Már 2010-2014 között sem volt jogszerű a hazai törvényalkotás, amit A mai Magyarország alkotmányjogilag nincs is című cikkemben (2023. október 2.) igyekeztem bizonyítani. De 2014 óta még egy súlyos jogalkotási probléma áll fenn: akkor létrehozták az Országgyűlésben a törvényalkotási bizottságot, amely valójában és de jure megalkotja az egyes törvényeket. Nem az Országgyűlés, hanem csak a bizottság. A törvényalkotási bizottságban zajlik le lényegében valamennyi olyan jogalkotási aktus, amelynek az Országgyűlés előtt kellene lebonyolódnia.
Az alkotmány alapján a törvényalkotó az Országgyűlés, a maga egészében, így alkotmányos keretek között ezt a törvényalkotási diszkrecionális jogát és kötelezettségét nem adhatja át senki másnak. A törvényalkotási bizottságnak és a kormánynak sem. Ha átadja, akkor kiürül a törvényalkotó feladata, hatásköre, ami által sérül a hatalmi ágak elválasztásának elve. A törvényalkotást tehát nem végezheti senki más az Országgyűlésen kívül, a bizottság mégis elvonta a törvényalkotó hatáskörét, az Országgyűlés pedig tiltakozás nélkül átadta neki.
Kétségtelen, hogy a törvényalkotási bizottság egyes eljárásainak végén szavaz az Országgyűlés, na de a törvényalkotás nem pusztán egy végszavazásból áll. A törvényalkotásnak van egy folyamata, amelynek csak az utolsó lépése a zárószavazás. Viszont a törvényalkotási folyamat végszavazás előtti valamennyi jogi aktusa a törvényalkotási bizottságban történik, nem az Országgyűlésben, vagyis a törvényt valójában a bizottság alkotja meg. Ráadásul az Országgyűlés eleve csak arról szavazhat, amit a bizottság a plenáris ülés elé terjeszt.
Az Országgyűlésben lévő valamennyi képviselő egyaránt törvényalkotó. Ugyanakkor a törvényalkotási bizottságban ül 37 ember, és valójában ők a törvényalkotók. Vagyis a törvényalkotási bizottságban jelen lévő 37 képviselőn felül az összes többi lényegében ki van zárva a törvényalkotásból. Mindez alkotmányosan nem lenne lehetséges. Viszont mivel mindössze 37 képviselő alkotja meg a törvényeket, megállapítható, hogy a törvényeket maga az Országgyűlés jogszerűen és alkotmányos keretek között sosem hozta létre, ezért azok jogszerűen nem léteznek. Még akkor sem, ha egyébként végszavaztak róluk, hiszen maga a törvényalkotás folyamata nem az Országgyűlés előtt zajlott.
Az Alkotmánybíróság a Fidesz kezdeményezésére a 63/2003. (XII. 15.) AB határozatával azért semmisítette meg a kórháztörvényt, mert az Országgyűlés ülésének összehívására az irányadó eljárási szabályokkal ellentétesen került sor, aminek következtében a köztársasági elnök által az Országgyűlésnek megfontolás végett visszaküldött törvényt a képviselők érdemben nem tárgyalhatták újra. E döntésében az AB kimondta, hogy „az ülés szabályszerű összehívása, a napirendi javaslat megfelelő időben történő továbbítása az Alkotmány 2. § (2) bekezdése szerinti képviseleti hatalomgyakorlásnak is lényeges feltétele. A képviseleti hatalomgyakorlás nem érvényesülhet, ha az Országgyűlés üléséről, annak napirendjéről a képviselőket nem értesítik, vagy nem valamennyi képviselőt, illetve nem a megfelelő időben értesítenek, s ennek következtében ellehetetlenül a képviselői jogaik gyakorlása, kötelezettségeik teljesítése. Az ülés összehívására vonatkozó előzetes értesítés garantálja, hogy egyetlen képviselőt se mellőzzenek az Országgyűlés tevékenységében.”
Ez az alkotmányos jogelv viszont a 2014 után a törvényalkotási bizottságban létrehozott és megalkotott törvények esetében sem érvényesült. A 199 képviselő körül 162-őt kizártak a törvényalkotásból. A képviselői mandátum mindegyik képviselőnek azonos jogokat és kötelezettségeket garantál, de ettől 162 képviselőt megfosztottak.
Összefoglalva: annak ellenére, hogy az alkotmány szerint valamennyi képviselő és mindegyikük mandátuma egyenlő, ami által azonos jogokkal kell rendelkezniük, azzal, hogy csak egy bizottság alkotja meg a törvényeket, a bizottság tagjain kívüli képviselőket megfosztották alkotmányos jogaik gyakorlásától. Ami egyben azt is jelenti, hogy az így megalkotott törvények alkotmányjogi értelemben nem törvények, jogszerűen sosem jöttek létre.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.