Szeptember 13-án Az észak-macedóniai állami opera és balett együttese Szófiában előadta Verdi Nabuccóját. Az alkalommal élve a bolgár fővárosba utazott – nem hivatalos látogatásra - Gordana Sziljanovszka-Davkova Észak-Macedónia újonnan megválasztott elnöknője. A szkopjei sajtó jó előre közölte az eseményt, s azt is bejelentették, hogy az észak-macedón államfő találkozni fog Rumen Radev bolgár köztársasági elnökkel, ami meg is történt, a sajtónyilvánosságot mellőzve két órán át tárgyaltak. Radev szerint Sziljanovszka-Davkova azt mondta, hogy a megbeszélésen a „párbeszéd és megértés óhaját” fejezte ki, az észak-macedón elnöknő pedig hozzátette, hogy mind a ketten egyetértettek az EU-integráció céljával. Ezután közös fénykép készült a két politikusról az elnöki hivatal előtt. Radev hivatala azonban az elnöki hivatal címertermében készült képeket is kiadott. Ezeken az elnök kizárólag bolgár és EU-zászlók előtt rázta meg Sziljanovszka-Davkova kezét. Másnap, szombaton a szkopjei elnöki hivatal közleményt adott ki, amely szerint „magyarázatot kérnek a történtekről”. Ugyanezen a napon Hrisztian Mickoszki észak-macedón kormányfő kijelentette: a macedón zászló hiánya azt jelentette, hogy a bolgárok „átléptek egy vörös vonalat”. Az ellenzéki észak-macedón szociáldemokraták sietve tüntetést rendezték és az elnöknő szófiai útját diplomáciai csődnek nevezték. A helyi tévében nyilatkozó külügyi illetékes a zászló hiányát megalázónak és hanyagnak mondták. Mások eközben arra utaltak, hogy a találkozó és az államfői utazás nem volt hivatalos látogatás, tehát a diplomáciai protokoll nem írta elő, hogy ott legyen a vendég országának zászlója is. Mindenesetre a szkopjei külügy bekérette a bolgár nagykövetet, Zseljazko Radukov azonban nem vette át a neki szánt tiltakozó jegyzéket – írta a Szabad Európa bolgár nyelvű tudósítása.
A balkáni diplomáciai trágyavihar csak ezután következett. Ekkor megszólalt a szkopjei Alfa tv-ben Alekszandar Nikolszki miniszterelnök-helyettes és azzal vádolta bolgárokat, hogy „civilizálatlanul viselkednek.” A házigazda nem civilizált, nem elegáns, nem is tisztelettudó, ezért olyan a helyzet, amilyen – mondta a politikus. És ehhez még hozzátette: „náluk csak azok a macedón szolgák a szánalmasabbak, akik aláírták, hogy a macedón és bolgár nemzetnek közös történelme van. Mivelhogy nincsen.”
Ami ezek után következett, s ma is folyik, azt leginkább önfeledt politikusi gyalázkodáshullámnak lehet nevezni. A bolgár pártok és politikusok kórusban követelik Nikolszki lemondását, az észak-macedón nagykövet bekéretését, sőt kiutasítását, a macedónok EU-s csatlakozásáról folyó minden megbeszélés leállítását. A szkopjei politikusok „gyalázatosan” viselkedtek Radev elnökkel – harsant fel Bojko Boriszov volt jobbközép bolgár kormányfő, aki egyébként sok éve meghitten ellenséges viszonyt ápol az inkább baloldali elnökkel. A politikai józanság eltűnt az október 27-i parlamenti választásra kampányoló bolgár szférából. Hasonlóan szól a macedón nyelvű sajtó is. Ebben a légkörben készült Hrisztian Mickoszki Brüsszelbe.
Az észak-macedóniai vezetőnek nehéz feladata van. Pártja a VMRO-DPMNE olyan kampányban szerezte meg a kormányzást és az elnöki hivatalt, amelyben elutasították azokat a kompromisszumokat, amelyeket szociáldemokrata elődjeik/vetélytársaik tettek Bulgáriának (és korábban Görögországnak). Ezek mind a két nép közös történelmi és kulturális örökségére, közös hőseikre vonatkozó ügyek. Bulgária állami politikájává tette a tézist, hogy a macedón nyelv a bolgár nyelv irodalmi normává tett nyugati dialektusa, Macedónia pedig, amióta a hajdani Jugoszláviában létrejött tagköztársaságként, kizárólagos jogot formál azokra a történelmi hősökre, vagy politikai entitásokra, amelyek a középkorban, vagy a kora újkorban a jelenlegi területét, vagy általában a történelmileg Macedóniának nevezett térségben éltek, működtek, léteztek.
A külső megfigyelők számára ezek nehezen követhető, értelmetlen viták. A magyarok például jobban megértik, ha szlovákiai utazásaikon megtudják, hogy történelemkönyveink hősei szlovák személyiségek voltak. Ezeknek az alig rendezhető vitáknak a megoldására a két ország között történészi vegyesbizottságot hoztak létre, hogy valamilyen közös álláspontot találjanak. Ez a testület nem működik. (Szlovák-magyar történészi vegyesbizottság is alakult, hasonló eredménnyel. A szerk.) A macedón nyelv és identitás kérdéséről a szkopjei politikusok nem hajlandók tárgyalni. Két évvel ezelőtt a vitázó felek elfogadták az un. francia kompromisszumot, amely szerint megváltoztatják Észak-Macedónia alkotmányát és a nemzeti kisebbségek közé beveszik a bolgárokat is. Szófia szerint akár százezren is lehetnek olyan észak-macedóniai lakosok, akik bolgár állampolgárságot, s ezzel EU-s letelepedést lehetővé tevő útlevelet kaptak. Identitás alapon. Az alkotmánymódosításhoz kétharmados többség kellene és a szocdemek ezt nem tudták, Mickoszki pedig nem akarja összehozni.
Ebben a helyzetben ment az észak-macedóniai kormányfő Brüsszelbe, hogy valamit elérjen a csatlakozási tárgyalások valós megkezdésében. Azt mondta, hogy konkrét ígéreteket akar, azt, hogy tűzzenek ki ötéves határidőt a tagság elérésére. Ilyen ígéretet aligha kaphat.
A bolgár pártoknak nem érdekük a műfeszültség enyhítése, a kampányban a nemzeti nagylét védelme jól jön a bal- és jobboldalnak is. Mickoszki és politikai barátai pedig elemükben vannak. Nem kell változtatniuk nacionalista frazeológiájukon és az EU-tagság távolodásáért Szófiát hibáztathatják. Ami egyébként jól jön Brüsszelnek is, ahol a nyugat-balkáni integráció aktái magas polcra kerülhetnek.
A vitán hiba lenne mosolyogni. Térségünk 100-150 éves megoldatlan területi és történelmi vitákat termelt ki, többet, mint, amennyit az itt élő népek maguk fel tudnának dolgozni. A szunnyadó konfliktusok száma nagy a Balkánon, s nem lehet tudni, melyik lesz a következő Szarajevó.
