Orbán Viktor berúgta a kampánymotort, azt ígéri, jövőre dőlni fog a pénz a lakossághoz. De vajon kiheverte-e már a gazdaság az előző, 2021-22-es osztogatást?
Egyáltalán nem, a terhét a mai napig is nyögjük. A 2022-es nagy osztogatás amiatt történt, mert a Fidesz megijedt az ellenzéki összefogástól, és mindent megtett annak érdekében, hogy megnyerje a választást az akkortájt, a választóknak kiszórt mintegy 2000 milliárd forintnyi helikopterpénzzel. Ennek persze átmenetileg meglett a növekedési hatása, hiszen a fogyasztás 2022 elején felpörgött. De aztán gyorsan jött a vészfékezés. Nagy Márton és Gulyás Gergely 2022 nyarán álltak elő költségvetést mentő intézkedésekkel, megszorításokkal, bár ők ezt nem így hívták. Ekkor állítottak le először két évre szólóan beruházásokat, vetették ki az extraprofitadókat, terjesztették ki a különadókat. A megszorítás GDP-arányosan nagyobb volt, mint a Bokros-csomagé 1995-ben. Azzal nyugtatták az országot, hogy 2023-ban már növekedés lesz, amiből semmi nem lett. Utólag kitalálták, hogy 2023 az infláció legyűrésének éve volt és majd 2024 lesz a növekedésé.
Amikor Nagy Márton érezte, hogy nem fog sikerülni, nem fog simán menni, először Matolcsy Györgynek ment neki, mondván a gyorsabb növekedéshez alacsonyabb kamatokra, monetáris lazításra lenne szükség. Erre a jegybank nem volt hajlandó, hiszen tudta, ha az indokoltnál gyorsabban csökkenti az alapkamatot, azonnal leértékelődik a forint.
Ha az MNB engedelmeskedett volna, az ország válságos helyzetbe kerülhetett volna.
De Nagy Márton nem adta fel...
Miután lepattant a jegybankról, Varga Mihálynak ment neki, hogy a költségvetés is járuljon hozzá a növekedés felpörgetéséhez. Az idei büdzsét a kormány 2,9 százalékos GDP arányos hiánnyal fogadta el, Nagy Márton ennél jóval nagyobbat akart. Varga Mihály januárban még ragaszkodott a hiánycéljához, de áprilisban már engedett, és felemelte azt a GDP 4,5 százalékára, ami 4000 milliárdos hiányt jelent. De az utólagos faragásokkal együtt – kb. 1100 milliárd forintot tesz ki – ez még így is kevés lesz, mert a négy százalékos, idénre tervezett növekedésből jó, ha 1,5 százalék összejön. Az első félévben 1,3 százalékkal nőtt a GDP, a kormány csökkentett célja 2 százalék, ám ehhez az év második felében legalább 2,7 százalékos gazdasági növekedésre lenne szükség. Ez teljesen reménytelen.
Akkor mire számítsunk valójában 2025-ben?
Az európai konjunktúra enyhén javul, de az uniós pénzek továbbra sem jönnek Magyarországra, sőt. A belső tényezők közül a beruházásoknál nem várok fellendülést, a fogyasztásnál viszont igen, ugyanis a választás előtti évben megint erőteljes lesz a jövedelemkiszórás. Vagyis 2025-ben lehetséges, hogy három százalék körül alakul a gazdasági növekedés alapvetően a fogyasztás felpörgetéséből adódóan. Az ára viszont az eladósodás emelkedése lesz, ugyanis a magyar gazdaság forráshiányát hitelfelvételekből fogják pótolni. Orbán erről beszélt Kötcsén a semlegesség jegyében, amikor azt mondta, hogy ő fel tud venni hitelt akár Kínától, Japántól, Katartól. Valóban. De hogy milyen feltételekkel, arról mélyen hallgat. Jövőre tehát kétes feltételű hitelekből nőhet a fogyasztás és a jólét. Ennél nincs rosszabb gazdasági modell.
Mintha Magyarország már lett volna hasonló helyzetben, mikor is?
Ez volt a késő-Kádár-kor modellje. A főtitkár számára bármi áron, akár eladósodva is, de az életszínvonal fenntartása, növelése volt a cél. A különbség az, hogy míg Kádár János, aki sok gazdag kortársához képest valóban szerény körülmények között élt, tényleg a nép életszínvonalát akarta növelni, Orbánt viszont nem ez mozgatja, a célja csakis a hatalom megtartása. A miniszterelnöknek nem lesznek gátlásai: nem érdekli a költségvetési hiány, hogy túlzottdeficit eljárás folyik Magyarország ellen, hogy egyre gyorsuló sebességgel megyünk egy lefelé tartó spirálban, a hatalom megtartása érdekében folyik majd a választók megvásárlására tett kísérlete.
Meddig mehet el? Egyszer csak elér a szakadék széléig.
Orbán nem tud veszíteni.
Akár csődbe is viheti az országot?
Államcsődbe nem, mert az azt jelentené, hogy egy ország nem tudja fizetni a tartozásait. Ez a forintadósságban eleve elképzelhetetlen, hisz forintot a jegybank segítségével korlátlanul teremthetnek, igaz, annak az infláció meg a forint leértékelődése lesz a következménye.
Az államcsőd, vagyis, hogy egy lejáró devizaadósságot nem tudunk visszafizetni, és ezért átütemezést kell kérni, nem mondom, hogy bekövetkezik, de a jelenlegi politikával nő a valószínűsége,
amivel a hitelezők és a hitelminősítőknek is számolhatnak. S ez a kölcsönök drágulásában, illetve devizaadósságunk besorolásának leminősítésében jelenhet meg, ami súlyosbítja a helyzetünket. Nem tudni, hogy mikor fogy el a piacok türelme. Orbán Viktor arról híres, hogy elmegy a falig. Eddig mindig nyert. Egyszer nem fog.
Máshonnan is meg lehet közelíteni a kérdést: mi változik azzal, hogy Matolcsy György megy és Varga Mihály jön az MNB élén?
Orbán Viktor világosan megmondta, azért várják a március elejét, hogy lejárjon Matolcsy György elnöki mandátuma. Jelenleg a jegybank az infláció elleni fellépésre koncentrál, ami alapvetően a dolga. Ugyan Matolcsy György bőven benne volt az infláció felfuttatásában, de 2022 ősze óta az MNB következetes és szigorú antiinflációs politikát visz.
Akkor miért várják, hogy elmenjen?
Nyilván mert abban bíznak, hogy az utód kezesbárány lesz. Varga Mihály sohasem volt egy harcos szakpolitikus. Ez látható – fogadkozásai ellenére - a költségvetési hiányok sorozatos elszállásán az utóbbi években. Mindig engedett a főnöki nyomásnak. Arra számítok, hogy ha Varga Mihály lesz az MNB elnöke, egyszerűen be fogják darálni.
Lesz még egy személyi döntés, Nagy Márton megkapja a Pénzügyminisztériumot is. Ebből mi következik?
Már most is az övé a PM olyan értelemben, hogy Nagy Márton vezeti azt a gazdasági kabinetet, amihez a költségvetési stratégia tartozik, s amiben Varga Mihály nincs benne. Ha megtörténik a változás, akkor Nagy Márton még erőszakosabbá válhat, hiszen nagyobb területtel rendelkezik. Egyetlen célja lesz, hogy elhitesse Orbánnal, mert el akarja hitetni és Orbán el akarja hinni, hogy minden rendben lesz a gazdasággal.
Egyes szakértők szerint nem is annyira a gazdasági növekedés, hanem a gyors minimálbér-emelés a fontos a számukra. Milyen folyamatokat indít el a KKV- szektorban a tervezett minimálbér-emelés?
Idén a garantált bér 10, a minimálbér pedig 15 százalékkal nőtt, ami megnyomta az egész bérskálát, ebből lett a 10 százalékos reálkereset-növekedés. Most egy hosszútávú megállapodást akar a kormány összehozni, amiben a bérek tartósan emelkednek. Ez a magasnyomású gazdaság egyik eleme, aminek a lényege, hogy egyszerre fűtse a gazdaságot a laza monetáris és fiskális politika, valamint a bőkezű jövedelempolitika. A fiskális és monetáris pénzcsapot nem tudja olyan mértékben kinyitni a kormány, ahogy azt szeretné, ezért a béremelést nyomják. Ráadásul a minimálbérek emelése szinte nem kerül neki semmibe, mert azon nagyon kevesen vannak a költségvetési szférában. A vállalkozók bérköltsége idén is jelentősen megugrott. Ahol egy cég nem tudja az árakba átvinni a bértöbbletet, ott megnő a csőd valószínűsége, a másik oldalon pedig felfúvódik az infláció.
Ez a béremelés elég lehet arra, hogy elhiggyék a szavazók, hogy minden rendben a gazdaságban és újra Orbánra szavazzanak?
Az emberek reakciója nehezen jósolható. Nem tudjuk, hogy mikor kerül az utolsó csepp a pohárba. A béremelkedés jó, tudnak vásárolni, de érzékelni fogják az infláció újabb emelkedését, és egyszer eljön az a pont, amitől besokallhatnak. Hogy ez a pont előbb következik be a korábban gondoltnál, az szinte biztos, ugyanis megváltozott a politikai helyzet Magyar Péter színre lépésével. 2010-től a dolgokba való beletörődés volt meghatározó ebben az országban. Ezt a kábultságot rúgta fel Magyar Péter. A bele nem törődés kapuját nyitotta ki, ami miatt egyre inkább odafigyelnek az emberek az ország ügyeire, beleértve a gazdasági folyamatokat is. Érzik, hogy amit hallanak a kormányzattól – az nem passzol össze a mindennapi tapasztalatukkal.
Az emberek ki vannak éhezve az igaz szóra, pontosan úgy, mint a ’80-as évek második felében,
a rendszerváltást megelőzően. Ébrednek a hitetlenkedők és nem fogadják el a készen kapott magyarázatokat – illetve csak azok, akik hit alapon viszonyulnak a Fideszhez. Ugyanakkor, ha lesz rendszerváltás, jóval nehezebb lesz végigvinni, mint 1989-90-ben, amikor azt már valamilyen módon szinte mindenki akarta. Akkorra a régi rendszernek már nem igazán voltak hívei. Ma viszont sokkal nehezebb: mert egyik oldalon ott a Tisza Párt, a másik sarokban meg a kormány maga milliárdos kormánymédiájával. A mostani sokkal nehezebb rendszerváltás lesz – ha lesz. Sokkal nehezebb, mert Orbánék nem fognak önként lemondani a pozíciójukról, mint tették azt jószerivel a szocialisták.
Folyamatosak a megszorítások évről-évre elmaradnak a beruházások. Meddig tartható ez?
A jövőnket éljük fel azzal, hogy nincsenek beruházások, ezzel nő a lemaradásunk, esély sincs a felzárkózásra, miközben minden környező ország elhúz mellettünk. Hetedik negyedéve csökkennek a beruházások, az idei első félévben 14 százalékkal – soha ilyen még nem volt, még a 2008-as világválság idején sem. A beruházások elhalasztása rövidtávon nem fáj, de hosszútávon pusztítóak a hatásai. Nézzük meg mi folyik a vasúttal – 2-3 éve döntöttek a fejlesztések leállításról – most sorra gyulladnak ki a vonatok. Azért nincsenek beruházások mert nincs uniós forrás, és a befektetők részéről tapintható a bizalomhiány. A nyugati befektetők bizalma megrendült a különadók prolongálása miatt, így a fejlett technika nem jön onnan. Ami jön helyette a keleti akkumulátoripar, ami egy csőd. A beruházások elmaradása miatt őrületes a lecsúszásunk a versenytársakhoz képest, ami tovább növeli lemaradást, s ezzel a versenyképességünket rontjuk le.
És mi lesz 2026 áprilisa után?
Bárki nyer, várhatón egy újra beindult inflációt és egy magas adósságú országot kap örökül. Ha Orbán győz, ő még erőteljesebben a „nemzeti” politizálásra fog játszani, a problémákat az Európai Unióra keni, mondván, hogy elzárja a Magyarországnak jogosan járó forrásokat, és viszi tovább a lefelé tartó spirálba az országot. Ha Magyar Péter nyer, az új kormány két olyan erőforrásra támaszkodhat, amire Orbán nem. Az uniós források nagy valószínűséggel megnyílnak, illetve hazacsábulhatnak a külföldön dolgozó magyarok. Ha Magyar nyer is 2026-ban, borzasztó nehéz helyzetben lesz, nem tehet mást, mint ahogy ígéri: „lépésről, lépésre” lebontja Orbán rendszerét és megérteti a társadalmi többséggel, hogy nincs gyors kibontakozás, de abba az irányba tart.
Névjegy
Petschnig Mária Zita közgazdász, a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa. Fő kutatási területei a makrogazdaság, költségvetési és monetáris politika. Több tucat könyv szerzője, társszerzője. Gyakran publikál együtt férjével, Kéri László politológussal.
