Még a sokat látott múzeumlátogatót is meglepheti az a látvány, ami a Kiscelli Múzeum templomterében fogadja: a téglafalakra a 2021-ben elhunyt Lugosi Lugo László Budapestről készített fotóit vetítik ki, így teremtve álomszerű panorámát a néző körül. Nem is lehet egészében befogadni a teret, hisz az folytonosan változik, felvillantva a főváros különböző pontjait, olyanokat is, melyek a nagyközönség számára teljesen ismeretlenek. Merthogy Lugo folyamatosan járta Budapestet, és megörökített mindent, amit tudott, a munkáit pedig különböző témakörökbe gyűjtötte.
A tárlaton is több műcsoportot láthatunk, például a városban fénylő neonreklámokat, színes graffitiket, elhagyatott lépcsőket, üres falakat, művészek műtermeit és az épülő Budapestet. Utóbbi kapcsán a Kiscelli Múzeum belső udvarában egy installációt is elhelyeztek, négy narancssárga betonkeverőt, melyeken Szabó Márton István A hagyaték című művének egy-egy versszaka olvasható, melyek szintén egy város alakulásáról szólnak.
– A kiállítás ötlete tőlem származik, szerettem volna édesapámnak emléket állítani. A Kiscelli Múzeumot pedig azért választottam kiállítási helynek, mert a tárlatai a fővárossal foglalkoznak, így ehhez jól illeszkednek a képsorozatok. A tizenhat témához egyenként ötven-hatvan képet válogattam ki, melyeket aztán a kurátori csapattal tovább szűkítettünk – mondta lapunknak Lugosi Blanka jogörökös, a művész lánya. Fontosnak tartotta, hogy bemutassa apja Klösz-sorozatát is, melyben a német származású budapesti fotós, Klösz György műveire reflektált, vagyis ugyanazokon a pontokon fotózta le a város egy-egy terét és épületét, ahogy a XIX. században született fotós tette. Lugónak a Budapest 1900-2000 című könyvében Esterházy Péter így ír erről: „Lugo nagy és egyszerű, kézenfekvő eszméje az volt, hogy megnézi ugyanazt, amit a nagy elődje. Odaáll, és néz. Természetesen kétszer nem léphetünk ugyanabba a városba (se), de azért próbálkozzunk. Változnak az optikák, a gépek, a gyújtótávolságok, és vélhetően az emberek s a szemek is”.
A tárlat végső vizuális formáját és elméleti érvelését Kurdy Fehér János költő, kurátor, a kiállítás koncepciójának kidolgozója találta ki. – Mi nem egy retrospektív kiállítást akartunk létrehozni, hanem az volt a célunk, hogy megragadjuk Lugo poétikáját a fotózás és Budapest kapcsán – mondja a költő. A tárlat ezért is kapta az Á.R.A.M.L.Á.S címet, hiszen a képsorozatok darabjai folytonosan „áramlanak”, váltakoznak a téglafalakon, így az életmű anyagai egymással párbeszédbe kerülnek, és új jelentéseket adnak egymásnak, amelyhez a látogatók az egyéni élményeiket is hozzá kapcsolhatják. – Arra törekedtünk, hogy Lugo személyes Budapest archívumát bemutassuk egy tér- és fényinstalláció keretében, amely a főváros atmoszféráját és folytonos jelentésalakulását közvetíti a nézők felé – mondta Kurdy Fehér János.
– Lugo Budapestről több tízezer fotót készített, amiből mi mindössze 1267 képet tudunk ezen a tárlaton bemutatni. A templomtér architektúrája viszont jól reflektál a művész gyakorlatára, a városarcheológiai munkásságára, hiszen a falakon mi is megmutatunk, elrejtünk és leképezünk, mellyel folyamatosan feltárjuk a képek jelentését – mesélte Radics Panka művészettörténész, kurátor. A templom tere ezért mintha egy tudatot jelképezne, melyben mindig újabb képek jelennek meg, így jelenítve meg egy szubjektív városképet. A tárlat megnyitóján nem hiába olvasta fel Ottlik Géza Hajnali háztetők című regényéből Kurdy Fehér János azt a részletet, melyben az egyik szereplő, Petár fejből mondja el, hogyan látta Budapestet: „Alapjában semmitmondó kép. Piszkos falak, tetők cikcakkja. Az Andrássy út túlsó ablaksora vakon csillog a napfényben. A Vár zöld teteje is fényes. A Múzeummal átellenben kinyitottak egy ablakot, s kócos nő ásít és nyújtózik...”. A költő szerint a jelenet tökéletesen bemutatja, hogy egy városlakó tudatában miként jelenik meg Budapest, hogyan tölti fel jelentéssel annak tereit. A tárlaton a kurátorok is azt kívánták bemutatni, hogyan tűnik fel a képeken keresztül Lugo egyéni Budapest-képe, illetve miként születik meg az ember tudatában a látható és a láthatatlan főváros, vagyis annak fizikai terei és a hozzájuk kapcsolódó személyes élmények. Merthogy ahány ember, annyi Budapest létezik.
Info: LUGO: Á.R.A.M.L.Á.S. Kurátor: Kurdy Fehér János (a koncepció kidolgozója), Radics Panka, Bán András, Lugosi Blanka, Danó Orsolya. Kiscelli Múzeum, Templomtér. Megtekinthető október 27-ig
