Teljes mértékben egyetértek a magyar kormány programjának alapelvével: gazdasági semlegességre kell törekednünk. Ez konkrétan azt jelenti, hogy Nyugat és Kelet, Észak és Dél irányában is kereskedünk. Mondhatjuk úgy is, hogy konnektivitást folytatunk, azaz minden irányban gazdasági kapcsolatokat tartunk fenn, amelyek az érdekeinket szolgálják. Ez persze azt jelenti, hogy demokráciákkal és diktatúrákkal is egyaránt kereskedünk, együttműködünk gazdaságilag, ha ez nekünk megéri – írja a Magyar Nemzetben megjelent cikkében Fricz Tamás. „Persze nyilván vannak kivételek. Nem ajánlanám, hogy Észak-Koreával széles körű gazdasági kapcsolatokat alakítsunk ki, mert azért mindenben léteznie kell egy vörös vonalnak, még a gazdaságban és a kereskedelemben is… de a konnektivitást kell választanunk. A blokkosodást pedig el kell vetnünk. De mi is az a blokkosodás? Az, hogy nem szorítjuk be magunkat egyetlen régió, nagyhatalom vagy szövetség béklyói alá sem. Nyitottak maradunk tehát, s ez a nyitottság nem megy másként, mint úgy, hogy szabadon cselekedhetünk. Ismétlem: szabadon, szuverén nemzetként.”
Fricz szükségét érzi, hogy megágyazzon a közeljövőnek, nem csak a két új varázsszónak, amely előkerült a kornányfői kalapból. A gazdasági semlegesség nyomában pedig a politikai semlegesség jár. Itt is van: „A magyar nemzeti hagyomány talán legfontosabbja a függetlenség iránti vágy. Nem valamely birodalomhoz vagy szövetséghez tartozás mindenáron! A mi igazi hagyományunk a függetlenség, a szuverenitás, nem a szövetségekhez való kényszerű kötődés. Mi a hagyományaink alapján inkább lennénk Svájc, a NATO-ból kimaradó Ausztria vagy akár Norvégia, amely nem lépett be az Európai Unióba, azonban szerződéses viszonyban áll vele, mely mindkét félnek kedvező gazdaságilag. Meggyőződésem, hogy ez a magyar emberek jelentős részének szimpatikus állapot lenne. Miért mondom mindezt? Azért, mert a semlegesség és a konnektivitás megfelel a régi hagyományainknak és nemzeti vágyainknak. Ahogyan a blokkosodás elkerülése is, ami a dolog másik oldala. Egyik a másik nélkül nem megy. Igen ám, csak van egy bökkenő: az, hogy egy blokknak vagyunk a tagjai. Ezt a blokkot úgy nevezik, hogy Európai Unió. Tehát hiába mondjuk, hogy a blokkosodás nem jó, tudnunk kell, hogy a blokkosodás részei vagyunk... Az unió jelen állapotában nem egy szabad, szuverén államok alkotta szövetség. Ellenkezőleg, teljes erővel dolgozik azon e blokk elitje, a brüsszeli bürokrácia, hogy minél gyorsabban létrejöjjön egy olyan szoros együttműködés, amelyben egy központból határozzák meg azt, hogy mit tehetnek a tagországok. Az unió elkötelezett célja ugyanis, hogy minél szűkebbre szabja a tagállamok mozgásterét, s végül a döntéshozatalt a nagy, meghatározó államok kezébe adja, tehát egyfajta birodalmi elv lépjen életbe, mint mondjuk a Szovjetunió vezette Varsói Szerződésben és KGST-ben volt.”
Hogy a fenti sorokból mi a valóság, és mi Fricz rémlátomása, döntse el az olvasó, mi megelégszünk annyival, hogy egy írástudó megint eladta lelkét a politikának. Azt sem kommentálnánk, hogy egy történelmi axiómát ezen üzlet részeként hogyan s miért cserél fel egy másikkal, a Nyugathoz tartozást a semlegességgel. Csak annyit jegyzünk meg, hogy a politikai semlegességnek semmi értelme a XXI. század elején, az mára múlt századi anakronizmus lett, mint az el nem kötezetettek hajdani mozgalma, ami a politikatörténet relikviája. A többi a politikai nosztalgia kesernyés füstje. Ne tiltakozzon hát Fricz Tamás: már régen semmi keresnivalónk az európai közösségben, amit ott művelünk az valóságos kutyakomédia. Orbán Viktor keze alatt pedig zárványország leszünk Európa közepén.