Az önkormányzati választások némileg átszínezték Magyarország politikai térképét. Több helyen ellenzékieket választottak polgármesterré, önkormányzati képviselővé, ők október elseje után el is foglalhatták a helyüket. De csakugyan hatalomra kerülnek az országos viszonylatban ellenzékinek számító helyi vezetők?
Több városban a fideszes uralkodás évtizedei után most először választottak nem fideszest polgármesternek, az önkormányzati képviselők közé is bekerültek többen, de vajon valóban átadja a hatalmat a vezetésbe nagyon is belekényelmesedett régi gárda? A helyi média nem szokott még hozzá a változáshoz, talán nem is akar: még most is minden ügyben a fideszes városatyákat kérdezi, az újakról mintha nem is tudna. Ráadásul a közösségi médiában olyan platformok alakulnak, amelyeknek legfőbb céljuk a megválasztott polgármester és munkatársai megrágalmazása, lejáratása.
A választás eredményeinek kihirdetése és a valóságos önkormányzati helycsere közötti hónapok alatt sok mindent történhetett a városházákon. Helyenként szinte kettős hatalom jött létre, nem olyan súlyos következményekkel, mint 1917 februárja után Oroszországban, de ahhoz éppen eléggé, hogy átrendezze a terepasztalt az újonnan megválasztottak előtt. Nem hoztak nyilvánosságra szerződéseket, melyeknek kellemetlen következményeit az új önkormányzatnak kell viselnie, sőt újakat is kötöttek az utolsó percekben. Győr volt polgármestere, Dézsi Csaba András ennél is tovább ment, olyan határozatokat fogadtatott el a még az ő oldalán szavazó önkormányzattal, amelyek szinte döntésképtelenné teszik ellenzéki utódját, Pintér Bencét. Nem elég, hogy több mint 200 méternyi irodahelyiséget juttatott a fideszes képviselőknek, miközben a másik oldalon levők apró helyiségekben szoronganak, hanem kivette utódja kezéből az önkormányzati források és ingatlanvagyon fölötti döntést.
Ezek persze roppant kellemetlen dolgok, de úgy tűnik, lesz ez még rosszabb is. Ha az országgyűlés bátor kétharmada a központba csatornázza a helyi iparűzési adót, miből fizetik ki a helyiek a Fidesz-hatalom alatt bűnösen elhanyagolt közművek korszerűsítését és a többi sürgősen felmerülő fejlesztési és rendbentartási költséget? Már halljuk a gúnyos hangokat: most ti vagytok hatalmon és lám, minden rosszabb, mint a mi időnkben volt.
Azt is hallani, hogy nemsokára az önkormányzati törvény megváltoztatásával a kormányhivatalok alá rendelik a jegyzőket és az általuk irányított szakapparátust. Ezáltal teljesen kiüresíthetik az önkormányzatiságot, a helyi polgármester és képviselői testület lényegében döntési felhatalmazás nélkül marad.
Ez nagyon is kielégítené a jelenlegi hatalom centralizálási igényét. Mindenről ők akarnak a központban dönteni. Már központosították a közoktatást – látjuk a hatását –, most dolgoznak az egészségügy egy kézbe vonásán. Hogy milyen következményekkel fog járni az, ha minden helyi probléma megoldását a központi döntéstől kell várni, egyelőre kevesen látják át.
Ez éppen az ellenkezője az Európai Unió egyik alapelvének, a szubszidiaritásnak; annak, hogy a problémákat ott kell megoldani, ahol keletkeznek.
De mit nekünk Unió, mi náluk sokkal okosabbak vagyunk, intézünk is mindent a mi világhírű magyar észjárásunk szerint.
Hogy ez hogyan fest a gyakorlatban, ahhoz elég, ha belenézünk egyik klasszikusunkba. Mikszáth Kálmán A korlátfa című karcolatában ugyanis már a tizenkilencedik században megírta – magyar irodalomból kötelező olvasmány ez a középiskolákban. Röviden: elkorhad az úton a korlátfa, ezt jelentik felfelé: szolgabíró, alispán, főispán, minisztérium. Ott jóváhagyják a munka elvégeztetését: megy lefelé az információ. Megcsináltatják a korlátfát, jóváhagyásra felterjesztik, jön a jóváhagyás: kifizethető a munka, helyben ki is fizetik. Mindez annyi időbe telt, hogy a korlátfa ismét elkorhadt, kezdődik minden elölről.
Így sikerül a röviden megoldható problémákat hosszan elhúzni, látszatfeladatot adni látható közpénzből sok rokonnak, ismerősnek.
Nem lesz itt kettős hatalom, marad az az egy, és páncélöklébe szorítja a demokratikus választásokban reménykedő polgárokat és önkormányzatokat.
A szerző nyelvész.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.