Noha a budapesti Kínai Kulturális Központot 2020-ban alapították, a Covid alatt csak online programokat tarthattak. Immár a személyes találkozásra is több a lehetőség, miután az idén júniusban beköltöztek a hatalmas és lenyűgöző, hófehér villaépületbe a Stefánián. Csák János kulturális miniszter a megnyitón kiemelte: az intézmény megnyitása újabb mérföldköve a magyar–kínai együttműködésnek, amely a kultúrán kívül kiterjed a gazdaságra, a kereskedelemre és a pénzügyekre is. A központ célja, hogy a magyarok jobban megismerjék a kínai kultúrát, ehhez kínálnak változatos programokat, az emeleten fotókiállítást is, A Selyemút tükrében – Kína a magyar fotósok szemével címmel.
Az őszközép ünnepi fesztivál holdsütemény-készítő workshoppal indult (lásd keretes írásunkat), amelyre óriási volt az érdeklődés, akár máskor a szintén a könyvtárban tartott hagyományos kínai teaszertartásra. A szépen parkosított kertben felállított asztaloknál készíthettünk egymásba fonódó fektetett nyolcasokat (végtelenjeleket) mintázó szerencsecsomót selyemzsinórból, illetve festékbe merített egyedi könyvjelzőket. Kipróbálhattuk a hagyományos kínai harcművészetet, a 2000 éves lábtollast, a touhu célba dobást (vékony nyilakkal egy szűk szájú vázába célozva), valamint a jelenbe ugorva a népszerű Genshin Impact és a nemrég kiadott Black Myth: Wukong videójátékokat. Mindkét akció-szerepjáték (RPG) a kínai kultúrából és harcművészetekből merít, mindkettő rekordokat döntött a felhasználók számát és a bevételt tekintve. Persze a világ legdinamikusabban fejlődő játékpiacáról beszélünk: 668 millió játékos, a csupán 27 éves átlagéletkorú internetfelhasználóik 73 százaléka (fiúk-lányok közel azonos arányban) pörgeti napi rendszerességgel a játékappokat és a konzolokat a statista.com adatai szerint.
Akárcsak Ázsia többi részén, Kínában is rendkívül népszerű az animáció, a képregény és a cosplay, amikor a rajongók beöltöznek a kedvenc karaktereik sokszor saját kezűleg elkészített jelmezébe. Láttunk két fiatal lányt, akik a Genshin Impact szereplőinek öltöztek be, noha én elsőre animekaraktereknek néztem őket, pedig Kínának van saját animációs műfaja: a donghua már az 1920-as években aranykorát élte, az úttörők, a négy Wan testvér a pekingi operától a papírművészetig számos tradicionális forrásból merített. Később a kulturális forradalom beszűkítette az alkotás lehetőségeit, de az utóbbi években, részben a popkultúra beáramlása miatt reneszánszukat élik ezek a műfajok. A filmgyártásuk is felveszi a versenyt Hollywooddal, különösen a hős harcművészekről szóló (műfajnevén vu-hszia) filmek terén, mint az Oscar-díjas Tigris és sárkány, vagy A repülő tőrök klánja, amelyek a magyar közönséghez is eljutottak. Leghíresebb színészeik egyben komoly harcművészek, mint Bruce Lee, Jackie Chan és Jet Li, és ha válaszolnunk kellene a kérdésre, vajon mit adtak nekünk a kínaiak, akkor a papír, az iránytű, a puskapor, a nyomtatás és a sakk mellett a harcművészetet, gyűjtőnevén a kungfut is a fontosabb találmányaik közé sorolnánk.
ha válaszolnunk kellene a kérdésre, vajon mit adtak nekünk a kínaiak, akkor a papír, az iránytű, a puskapor, a nyomtatás és a sakk mellett a harcművészetet, gyűjtőnevén a kungfut is a fontosabb találmányaik közé sorolnánk.
Séta a holdon
