A 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál megnyitóját az előző évekhez hasonlóan idén is a Nemzeti Táncszínház nagytermében tartották, ezúttal Orvos-Tóth Noémi pszichológus, író nyitotta meg a könyves rendezvényt. Az Örökölt sors szerzője természetesen szakmájából indult ki, és helyenként a díszvendég, az izlandi Jón Kalman Stefánsson műveire hivatkozott, tőle idézett.
Javarészt a megértés hiányából fakadó magányról beszélt. „Az embert, akivel együtt élünk, távolabb lehet, mint a Mars, annyira távol, hogy azt már sem űrhajó, sem távcső nem képes áthidalni” – kapcsolódott az idézet Stefánssontól. – A nemértés nem marad az egyén bordakosarának védő ölelése és az otthon falai között. Kikúszik a küszöb alól, és mire észbe kapnánk, már össztársadalmi kihívásokat teremt, és globális szinteket ostromol. – A magyar pszichológus kiemelte, a világ lakossága 2022 novemberében elérte a 8 milliárd főt, tehát soha ennyien nem voltak magányosak.
Az elmagányosodás tendenciái kapcsán Orvos-Tóth Noémi hangsúlyozta: nem jó, ha valaki egyedül él. – „Az ember szívének muszáj valaki másért dobognia, különben kihűl”, írja szintén Jón Kalman Stefánsson Az angyalok bánata című regényében. – A pszichológus beszélt a kapcsolatok hiányáról, az érzelmi elidegenedésről, majd kitért a transzgenerációs traumák okozta feszültségekre is. Beszéde végefelé tárta föl, mi köze mindennek egy nemzetközi könyvfesztiválhoz: az olvasás segítő hatásáról ejtett szót. – Későbbi kapcsolatunk önmagunkkal és másokkal a gyerekszobában alapozódik meg. Az Amerikai Pszichológiai Társaság 2020-as tanulmánya szerint azoknak a szülőknek, akik naponta olvastak 6 és 18 hónapos gyermekeiknek, alacsonyabb volt a stressz-szintjük, jobban értették gyermekeik szükségleteit, és melegebben bántak velük. Az olvasás erősítette az érzelmi kötődést szülő és gyerek között. Ha valamit tenni szeretnénk a jövő generációjáért, olvassunk nekik. Mi megnyugszunk, ők meg stabilabb, empatikusabb és jobb emberré válnak. Olvassunk magunknak is, mert az irodalom fejleszti a szociális készségeinket. – Orvos-Tóth Noémi beszédét azzal zárta: köszöni az írók, fordítók, szerkesztők, könyvkiadók, könyvek felett bábáskodók munkáját, mert elhozzák nekünk az irodalmat, mely érezni, érteni és élni tanít, segít emberré válni.
Idén a díszvendégország Franciaország, akinek képviseletében Jonathan Lacȏte nagykövet mondott beszédet. Lacȏte beszédének egy részét magyarul mondta, minimális kiejtési hibával, mellyel elnyerte a közönség tetszését. Felemlegette, hogy az első intellektuális kapcsolatok már a középkorban kialakultak a két ország között. A nagykövet felsorolt néhány magyar szerzőt (Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula, Hevesi András), akik emelték Párizs hírnevét. Elhangzott, a Femina irodalmi díjat Szabó Magda érdemelte ki 20 éve, valamint, hogy Albert Camus 1956 ügye mellett mondott beszédet egykor. Kiderült, a francia a harmadik legtöbbet magyarra fordított nyelv az irodalom területén és egyre több magyar mű jut el a francia olvasókhoz. Jonathan Lacȏte elmondta: a fordítók munkája kiemelt fontossággal bír a két nemzet irodalmának közvetítésében, erre külön díjat fognak alapítani, melyet a műfordítóknak adnak majd. Franciaország műsort adott elő a megnyitón, zenés rajzanimációval szerepelt Benjamin Chaud illusztrátor és Fred Nevché zenész, utóbbi ritmikusan részleteket olvasott föl a fesztiválon szereplő francia szerzők (Pierre Assouline, Arnaud Dudek, Didier Eribon, Magalie Le Huche, Marie-Aude Murail, Pascale Robert-Diard és Zanzim) műveiből.
Ezután következett a Budapest Nagydíj átadása, melyet szokás szerint a díszvendég, azaz jelen esetben Jón Kalman Stefánsson kapott. Laudációt Tompa Andrea, Mészöly Miklós-díjas szerző mondott, aki Stefánsson művei kapcsán úgy fogalmazott: – E különös vidék [Izland] kinyílik, alakot ölt ezekben a könyvekben, az olvasó belső képei pedig elevenné válnak. És ami számára még távoli és idegen volt, közeli ismerőssé válik az olvasás során, miközben mégis megőrzi idegenségét és titkát. – Laudációjában Tompa Andrea is kiemelte a fordítók (Egyed Veronika és Patat Bence) munkáját. Beszédét azzal zárta: – Lehet, hogy a jó író, az úgynevezett nagy író nem nagy, és semmiképp sem óriás, hanem inkább kicsi, mert valamihez odaméri magát. Odaáll és látni véli, hogy a dolgok sokkal bonyolultabbak és törékenyebbek, nevezzük igazságnak, szépségnek, egzisztenciának, ha tetszik, szívnek. A nagy könyvek nem tartanak fogva. A nagy könyv nem börtön, amit az író őriz, amiből ne lehetne kilépni, hanem az ember álmodó szeme. Jón Kalman Stefánsson könyvei továbbálmodhatók. Fényük tovább ragyog az olvasóban. A leölésre váró birkák szemében az anyától távolodó gyermek szemében, a fény akkor is ragyog és nyugtalanít, amikor már így becsuktuk a könyvet.
A fesztiválon Visky András Közép-európai irodalmi díjat kapott, akit Kiss Judit Ágnes laudált.
