Irán;Izrael;Hezbollah;

- Róka fogta csuka

Játszunk el a gondolattal, mégha sci-fi-ként hat is! Hogyan változna meg a Közel-Kelet, ha egy szép napon a késsel és egyéb primitív fegyverekkel, kövekkel felszerelt, „Halál Izraelre, halál Amerikára!” maszkos palesztinok helyett hirtelen tényleg civilként viselkedő palesztinok százezrei kezdenének békés tüntetésbe tiltakozásképpen a „cionista megszállók ellen”? Mit léphetnének erre az általában erőszakkal vádolt izraeli biztonsági erők? Vagy mi történne, ha egyszer nem születne egyáltalán katonai válasz egy támadásra, kövesse azt el akár valamely terrorcsoport, akár valamely állam reguláris hadserege? Nyilván, egészen más alaphelyzet alakulna ki, csakhogy ez ma már nem fér bele a térséget uraló logikába. (De legyünk igazságosak – nemcsak a térségébe.) Így azonban sosem léphetünk ki ebből a bűvös körből, ahol talán már senki sem tudja mi is volt az első agresszió, amelyre megszületett az első legitim válasz.

A gondolat aktualitását az adja, hogy a közel-keleti konfliktus minden eddiginél veszélyesebb szakaszba ért, és nem látszik belőle semmiféle kiút, még ha történtek is pozitív elmozdulások. Nagy, de még nem elégséges változás, hogy a síita-szunnita hatalmi rivalizálás miatt, illetve az amerikai hadi és egyéb támogatásoktól nagyban függő térségbeli regionális hatalmak és az Izraellel szomszédos arab országok – bár biztos nem szívük sugallatára – bekapcsolódtak az Izraelt célzó iráni rakéták megsemmisítésébe. Ez főképp annak fényében kevés, hogy fű alatt lassan kétszeresen áttételes háborúvá dagad az Izrael-Hezbollah-Irán konfliktus.

A zsidó állam elpusztítására törő Irán eddig a Hezbollah és a Hamász által vívta a maga háborúját Izrael ellen. Idén viszont már kétszer indított direkt támadást. S már látszik egy másik, eddig csak sejtett szál: egy szíriai orosz katonai bázison a Hezbollahnak érkező fegyverszállítmányt semmisített meg egy izraeli légicsapás. Mindeddig a szíriai orosz bázisokat pedánsan elkerülte mind Izrael, mind Amerika. A Kremlen viszont kezd elhatalmasodni a hidegháborús nosztalgia, egyre forróbbá téve a világot.