A szenvtelen hatalomnál nehéz rosszabbat elképzelni, mondanánk, ha nem volna mögöttünk tizennégy év a nemzeti együttműködés csimborasszójából. Így inkább nem mondunk ilyet, hiszen valójában bármikor el tudunk képzelni sokkal rosszabbat, és ez a sokkal rosszabb rendre bekövetkezik. Nem a szerény állampolgári képzeletünk a dolgok elkúródásának a gátja, az egyszer bizonyos. Régóta az a megérzésünk, hogy dróton haladunk Putyin Oroszországa felé, és mivel az „eddig, és ne tovább!” vörös vonalai csak a politikusok elvont szókészletében és a rajzfilmekben léteznek, észrevétlen botladozunk az erdogani török franchise-on és a hszi-csin ping-i kínai balon át a félázsiai létezés felé. Napok kérdése, hogy az első halmajugrai kipcsak kéttannyelvűből egyenes út vezessen a moszkvai Lomonoszov világbéke-szakára, vállról indítható föld-levegő fakultással. Ám buddhista megfigyelés szerint a derékig érő szarból is lehet kiút anélkül, hogy további várakat kellene építenünk belőle a filippínó munkaerőpiac hathatós bevonásával.
És akkor most erről a szenvtelenségről picit. Nagyon különleges veszélyhelyzeti jogrendünk végrehajtó hatóságai szintet látszanak lépni a gyors reagálású, körkörös környezetvédelem területén. A műanyagpalackok visszaváltásáról van szó, amely nehéz kezdet után döcögős folytatással a működés jeleit kezdi mutatni váratlanul. Mostanra az a csukott szemmel, nekifutás nélkül, előzetesen is biztosra vehető következmény is nyilvánvalóvá vált, hogy az 50 forintos palackok értékesek, és hogy ennek örvén üzemszerűen üti fel a fejét a megélhetési guberálás. Vagyis: a túlélési ösztön. Mivel a NER még nincs a tudományfejlődésnek azon fokán, hogy a társadalom működéséhez szükségtelen élősködés genetikusan vezessen azonnali és visszafordíthatatlan halálhoz, ezért az Orbán-rendszer csak az oktatás és az egészségügy hosszadalmas kivéreztetése és lezüllesztése útján képes megválni a számára kényelmetlen lényektől: ti. a munkaképtelen szegényektől. A nemzeti konzervativizmus végső megoldása nem halad rosszul, népbetegségekben dobogósok vagyunk, a nyugdíjaskor előtti mortalitás az egekben, de hosszú még a selyemút.
Ez a bizonyos különleges veszélyhelyzeti jogrend odáig jutott, hogy jogszabály felmutatásának eszközével tisztázta a tényállást: a hulladékgyűjtőkbe kihelyezett palackok eltulajdonítása szabálysértés. Ha tehát valaki éhezés és hajléktalanság eszközével üt rést az Orbán-rendszer „minden egyre jobb” marketingjén, akár 65 ezer forintos bírságot is kaphat. Ha fél éven belül visszaeső túlélő lesz, 90 ezer forint is lehet a büntetése. Ehhez már 1800 darab palackot kell visszaváltani. Melós, de nem lehetetlen. A Fidesz lop, a medve nem játék, az élet meg élni akar.
Sokféleképpen le lehet írni egy rendszer minőségét. Az elsők között lehet a hatalom szenvtelensége, amikor az urizáló elit a maga felfoghatatlan jólétében világbékéről, migránshadakról és genderattakról papol, miközben tömegek merülnek el a megélhetési plasztikmaffiában. Nem is nézi jó szemmel a már megint kanyarban előző don.
