Egy politológus gyászmunkának nevezte a magatartást, amely a hagyományos ellenzéki pártok egy részét mostanság jellemzi. Nehezen élik meg korábbi szerepük elvesztését, hiszen bármennyire is másodlagos volt, adott némi társadalmi pozíciót és anyagi támasztékot. A szerep elvesztése dráma, állások elvesztése még nagyobb dráma, de számomra a legnagyobb probléma az, hogy a gyászmunka jelentős része Magyar Péter ócsárlásában ölt testet.
Itt most nem elemezzük a politikusi múltakat, ez Magyarországon amúgy is – mondjuk finoman - igen színes. (Idézzük Illyést: Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal / Kellene: honnan jössz, - azzal, ecsém: hova mész!) Nem kotorászunk a nép választott fiainak zsebében sem, holott találnánk ott egy s mást, pénzt, feketejövedelmet, ingatlanvagyont, gyárat, kinek mit fújt be az ablakon a szél. Azt állítjuk, hogy az érintett pártok a politikai gyászmunkát nem végezték el, hanem csak helyettesítik, ki-ki a maga módján.
A hagyományos baloldali ellenzék mára elvesztette szavazóinak túlnyomó részét, a maradék tovább szivárog, elsősorban a TISZA felé. Utóbbi berobbanása hatalmas meglepetés lehetett, de ami miatt a baloldal választói ilyen gyorsan nyúlcipőt húztak, azt már az elmúlt választások során világosan lehetett látni. Tömegpártból pártvezetés-pártba mentek át, csak az számított, milyen pozíciókat érnek el a küldöttek.
Állítom, hogy az ezerszer elátkozott átkosban az egyébként kozmetikázott hangulatjelentéseket figyelmesebben olvasták a pártközpontban, mint a maiak a maguk alapszervezeteiből jövő véleményeket. Ez a hang aztán az alapszervezetek kiürülésével el is halt. Ki lesz pártelnök, ki lesz képviselő, polgármester vagy helyettes, ki szerez fizető állásokat: csupán ez maradt meg. A DK-nak, az MSZP-nek és a lényegében láthatatlan Párbeszédnek már évekkel ezelőtt világosan látni kellett volna mindezt, vagyis önmagukat egy tükörben. Nem látták, nem akarták, vagy éppen akarták, de nem tudták - ma már mindegy.
A DK vallási mozgalommá alakult át, kooperációs készségeiről és módszereiről a 2021-es előválasztás óta sokféle tapasztalat gyűlt össze. Arra készült, hogy összefogja azt, amit baloldalnak nevezett, erre azonban alkalmatlan, vagy éppen módszerei miatt képtelen volt. Talán a DK hívei a leghangosabbak Magyar Péter álprófétai szerepének leleplezésében. Azonban szenvedélyük, hangerejük és egy-egy véleményvezér szövege alatt a kommentáló csoportok heves reakciói itt is az önmagukkal való szembenézést helyettesítik.
Nekik nem azt a kérdést kellene körbeugrálni, hogy MP miért és hogyan meri, és egyáltalán: hogyan jön ahhoz, hogy lenyúlja az ellenzéket. A valódi kérdés ez lenne: miért nem ők vannak a helyében? A DK magatartása világosan rámutat arra a fájdalomra is, amit az ellenzék leváltása mellett a korábbi véleményvezérek eljelentéktelenedése okozott: csökkenő súlyukat hangerővel, szitokkal, szenvedéllyel, katatón vádaskodással próbálják pótolni. Ami segíti MP előretörését, akinek nagyszámú hívei között persze ugyancsak vannak érdes modorú harcosok.
Az MSZP-nek még több tükörbenéznivalója lenne. Szenior vezetői az utóbbi időben többször javasoltak egy baloldali mozgalmat, hiszen ha sikeres baloldali párt nincs is, baloldali érzelmek bőven vannak. Csak hát hiányzott az első lépés: még sohasem fordultak időben a szavazókhoz, hogy emberek, annyi mindent elrontottunk, eltocsikoztunk, elmédiatörvényeztünk, most mást akarunk.
A pozícióharcokhoz szokott lobbista és puccsista MSZP-ben még sohasem szerveztek puccsot valódi (például baloldali) értékek védelmében. Még soha nem lépett elő senki, hogy le az lusta, önző és nem egyszer korrupt vezetőkkel, hogy legyen valami új, egy saját XX. kongresszus, bármi, ami látható, hangos és meggyőző. Mindig csak félig rágott, súlytalan kompromisszumokat kötöttek, elnökségeken pufogtak, a valódi meccseket soha nem játszották le. Csakhogy most itt a vége. A 2026-os választásokig terjedő időszakot a fizetős helyeken ülők végkielégítésnek tekinthetik, mielőtt szélnek eresztik őket.
És mi sokan, akiket elfelejtettek képviselni a pártok, melyekre taktikai megfontolásból vagy szívvel szavaztunk, kereshetünk magunknak egy ikszelhető kockát. Sokan majd a TISZA-t választják, páran mást, ha lesz. Bárhogyan is döntsön, a választó ne felejtse, hogy nem királyt, nem is politikai üzletembert, hanem képviseletet keres magának.
A szerző közgazdász.