Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai tanácsadója, állítólagos külügyminiszterjelöltje megszólalt egy Mandiner-podcastban. A kiindulópont Zelenszkij ukrán elnök elítélése volt, aki felelőtlenül "belevitte az országát egy háborús védekezésbe". Ami megnyilatkozásának különös jelentőséget kölcsönzött, az a magyar történelemre való utalásában rejlett. A magyar nemzet 1956-os forradalmi ellenállásáról szólva ezt mondta: "56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 éve, mert felelőtlenség. Ha minket megkérdeztek volna, akkor nem ezt tanácsoltuk volna. Miért? Azért, mert 56-ban az lett, ami lett, megtanultuk, hogy óvatosnak kell lennünk."
A felháborodás hatására Facebook-oldalán közzétett írásában ezt még fokozta is: "Nem látjuk értelmét a több mint két és fél éve zajló ukrán-orosz háborúnak, amiben több százezer ember meghalt, több százezer négyzetkilométernyi terület elveszett, és egy ország megsemmisült. Hogy miért? A semmiért!"
Nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök névrokona még a Barátság-díjas Szijjártónál is jobban a szívén viseli az orosz érdekeket. "Ukrán-orosz" háborúról beszél, holott ezt sem a történelmi tények, sem a szavak alfabetikus sorrendje nem indokolná. Nem az ukránok támadták meg az oroszokat, hanem fordítva, ők csak védekeztek. Hogy ebben nagyon sokan meghaltak, az agresszor megbocsáthatatlan bűne. Hogy "egy ország megsemmisült" volna? Orbán Balázs az oroszok győzelmét anticipálja, azt, hogy Ukrajna beleolvad Oroszországba. És hogy miért harcolnak az ukránok? "A semmiért!" – mondja Orbán, a MCC politikai igazgatója. Az ő számára a "szabadság" annyira üres szó, hogy ki se mondja. Helyette az ellentétét, a szolgaságot javasolja.
Még szerencse, hogy Orbán Balázst csak a magyar miniszterelnök kérdezi meg politikai ügyekben, senki más. És 1956-ban sem volt módja bölcs tanácsokat osztogatni arról, hogy "óvatosnak kell lennünk" és nem kell ellenállni az agresszornak. Ha a hasonló nézetet valló Gerő Ernőre vagy a november 4. utáni Kádár Jánosra hallgattak volna a forradalmárok, akkor még rosszabb helyzetbe kerültünk volna. A szovjet emberek jó része amúgy sem tudott különbséget tenni a Varsói Szerződés tagállamai és a Szovjetunió tagköztársaságai között. Azok polgárait is szovjet alattvalóként kezelték.
Egy személyes emlék a szovjet időkből. Moszkvában részt vettem egy nyelvészkongresszuson, és mivel tudtam, hogy programfüzetet csak külföldieknek adnak, így kértem az egyik adminisztrátortól. Mire ő nevetve fordult a kolléganőjéhez: "Hallod, Mása, hogy ez a jöttment itt külföldinek nevezi magát?" Mivel nem volt éppen nálam az útlevelem, kénytelen voltam a kongresszus vezetőjéhez, Kolsanszkij professzorhoz fordulni programfüzetért. Kaptam is, ő ugyanis tudta, hogy Magyarország "külföld".
Ha az 1956-osok Orbán Balázs tanácsát fogadták volna meg, mondjuk ki, harc nélkül megadták volna magukat, talán még most is jöttmentek lennénk a saját hazánkban.
Orbán politikai tanácsadójának (?) megnyilatkozása futótűzként terjedt a nemzetközi fórumokon. Ha ez volt a vágya, teljesült: világhírű lett. Olyannyira, hogy még a baráti Észak-Macedóniában tartózkodó főnöke is szükségesnek látta, hogy megszólaljon. Hibáról, félreértésről beszél, sőt arról, ha hazánk függetlenségét veszély fenyegetné, Orbán Balázs haláltmegvető bátorsággal harcolna a barikádokon. Ez persze még viccnek is gyenge. Orbán Viktor elgondolkodhatna a kontraszelekció hatásairól, de az önreflexió, különösen pedig az önkritika távol áll tőle.
A baj egyébként nagyobb, mint gondolja, nem lehet egy kis rabulisztikával meg a háborúpárti ellenzékre mutogatással megoldani. Orbán Balázs ugyanis gyakorlatilag gúnyt űzött az Alaptörvényből, melynek praeambulumában többek között ez olvasható: „Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalomból sarjadt ki”. A miniszterelnöki tanácsadó ezt a forradalmat – briliánsan időzítve, pár héttel az évforduló előtt – fölösleges hőzöngéssé degradálta.
Orbán Balázs ezzel a hatalmon levő párt, sőt annak vezetője, Orbán Viktor politikai identitását ásta alá. Emlékezzünk vissza Nagy Imre és társai újratemetésére. Orbán beszéde hatalmas hatást keltett, különösen annak a szovjet csapatok kivonására vonatkozó kitétele. Akkor éppen az NDK-ban voltam, emlékszem, az ottani pártlap, a Neues Deutschland mit hüledezett-háborgott a fiatal politikus szemtelenségén: "Mit fognak szólni ehhez a szovjet elvtársak?" A német ellenzékiek pedig példaképként, hősként ünnepelték. Nos, ezt a nimbuszt sikerült Orbánnak több mint három évtizedes kemény munkával az ellenkezőjébe fordítani. A Nemzeti Kártya népszerűsítésére készülhet már az akkori híres plakát ellentéte, Fáradjatok be, barátaink! felirattal.
Orbán Viktor utcai harcos imidzsét névrokona bámulatos gyorsasággal rombolta le. Hogyan vehetné bárki komolyan az olyan szövegeket, hogy “én a jogok harcos védelmezője vagyok, néha úgy érzem Brüsszelben, hogy még mindig szabadságharcos vagyok”, miután legfőbb tanácsadója a feltétel nélküli megadást javasolja Ukrajnának, az 1956-os forradalmi ellenállást utólag politikai hibának minősítve.
Orbán és a Fidesz függetlenségi harcra épülő politikai identitásának ezzel vége. Meztelen a király – pillanatnyi személyes hasznon alapuló elvtelen sodródása az ország végromlásához vezethet. És az identitásvesztést, a politikai meztelenséget nem is egy ellenzéki leplezte le világra szóló csattanással, hanem az úgynevezett politikai tanácsadó, a fő udvari hopmester.
A szerző nyelvész.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
