Hálásak lehetünk Földes Györgynek a Népszavában megjelent „A baloldaliságról” című dolgozatáért. Elindított egy diskurzust. Megtapasztalhattuk, hogy koherens értékrend és jövőkép nélkül nincs hosszú távon életképes baloldali politika. Földes dolgozata sokakat inspirált az ideológiai alapok átgondolására. Számos kiváló gondolkodó fűzte tovább a szerző gondolatait a Népszava hasábjain, de ahogy Lendvai Ildikó is kiemelte, aktív politikusok, pártvezetők eddig nem szóltak hozzá. Határozott szociáldemokrata meggyőződéssel, nemzetközi és hazai tapasztalatokkal rendelkező politikusként versenybe szállok az MSZP elnöki tisztségéért, és ezért nem tehetem meg, hogy ebben a folyamatban nem szólalok meg.
A mi felelősségünk, hogy erős politikai képviselete legyen annak a társadalmi jövőképnek, amely az igazságosságra épül, és amelyben a jólét ígérete nem csak kevesek számára valósul meg. Mindezek egy magabiztos, büszke nemzet felemelkedésének alapját is jelentik. Én Földeshez hasonlóan hiszek a nemzeti közösség erejében és fontosságában.
De ahhoz, hogy a jóléti társadalom építését hirdető és szolgáló politika újra jövőformálóvá válhasson, végre szembe kell mernie és tudnia nézni a több mint egy évszázados történelmi örökséggel. Nekünk, magyar szocialistáknak mindenképp. Építenünk kell rá, de meg is kell haladjuk azt. Ami állandó, az a munkájukból élő emberek érdekeinek képviselete (Éber Márk-i értelemben), a kizsákmányolt emberek védelme, a társadalmi igazságosság. Ezen felül meg kell értenünk, hogy a globális klíma- és ökológiai válságra is csak a kapitalizmus mostani formájának meghaladásával találhatunk megoldást – egy olyan politikai programmal, amely a szociális igazságosság és a demokratikus szabadságjogok vállalását is képviseli.
Vagyis mindezen értékek vállalásával és politikánk középpontba állításával identitásunkban megerősödve, büszkén kell szembenéznünk a neoliberális, konzervatív erőkkel! Szociális fordulat nélkül a magyar társadalom egy lassú, de folyamatos leszakadás felé tart.
Kudarcot vallott az a neoliberális gazdaságpolitika, amely azt hitette el, hogy a gazdasági növekedés automatikusan jólétet eredményez. Tévedtek azok a szocialista vezetők is, akik a neoliberalizmus „harmadik utas” változatát választották, azt gondolva, hogy a nagyobb gazdasági hatékonyság erősebb gazdasági alapokat teremt majd a társadalmi szükségletek kielégítésére. Mivel a hatékonyság növelését pont a jóléti rendszerek leépítésével, az államnak a társadalmi érdekek érvényesítésében vállalt szabályozó-korlátozó szerepének visszaszorításával kívánták elérni, ellenkező hatást váltottak ki. Az eredmény az lett, hogy a társadalom felső része (a tőkejövedelmekből és a legmagasabb bérekből élők) az erőforrások nagyobb szeletéhez jutnak hozzá, mint a jóléti korszakban, és ez az alul lévők kárára történt. A neoliberalizmussal kollaboráló harmadik utas szociáldemokrácia így aláásta saját társadalmi bázisát. Ez vezetett Magyarországon is a szocialisták súlyos meggyengüléséhez és a párt szakadásához is.
Valódi elhatárolódás hiányában azonban, a folyamatos együttműködési és megfelelési kényszerek vagy kényszerképzetek miatt az MSZP identitását illetően nem alakultak ki tiszta viszonyok.
A Fidesz kormányra kerülve egy szűk hazai baráti kör és a legfelső jövedelmi tizedek érdekében etnicista neoliberális kormányzást folytat (egykulcsos adó, rabszolgatörvény, oktatás és egészségügy leépítése stb.); de ezen kívül még a multikat is minden korábbinál nagyobb mértékben támogatja. A populista politikai gyakorlat nemzetközileg ismert technikáival azonban mindig el tudják hitetni, hogy ők azok, akik a hétköznapi emberek érdekeit védik az elittel szemben. Azért is támadnak mindig valamilyen kisebbségre, hogy a védelmükre állókkal szemben pozícionálják magukat a hétköznapi többség egyedüli letéteményeseként.
Ha az MSZP valóban a többség, a saját munkájukból élő emberek képviseletét akarja hitelesen ellátni, azt csakis az elit érdekeit szolgáló, elszabadult kapitalizmus gazdasági és társadalmi valóságával szemben, a jóléti társadalmi modellekhez való visszatalálás XXI. századi útját kidolgozva és hirdetve teheti meg. Ilyen értelemben a folyton megtámadott kisebbségek is a hétköznapi emberek többséget alkotó részei. Csak képzett, egészséges, szolidáris, fenntartható társadalom mellett van esély a felemelkedésre.
A modern szociáldemokrácia számára fontosak a liberális alapjogok, amelyek minden ember méltóságát és szabadságát garantálják. De a baloldali politikának legalább ilyen fontos eleme, hogy megteremtse az egyenlő állampolgári léthez szükséges anyagi feltételeket is a nagyobb fokú újraelosztás, a közösségi termelés támogatása, a tisztességes bérek, az ingyenes oktatás és egészségügy révén. A kizsákmányolás, a korlátlan profitszerzés nem tartozik a szabadságjogok közé, hanem milliók jogfosztását és végső soron a társadalmi béke aláaknázását jelenti.
Végezetül: ahhoz, hogy a hazai baloldal jövőjében az MSZP mint politikai szervezet érdemben tudjon részt venni, mindenekelőtt a saját magunk állapotával kell tisztába kerülnünk, szembenéznünk. Újraszervezett, karakteres baloldalnak lennie kell Magyarországon. A kérdés, hogy ebben milyen szerepünk lehet.
A szerző az MSZP alelnöke.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
