transzneműek;emancipáció;

- Transznemű nő az üvegplafon két oldalán

Marilyn Loden 1978-ban említette egy panelbeszélgetésben először ezt a fogalmat. Az „üvegplafon” kifejezés olyan láthatatlan akadályra utal, amely megakadályozza, hogy bizonyos személyeket vezetői szintű pozíciókba léptessenek elő egy szervezeten vagy iparágon belül. 

Vele írják le általában azokat a nehézségeket, amelyekkel a nők és a kisebbségek szembesülnek, amikor a férfiak által uralt vállalati hierarchiában magasabb beosztásokba próbálnak eljutni. A témáról az elmúlt években rengeteg konferencián adtak elő, születtek ajánlások, készültek kutatások és statisztikák. Ezek mind azt mutatják, hogy valós problémáról beszélünk. A kérdéskör legtöbbször azonban cisznemű (születéskor nőként jelölt), fehér nőkről szól, halmozottan hátrányos helyzetekkel már sokkal ritkábban foglalkoznak, amikor például egy transznemű roma nő munkahelyi karrierjéről beszélünk. Egy transznemű nő „örüljön annak”, hogy a munkahelyén nem kap bántást, és esetleg befogadó környezetre talál? Nekünk valóban csak ennyi jár?

Én 2018-ban bújtam elő, addig az életemből ledolgoztam 28 évet. Küzdöttem a nemi identitásommal, a helyemet kerestem a világban, és a környezetem férfiként kezelt. 2018-ig fel sem tűnt nekem, hogy a kolléganőim többnyire nincsenek vezetői pozícióban, ők el voltak könyvelve „titkárnőnek”, „adminisztrátornak”, „támogató” munkakörökben segítették a munkát, esetleg néha szakértői pozíciókban dolgoztak. 2018-tól aytàn elemi erővel kaptam sorban a pofonokat. Ahogy előbújtam a munkahelyemen is, azt vettem észre, hogy egyre kevésbé kezdik megkérdezni a férfi kollégák a véleményemet, egyre kevésbe fontos, hogy mit gondolok egyes kérdésekről, egyre inkább maradtam ki a folyamatokból és „csúsztam” bele a munkahelyi női státuszba. Amíg az üvegplafonon túl voltam, őszintén megmondom, én sem láttam magam alá, viszont, az elmúlt 2-3 évben az üvegplafon megnyílt és maga alá temetett. Most már csak alulról szemlélem a fehér hetero férfivilágot, ahol nevetve mutogatnak rám, hogy „hát ezt akartad…Te akartál nő lenni”. A középkorú cisznemű nők pedig sajnálkozva fogadnak be maguk közé, és mondják, hogy „welcome to the club”. (üdv a nők között!). Mintha a transzneműség azon múlna, hogy én ezt választottam magamnak. Édesanyám sokszor mondta nekem, hogy „Te nem vagy normális! A mai világban Te nő akarsz lenni? Sokáig ő sem értette, hogy ez nem „akarás” kérdése. Én nő vagyok.

Ha már a nagy turnéján nem koncertezik Budapesten, legyen ott legalább egy könyvesboltban! Ha nem is személyesen. Múlt szombaton a Libri Allee vállalkozott is egy nagy Taylor Swift-rendezvényre.