Kramatorszkot elhagyva északkeletnek veszi az irányt Iván, aki a hét hat napján visz a frontvonaltól hallótávolságban fekvő falvakba kenyeret, és szükség szerint evakuálja azokat, akik kérik. Kevés van belőlük. Ezekben a falvakban már 2014 óta hallgatják az emberek a határban dörgő ágyúkat, aki tehette, már rég elmenekült innen. Akik maradtak, azok az idős szüleiket gondozzák, illetve nem engedhetik meg maguknak, hogy bárhol fizetniük kelljen a lakhatásért.
Siklóbomba vagy drón
– Idős szüleim vannak, a szomszéd faluban élnek, lányukként kötelességem gondoskodni róluk – meséli Viktoria, a helyi iskola egykori tanítója. Áram nincs a faluban, a vizet kútból merik, illetve önkéntesek hozzák számukra heti egyszer ballonkannákban. Élelmiszerből az van, amit megtermelnek maguknak a kertben, és amit Iván szállít nekik. Az önkéntes fehér kisbuszának csomagtartójában 120 kilogramm kenyeret készül kiosztani délig.
A falvakhoz közeledve a földutat váratlanul friss aszfalt váltja fel. Az Ukrajnában ritka útfelújításból Iván arra következtet, az ukránok vagy az oroszok készülnek valamire. A közeljövőben alighanem életbevágóan fontos lesz, hogy minél gyorsabban tudjanak előrejutni a katonákat és a felszerelést szállító kamionok és pickupok.
