Bölcsen tette a jegybank, hogy úgy emelte a napokban az aranytartalékát történelmi magasságúra, 94,5 tonnáról 110 tonnára, hogy nem csapott körülötte nagy csinadrattát, éppen csak az alapinformációkat közölte. Július végén még ennyit sem tettek - de nem is lett volna a kötelességük -, amikor is az akkori tartalék értéke elérte az ugyancsak történelminek számító 6,8 milliárd eurót.
Bár az aranynak már a megemlítése is szívmelengető érzéssel tölti el az embereket - különösen, ha a mi birtokukban van, s ráadásul még az árutőzsdei árfolyama is emelkedik -, az aranytartalék növelésének indoka mégsem egyértelmű. Magyarország nemzetközi tartalékának nem meghatározó, de el sem hanyagolható részét, most már 17 százalékát őrzik a sárgafémből készült téglatestek formájában az MNB széfjeiben. A vétel időpontja nem volt ideális: egy esztendeje - forintban számolva - mintegy 45, de még fél évvel ezelőtt is 15 százalékkal olcsóbban megtehettük volna ezt. (Több tonnás mennyiségben az árfolyam módosulhat.) Ám a mostani bevásárlás indoka nem az volt, hogy további jelentős - a több földrészen dúló háborúk miatt nem kizárható - értéknövekedésben reménykednek a jegybankárok. Hanem az, hogy a gazdasági stabilitás megőrzésének egyik eszközeként kezelik. Ez jól hangzik, és igazolná is, hogy Svájc rendelkezik a legmagasabb egy főre jutó aranytartalékkal. Ám a második helyen álló közel-keleti állam, Libanon nem a gazdasági stabilitása miatt szerepel a híradások élén. A világ leggazdagabb országainak egyike, Norvégia pedig egyetlen gramm aranytartalékkal sem rendelkezik, s a hasonló cipőben járó, szomszédos Horvátországnak sem volt szüksége arra, hogy az euró bevezetését ily módon megtámogassa.
Amit az MNB tesz, az pusztán spekuláció, de nem a fogalom mély elgondolkodást jelentő értelmében.