- Családi körmagyar (Völgyi Lajos: Annától Annáig)

Temérdek (már talán túl sok) futball, tömény és töméntelen alkohol, rengeteg családtag, végtelen történetek – szélesen áradó mesélőkedv!
„Ezernyi lehetőség kínálkozik e színes életrajzok révén… még hangsúlyosabbá téve Öcsit is elbeszélőként. De számos történet (’70-es évek Magyarországa, Balaton-parti nyüzsgés…) csak jelzés- és példaszerűen mesélődik el, pedig további epizódokkal bővítve és részletezve… Röviden: a hiányérzet csakis a könyv letehetetlenségéből fakad, szeretnénk még, még olvasni…” – írtam a Májbro kapcsán annak idején („Világok és nyelvek határán”, Nyitott mondat, 2021. október 21.).
Na, most megkaptam!
Megkaptuk! De még hogy!
Hiányérzet balra el.
A féltestvérek, az Ausztráliába szakadt idősebb fivér és a szocializmus kalandját itthon átélő Öcsi közös történetét megelevenítő Májbro komplementere, társregénye, folytatása az Annától Annáig. (Bármelyikkel is kezdjük, kedvet csinál a másikhoz!) Egy szédületes, négy-öt nemzedék életének évtizedek alatt felhalmozódó legendáriumát, anekdotakincsét ránk ömlesztő „családkisregény”, ahogy a műfajt az alcím betájolja. De a földrajzi tájékozódáshoz elengedhetetlen iránytű is elkél, mert bár a regény és a benne szereplők sorsának bázisa a Balaton-parti település, „a nyár fővárosa” (Siófok), a hőseink hol Budapesten, hol Moszkvában, hol Salzburgban, hol Münchenben, hol Londonban, hol Nashville-ben bukkannak föl, kit hová vet, ha csak ideiglenesen is, az élet. Időben pedig a második világháború utáni kommunista országépítéstől jutunk el négy generáció egymásba szövődő elbeszélésein keresztül a kétezer-húszas évekig, amikor már a harmadik kétharmadot magukénak tudó „fiúk” korszakolják az országot.
Igen, a Májbro párhuzamos elbeszélőjű életrajzaihoz képest a narrátorok száma is megnőtt: a külső elbeszélőtől egy idő után (az előző könyvben még Tomi, itt már Laci néven futó) Májbro öccse (Péter, azaz Görhes, később Görhibá, Káapa) veszi át a mesemondó-stafétát, amikor már úgymond felnő(!) a feladathoz, de egy-egy fejezetben Májbro lánya, annak férje és a fiuk is a saját nézőpontjából meséli el önmaga és a felmenői életének folyását. És a különböző elbeszélői nézőpontokhoz különböző hangvételek illeszkednek, ráadásul a már mások által elbeszélt, továbbhagyományozott történeteket is felülírják, más fénytörésben mutatják, újabb (érzelmi) réteggel (patchwork) gazdagítják – ahogy máskülönben a két regény viszonya is hasonmód leírható. És nem feledkezünk meg az ÁFÉSZ-elnök Bélabá fiáról, Junior Béláról sem, aki bár nem szorosan vett családtag, de szintén szót kap a történetben – az ő szerepeltetése révén jutunk el végül a címbeli Annák egyikéhez, azaz másikához.
Hogy keveredett egy alföldi kubikos lánya a híres pesti író hálószobájába, majd ennek révén moszkvai továbbképzésre? Miként is folytak egy fuvarozóvállalat diszpécserének mindennapjai kupicától kupicáig egy kiszállás során? Kinizsi vagy Balatoni Világos – hogyan döntesz, ha mindkettő be van hűtve? Mennyit ér egy lakótelepi kispályás focista, s bekerülhet-e a megyei kettőbe? Kik tartoztak egy kisváros elitjébe, ha tudtak focizni vagy ultizni („csablecsacsizni”), ha nem? Megalapozza-e a jövőt egy betongyár privatizációja? Mennyire lángoló a szerelem egy lángossütő bódéjának bádogpultján? Hogy lesz egy vízibicikli-kölcsönzőből benzinkútbérlő? Kik szponzorálják a női kézilabdacsapatokat, és kik tipegnek tűsarkúban a strandfoci-dzsemborikon? Egy villamosmérnök is lehet mindenes fiú egy máltai hotelben? – csak pár felvillanás a sziporkázó humorú anekdoták tömegéből.
Völgyi Lajos regényében a patchworkcsalád tagjai életkrónikájának „eldumálása” (italok mellett, naná!) mind nagyobb koncentrikus köröket vet, így a klánba a történeteik elmesélése révén bekerülnek haverok, munkatársak, szomszédok, kisvárosi potentátok, drukkerultrák, zenekari tagok, esztergályosok és fogászok, „közgazdik” és párttitkár „elvtikék” – mindenki, aki csak él és mozog, de főleg ha van egy jó sztorija, vagy ő maga válik annak alanyául. A családregényen túl/mellett/körül kor- és társadalomrajz, mely a változásokat, tündöklést és bukást éppúgy megjelenít. A szóhasználati átalakulások („szófordulatok”), nyelvi, kifejezésbeli átmenetek lekövetéséről nem is beszélve! Mintha csak velünk esett volna meg, mintha csak mi mondtuk volna. De tényleg! (Cser Kiadó, 2024. 248 o.)