Talán kevés rosszabb dolog történhetett volna a BME óvszertiltásról elhíresült, aztán megszégyenítések sorát felvonultató bodajki gólyatábora után, minthogy nyomozást indít az ügyben a rendőrség. Nem indított. Vadai Ágnes (DK) írásbeli kérdését értékelte feljelentésként a legfőbb ügyész, mire a rendőrség azt a verdiktet hozta, hogy nem állnak fent a bűncselekmény elkövetésének objektív feltételei. A kényszerítés és az érdeksérelem (jogilag) azért nem áll meg szerintük, mert kimutathatatlan a komoly félelmet keltő fenyegetés (a gólyák biztosan önszántukból masíroztak a tűző napon, és eszükben sem volt bármit is enni a nap vége előtt). A kiszolgáltatott személy megalázása elnevezésű tényállás pedig a fenti kitettségek ideiglenessége miatt nem történhetett meg (végül is kimehettek a mosdóba, némi vegzálás mellett háromszor egy nap.) Mindazonáltal, vette észre a hatóság: a gólyák bármikor hazamehettek.
Hja, haza. Tisztázzuk azért:
az újoncok a beteges hatalmi viszony lelepleződését kockáztatták volna a meneküléssel, ami nyilván sok mókát-kacagást vetített volna előre nekik a jövőre nézvést.
Ennek ellenére is hazamentek többen idő előtt. (Kisebb esztétikai malőr az elutasító iratban a „legfőbb ügyész úr” említése: komoly határozatban ne urazzunk már: simán legfőbb ügyész, és ez is több a soknál.)
Azért mondjuk egyébként, hogy talán kevés rosszabb dolog történhetett volna a nyomozásnál, mert a hatalomszédelgők még a szárnyaszegett gólyáknál is maradandóbb élményeket szerezhettek volna a szembesítések, elhallgatások és kibeszélések során, amit végül ismét a gólyák szenvedtek volna meg. Erre semmi szükség (bár egyetlen fiatal sérelmét sem vitatnánk el.)
Mindeközben eszünkbe jutnak a hatalom példamutatói is: a Nagy Magyar Állami Csicskáztatás (kormány-e, esetleg BM-e?) visszavehetne végre a társadalmi abúzusaiból és az oktatáskatonai statútumaiból, mert ezek másfél évtizedes sokasága is felér egy összfegyvernemi aktus ígéretével, csak itt a gólyák nyugatra húznak el.
