„Egyre több szülő keresett fel, hogy az olyan tabutémákat, mint például halál-gyász, börtönben levés, öngyilkosság, iskolai erőszak (bullying), függőségek, szegénység, illetlen érintések, hogyan hozza szóba óvodás vagy kisiskolás gyerekével – mondja Peer Krisztina gyermekpszichológus. Aki Kele Fodor Ákos költővel tíz kényes problémakört dolgozott fel, hogy beszélgetésre bátorítsák a szülőket – akár már az óvodásokkal is. Ez lett a tavaly megjelent Kibeszélő című, segítséget is adni tudó könyv és verseskötet. Ezt tovább gondolva jött az ötlet egy különleges társasjátékhoz.
„Mindenképp azt akartuk, hogy a pszichológia, a vers, a játék hármas egysége működjön. Külsejében is újat, merészet képzeltünk, nem minden mosolygós, vidám és rózsaszín az életben, ezért ebben a kártyajátékban nem csilli-villi figurák simogatják a gyerek lelkét. Az illusztrációt ugyanúgy Máray Mariann készítette, mint a könyvét is. Sok dolgot előhívnak az ember agyából, lelkéből, nem is lesz mindenkinek könnyű viszonyulnia hozzá, ugyanis nem szokványos. Az biztos, hogy valami mindenkivel történik, aki belekezd a játékba” – állítja Kele Fodor Ákos, aki a verseket írta a társasjátékhoz. A koncepció értelmében a kiválogatott tíz témához (csupa olyan, ami a felnőttek szerint nem gyerekeknek való) nem csak szépirodalmi alkotásként kapcsolódnak ezek a versek, hanem – életkortól független – információt is átadnak. „Témánként négy, nem gyerekverset, hanem funkcionális, 12 sorosakat írtam, az utolsó sorok összekeverhetők, alkotásra sarkallva a játékosokat, akiknek meglehet az az érzésük, hogy jobbat írtak, mint az eredeti” – teszi hozzá a költő, aki egyben a kiadásért is felel.
Lencse Máté társasjáték-tervező, pedagógus szerint ez egy valódi játék, tíz nehéz témával. ,,Hasznos, különleges, szórakoztató, verses is és helyenként humort is tartalmaz. A témák, a játék izgalma és a képi világ kimozdít a komfortzónából. A társas feldolgozza a könyvet, az a kiindulópont, ezért a kifejező, egyedi, bevállalós képek visszaköszönnek itt is, tökéletesen passzolva Kriszta és Ákos szövegeihez”. Lencse Máté a fejlesztés során tesztelte a hét éves lányával is, a játék után órákkal is beszélgettek a halálról, ugyanis „nem várt gombok nyomódtak be”.
Peer Krisztina szerint ez a gyerekeket komolyan vevő játék, felnőttes a szóhasználata, gátakat tud feloldani, elősegíti, keretet ad a beszélgetésekhez. „A gyerekek képességei között akár hat év különbség is előfordul manapság, ezért egy 7 évesnek ugyanúgy való lehet, mint egy 14-nek. A szorongásból nem kimenekítjük őket, hanem eszközt adunk a kezükbe és a kérdések feltevésében is segítjük őket, aminek nincsenek merev szabályai, sok múlik a szülői vállaláson, de nincs benne olyan, amit nagyon nem akarsz” – magyarázza a gyermekpszichológus.
