Az újonnan megválasztott Európai Parlament múlt héten újabb határozatban ítélte el Oroszország ukrajnai rablóháborúját. Sürgette a tagállamokat, folytassák a hősiesen védekező ukránok támogatását. Az Unió vezetőitől pedig azt kérte: tegyenek meg mindent az igazságos és tartós béke eléréséért. Az indítványt a parlament háromnegyedes többséggel hagyta jóvá. A magyarok közül csak a Demokratikus Koalíció képviselői szavaztak igennel. A Fidesz és a Mi Hazánk leszavazta az indítványt, a TISZA tartózkodott.
De létezik-e kétféle igazság Ukrajna ügyében? Lehet-e, kell-e mást mondani magyar szemmel, mint az Európai Parlament? Nem, nem lehet, nem is szabad. Mert gyilkosok közt cinkos, aki néma.
Vlagyimir Putyin két és fél éve gyilkolja halomra nemcsak az ukrán katonákat, hanem a civileket is. Köztük kárpátaljai magyarokat. Munkácstól Donyeckig, Kijevtől Odesszáig senki és semmi nincs biztonságban. A megszálló nem tesz különbséget tankok, lövészárkok, laktanyák és lakótelepek, kórházak, iskolák, üzletközpontok, folyami gátak és erőművek között. Zaporizzsjánál egyenesen atomkatasztrófával játszik. Súlyos bizonyíték van rá: az orosz hadsereg a háborús bűnöktől sem riad vissza. Százezrek haltak meg, az anyagi kár sok százmilliárd euróra tehető.
Ha egyszer vége lesz az öldöklésnek, az újjáépítés évtizedekig fog tartani. A sebek, amelyet az aljas támadás az emberi lelkekben okoz, még ennél is tovább maradnak velünk. Oroszország háborúját a nemzetközi közösség döntő többsége is mélyen elítéli. A kereskedelmi kapcsolatok, amelyek a szankciók nyomán most megsemmisültek, talán soha nem állnak helyre. Akárhol húzódjon is a front, amikor a fegyverek elhallgatnak, ennek a háborúnak nem lesznek nyertesei.
A helyzet Magyarország számára is egyértelmű. Túl azon, hogy az orosz támadás sem erkölcsileg, sem jogilag nem védhető, Putyin a mi biztonságunkat is közvetlenül fenyegeti. Végtelenül szomorú, hogy az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek kellett emlékeztetnie Orbán Viktort: Putyin háborúja lényegében nem különbözik az 1956-os magyar forradalmat leverő orosz támadástól. Hihetetlen, de igaz: Orbán, aki évtizedek óta – jogtalanul – azzal kérkedik a világban, hogy ’89-ben ő érte el az orosz tankok távozását Magyarországról, most de facto azon ügyködik, hogy ugyanazok a tankok bevonulhassanak Ukrajnába.
A Fidesz „békepártinak” mondja magát. Tetteik fényében ez nagyjából annyira hiteles, mint mikor Putyin hullajt krokodilkönnyeket a nemzetközi biztonságért. Orbánék, ahol csak lehet, az oroszok szekerét tolják. Az EU-ban minden lehetséges eszközzel szabotálják Ukrajna támogatását. Közben – bár a szankciós döntéseket Orbán mindig megszavazta – folyamatosan uszítanak az Unió és a NATO ellen. Pedig nem is olyan rég Orbán saját külpolitikusa, Németh Zsolt mondta egy konferencián: ha nem lennénk a NATO tagjai, az oroszok a magyar határon állnának. Szövetségeseink, az EU-tag Finnország, Svédország, Észtország, Lettország és Litvánia, valamint Lengyelország esetében ez már ma is így van.
Amikor Orbán Viktor – kezdete pillanatában lenullázva az Unió magyar soros elnökségét – senkivel sem egyeztetett „békemisszióra” indult Putyinhoz, pontosan azt tette, amit az Adolf Hitlert bármi áron megbékíteni akaró brit miniszterelnök 1938-ban. Chamberlain praktikusnak látszó, bár mélyen erkölcstelen engedményekkel próbálta rábírni az agresszort arra, hogy legalább őket ne támadja meg. Az eredmény ismert, a történelem ítélete egyértelmű. A Westminster tövében Churchill szobra áll. Putyinnak most kell megálljt parancsolni. Az appeasement, a békítés eredménye ma sem lehetne más, mint újabb háborúk – szerte a világban, alighanem Európában is, akár még a mi életünkben. Putyin még csak nem is titkolja, hogy fél szemmel már a Baltikumra, Moldovára, Georgiára, Azerbajdzsánra és Örményországra sandít.
Európában nincs olyan politikai erő, amely a háború folytatását akarná. Mindenki békét szeretne – de egyáltalán nem ugyanazt a békét. Putyin békéje az ököljog korszakát hozná el, amelyben annak van igaza, akinek nagyobb a katonai ereje. Ahol semmilyen megállapodás, törvény, nemzetközi szerződés nem jelent semmit, ha az erősebbnek éppen más áll az érdekében. Egy ilyen világban Magyarország kicsi, gyenge és magányos lenne. Ha Ukrajna magára maradna és elbukna, Putyin nemcsak területeit venné el, hanem a függetlenségét is. Magyarország pedig egy Oroszországtól függő bábállammal lenne határos.
Független, gyarapodó Magyarország csak erős nyugati szövetség, a NATO és az EU keretein belül létezhet. Létérdekünk az, hogy a világ sorsát ne a fegyverek, hanem a nemzetközi jog határozza meg. Magyarország ma biztonságban van, háborús konfliktus nem fenyegeti, és az összes többi EU tagállamhoz hasonlóan megvan a lehetősége, hogy leépítse az Oroszországtól való egyoldalú, veszélyes függést. Az EU semmi olyanra nem kényszerítette rá, ami érdekeivel ellentétes lenne. Éppen ellenkezőleg.
A magyar ellenzéknek ebben a helyzetben két választása van. Vagy Orbán és Putyin, vagy az Unió és Ukrajna mellé áll. Választ kell adnia a kérdésre: Oroszország vagy Európa békéjét akarja? Felült volna-e Orbán repülőjére, hogy Kijevben az orosz „béketervet”, Ukrajna megcsonkítását reklámozza Zelenszkij elnöknek? Elfogadná-e, hogy Magyarország külpolitikáját a jövőben fél szemmel mindig Moszkvára figyelve kelljen alakítani? Szeretné-e, hogy a magyar gazdaságot, a magyar otthonokat időtlen időkig az orosz fosszilis energia fűtse? A cseh képviselők, illetve a szlovák ellenzék - ez az a két ország, amelyeket az orosz energiafüggés hozzánk hasonlóan érint - egyöntetűen igennel szavaztak. Ha máshonnan nem, hát ebből világosnak kellene lennie: Ukrajna ügye alapvető kérdés, amelyben Európa mérvadó politikai erői között teljes egyetértés uralkodik. Maszatolásnak, lavírozásnak sem értelme, sem helye nincs.
Aki változást akar Magyarországon, annak egyértelműen szakítania kell tudni Orbán külpolitikájával is. Egyszerűen azért, mert az ellentétes hazánk alapvető érdekeivel. Aki erre nem képes, annak hogyan is hihetnénk el, hogy más alapvető konfliktusokban majd szembe mer fordulni Orbán világával? Hogyan gondolhatnánk, hogy képes lesz helyreállítani hazánk nemzetközi tekintélyét?
A TISZA-nak eddig két lehetősége volt arra, hogy az Európai Parlamentben Orbán ellen szavazzon. Júliusban és szeptemberben is csak tartózkodásra futotta. Márpedig az ilyen maszatolás azt üzeni: Magyarország Orbán után is megbízhatatlan partner lenne, amely vonakodik kiállni a közös európai külpolitika, a többi tagállam biztonsága mellett. Otthonra pedig azt, hogy éles helyzetben az Orbán és Európa közötti választás sem lenne egyértelmű. Szomorú, hogy a jelek szerint ezt csak a DK értette meg.
A szerző a DK külügyi titkára.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.