- Még a jó levegő is harci gázzá alakulhat, ha műanyaggal vagy használt bútorral tüzelünk

 A palackvisszaváltás új rendszere csak részben segíthet azon, hogy kevesebb műanyagot dobjanak az emberek a kályhákba, folyókba, erdőkbe és parkokba, szennyezve ezzel a környezetet, az égetéssel a levegőt – monda a Népszava kérdésére Szegő Judit, a Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájának a munkatársa, az éghajlatvédelmi projekt és a lakossági égetés elleni munka vezetője. Ugyanis a Budapesten és a nagyvárosokon kívül, a kisebb településeken, a falvakban nincsenek több száz négyzetméteres áruházak, így visszaváltó készülékek is alig találhatók.  A szakértő szerint visszaváltáshoz szükséges költségek, a ráfordított energia egyszerűen nem éri meg az embereknek, így a jövőben is el fogják égetni a pillepalackokat, főleg az ország szegényebb részein.

– Budapesten, a nagyvárosokban, leginkább a külvárosi területeken, ahol a szilárd tüzelés a jellemzőbb, inkább a lomtalanításkor kidobott bútorok, székek, asztalok, festett faanyagok és más kidobott tárgyak tűzre vetése a gond továbbra is – folytatja Szegő judit. – A közösségi oldalakon külön csoportok is alakultak, például a nem használt bútorok ingyenes elszállítására tűzifának, ami nagyon káros. Elégetésükkor környezetszennyező, nem egyszer rákkeltő anyagok, halálos mérgek jutnak a levegőbe. Kis túlzással ez olyan, mintha harci gázzal árasztanának el egy-egy kistelepülést. Az elmúlt évtizedekben sokan költöztek ki Budapestről és más nagyvárosból is a környező kistelepülésekre a jó levegő miatt, a téli időben azonban folyamatosan mérgezhetik magukat, tehát mindenképpen fontos ezen veszélyekre felhívni a figyelmet, amit az is mutat, hogy nagyon sokan fordulnak hozzánk, hogy ilyenkor mit tegyenek, hova, kihez fordulhatnak.

A szmog útja a külvárosból a belvárosba

A helyzet speciális, a belvárosokban a hőmérséklet az őszi és téli hónapokban melegebb, s a fizika törvényei szerint a meleg levegő felfelé száll, és „beszippantja” oldalról a kertvárosi részekről érkező füstöt, gázokat. Ezért van az, hogy például a Budapest belső kerületeiben kihelyezett mérőállomásokon a levegőből kimutatott PM10, azaz a legapróbb részecskék összetételének csaknem felét a bejövő szennyezések alkotják. Ehhez jön még, hogy a belvároshoz sorolt városrészek közül a főként a VI., a VII. és a VIII. kerületben a régi, fel nem újított, gyakran földszintes, kétszintes társasházakban is van még szilárd tüzelés.

Beszélgetésünkkor szóba került a távfűtés, a gázfűtés, különös tekintettel az egy ideig még szinte biztosan nem érkező európai uniós forrásokra, a klímaváltozás, de közvetlenül az orosz-ukrán háború nyomán a fosszilis energiák kényszerű visszaszorulására. Arra kérdésre, hogy mi lehet a megoldás, mit kellene választanunk itt, Magyarországon, Szegő Judit szerint nem lehet egyfajta választ adni. Van, aki a napenergiára esküszik, van, aki a vízenergiában látja a jövőt, hogy megemeljük folyóink vizét pár méterrel, majd leeresztjük, amikor kell. Ezek azonban nem oldják meg Magyarország energiaellátását, de a zöld szervezetek által is sokat vitatott Paks 2, az atomenergia jövője sem tisztázott teljes mértékben. A levegőszennyezettség csökkentésében óriási előrelépés lenne az is, ha a szilárd tüzelés helyett az érintett helyeken át lehetne állni a gázfűtésre. Ugyanakkor a fosszilis energia használatának jövője is kérdéses, vélhetően költséges váltásra lesz szükség, amivel kapcsolatban kétséges a magyar háztartások teherbíró képessége és a szükséges állami támogatások mértéke.