Tegyünk fel néhány tárgyilagos kérdést.
1) Miért zárták be kormányhivatalok Iványiék (a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség) iskoláit?
Mert katasztrofális anyagi helyzetbe kerültek, óriási adótartozásokat és adósságokat halmoztak fel, s gyakorlatilag fizetésképtelenné váltak.
2) Hogyan kerültek ebbe az anyagi helyzetbe?
Úgy, hogy már több mint egy évtizede állami támogatás nélkül végzik azokat a feladatokat, amelyeket a többi egyház akár évi milliárdos nagyságrendű állami dotációval végez. Ilyen például a hajléktalanok és nyomorban élők segítése, gyermekeik számára óvodák és iskolák működtetése, a karitatív betegápolás, a templomok karbantartása, a szociális szervezetek támogatása, a menekültek pártfogolása.
3) Miért nem kapnak az államtól ugyanolyan támogatást, mint a többi egyház?
Mert jogilag nem minősülnek „igazi” (jogi szaknyelven „bevett”) egyháznak, márpedig a kormány csak azokkal köthet szerződést a fent felsorolt tevékenységek támogatására.
4) Miért nem igazi egyház a MET? Mi a csuda hiányzik hozzá?
Semmi más nem hiányzik, mint hogy a parlament döntést hozzon arról, hogy a MET bevett egyház, már csak azért is, mert a MET már harminc éve minden ehhez szükséges kritériumnak megfelel.
5) Na de ha megfelel, akkor miért nem dönt erről a parlament?
No, éppen ez a nagy kérdés. A MET ugyanis többször is benyújtotta a kérvényét, s mindig igazolta, hogy a feltételeknek megfelel, a parlament azonban mindig elutasította, viszont soha sem közölték, hogy miért, milyen okból.
6) De hiszen ez jogtalanság!
Igen, az. Az Alkotmánybíróság is megállapította (sok évvel ezelőtt), hogy a kormány jogtalan helyzetet teremtett, szíveskedjék ezt orvosolni, de a kormány nem kíván ezzel foglalkozni. Szintén évekkel ezelőtt egy minisztériumi felterjesztés is készült a parlament számára ebben az ügyben, de döntés azóta sem született, mert évek óta „elfelejtik” napirendre tűzni. Így tehát még fellebbezni sem lehet ellene, hiszen nincs döntés. Még az Emberi Jogok Európai Bírósága (amely nem az EU bírósága) is rögzítette, hogy a helyzet jogsértő. A kormány azonban nem lép.
7) Tudjuk-e, hogy mi lehet e mögött a „makacs jogsértés” mögött?
Nem tudjuk. Csak hipotézisek vannak. Például az – ahogy a Népszava szeptember 26-i számában olvasom –, hogy ez talán valamiféle politikai bosszú. Lehet ez is, bár nem valószínű. Ugyan miért lenne politikai kérdés, hogy legyen-e eggyel több bevett egyház Magyarországon?
8) És a „bosszú” jelleg is elvetendő?
Nem. Abban már van valami lényeges meglátás. Ugyanakkor
minden bosszú személyes jellegű. Még ha tízezren követik is el, akkor is. Parlament és kormány uralására, törvénytelenségekbe való belevitelére, jogtalan helyzetek évtizeden keresztüli fenntartására azonban ma csak egyetlen ember képes: Orbán Viktor.
Az tehát lehetséges föltételezés, hogy itt O. V. személyes bosszújáról van szó.
9) Na de éppen Iványi Gáborral szemben, aki „a légynek sem árt”!? Hogy lenne ez lehetséges?
A múltba kell néznünk. A rendszerváltás előtti években a fiatal, dinamikus, liberális Orbánnak Iványi Gábor volt a példaképe. Nem mint lelkész – hiszen Orbánt akkor még nemigen érdekelte a vallás –, hanem mint megvesztegethetetlen, tiszta lelkű és elvhű ember. Ezért kérte föl első gyermeke megkeresztelésére. (Református létére egy metodistát!) Aztán mindketten bekerültek a parlamentbe képviselőként. Ott Orbán sajnos ízléstelen antiklerikális akciókat vezényelt le a Fidesz élén (ld. „Csuhások térdre!”), ugyanakkor második gyermeke keresztelésére ismét Iványit kérte föl.
2010 után – különösen a 2011-es egyházügyi törvény kapcsán – azonban alapvetően megváltozott a helyzet, ugyanis Orbán elkezdte építgetni saját egy-személy-központú (szinte személyi kultusz jellegű) birodalmát, míg Iványi maradt ugyanolyan elvhű, tiszta és kritikus szemléletű, mint volt. Csakhogy míg 1988-ban Iványi azokkal szemben volt elvhű és hajthatatlan, akiket Orbán is ellenségének tartott, 2011-ben már magát Orbánt kritizálja ugyanazzal a következetességgel.
10) Ez elégséges indok lenne arra, hogy nemcsak Iványit, hanem az egyházát is megfojtsák?
Indoknak nem elég, de magyarázatnak talán igen. Hiszen itt egy nagyon súlyos önértékelési, önazonossági problémáról van szó, a kognitív disszonanciáról.
11) Mi ez a „kognitív disszonancia”?
Magyarul "értelmi össze-nem-illés". Amikor egy ember önmagával kerül feloldhatatlan ellentmondásba, mert ma az ellenkezőjét gondolja annak, amit tegnap halálosan komolyan vett. Orbán máig nem tudta feldolgozni, hogy az az ember, akit sokáig példaképének tekintett, most keményen elmarasztalja őt. Ezt a fájdalmas frusztrációt muszáj valahogy feloldani. Nem lehet hosszan és zavartalanul elviselni azt az érzést, hogy „nem tudom, hogy melyik is vagyok én igazából”. Az Iványiék elleni hajtóvadászat tehát lényegében Orbán torz megoldási kísérlete; próbálkozás arra, hogy tűnjön el a színtérről az az ember, váljon láthatatlanná, aki puszta létével is állandóan figyelmezteti őt hajdani – megtagadott – énjére.
A szerző nyugalmazott főiskolai tanár.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
