályba. Ennek egyik pillérét most megkopasztanák. A magánnyugdíj-pénztárak kivégzése már megtörtént!