Három éve készítették el az első tűzfalfestményüket, mára a Muralpaint olyan szegedi hungarikummá vált, mint a papucs vagy a paprika.
– A Mondolo Egyesülettel és a Szegedi Távfűtővel (Szetáv) közösen kitaláljuk, mi élvez aktualitást. Például a zöld küllő az év madara volt, akkor az került egy falra. A Szetávval való együttműködésben a fecskés volt az első alkotásunk, de előtte számos munkánk volt. Szegeden legalább 50 olyan festést csináltunk, ami közterületen, vagy bárki által látogatható létesítmény belső terében látható – avat be a közös munkáikba Marton Ákos és Vinkó Leó, azaz a szegedi Muralpaint csapata.
Óriási méretű, káprázatos színvilágú köztéri falfestményeik – ezek nagy része az említett fűtőműveken kapott helyet – mellett nap mint nap járnak el a szegediek. Varázslatos világuk Lackfi János költő figyelmét is felkeltette, ő jelölte a Muralpaintet a Highlights of Hungary versenybe. Ez egy non-profit platform, amely évente, kategóriák nélkül díjazza a legkiválóbb magyar teljesítményeket. A céljuk, hogy a tehetség, szorgalom és bátorság ötvözeteként létrejövő magyar történeteket felismerjék, megismertessék, általuk inspiráljanak másokat alkotói cselekvésre. A győzteseket az interneten, közönségszavazással választják ki.
173 vödör festék
Ákos szerint ha úgy fogalmaznak, ők azok, akik muráliákat készítenek, alig valaki tudja őket hová tenni. Ráadásul ha azt mondják, festők, általában szobafestőként képzelik el őket, teszi hozzá Leó. De ha úgy, hogy az ő kezük nyoma látható ezen, vagy azon a szegedi épületen, az már azonnal beugrik a helyieknek. A szegedi nagy fürdőben 13 ezer négyzetmétert festettek hét éve, az alapanyag-mennyiségre vonatkozó érdeklődésünkre szolgálnak is néhány adattal: 75 négyzetméterre elég egy 15 literes festék, plusz ehhez színezők kellenek, és hét hónap alatt készültek el. A legelső közös munkájukat azonban a Törpe nevű egyetemi szórakozóhelyen csinálták 12 éve. Leót egy kiállítása után kereste meg a hely tulajdonosa, hogy szívesen látna a falakon nem keretekben, hanem véglegesen, hasonló műveket. Alkotótársnak Ákost ajánlották a figyelmébe.
Bármekkora is a kiszínezendő felület, egy kávéval kezdődik a munka,
veti közbe tréfásan Leó. A megrendelővel először szűkítik a lehetőségeket, majd kialakul a végleges koncepció. Rajzlapról falra pedig úgy kerül egy kép, hogy – legalábbis ha nagyon nagy a felület és erre hely is van – rávetítik a képet. Ez azért jó megoldás, mert ott élőben jönnek ki a módosítani való részletek, mint mondjuk az egyik utolsó munkájuknál, amikor a mókus farkánál lett volna egy légkondicionáló. Azt, hogy hatalmas méretekben festenek, Ákos a főzéshez hasonlítja, ha valaki tud készíteni fogást négy emberre, akkor százra is tud, csak a mennyiségeket, a mértékeket kell elsajátítani. Ezen a téren nekik is akadt tanulni valójuk, például, hogy a tűzfalakat a járókelők nagyon messziről nézik, az apró részletek nem látszanak, talán egy nagy odaadással, gyönyörűen elkészített átmenetből lentről semmi nem látszik. Arra, hogy van-e kedvencük, Leó a mókust említi, nehézségként az állvány mozgatását hozza fel. Ákosnak a denevért ábrázoló munka igen kedves volt, tetszett neki, hogy sötét színnel dolgozhattak és szabad kezet kaptak.
Szürkéből szürkét festeni nem kihívás
„Képeket is szoktunk festeni.” – fogalmaz Leó szinte mellékesen, holott művészként is legalább annyit letettek az asztalra, mint köztéri falak dekorálóiként, hiszen mindketten végzett festőművészek. Télen, vagy nyári kánikulában nem tudnak kint dolgozni, az üresjáratokban természetesen továbbra is van alkalmuk a művészetnek hódolni.Hogy a falfestés művészet-e? – gondolkodnak el a kérdésünkön. Egy művész-tanárnak talán csak egy színes kép, a közembernek lehet, hogy művészet, véli Leó. Sőt, utóbbi szemlélő nem is feltétlenül látja a különbséget a giccs és a művészet között. Az meg főleg, akinek nincs szeme hozzá és szándéka, hogy felismerje az értékeket.
Tény, hogy a falfestmények inkább dekorációs célokat szolgálnak, míg a festészet terel valamerre, előrébb jár pár lépéssel, teszi hozzá Ákos. Az aktuális kortárs képzőművészet nem feltétlenül tetszik az átlagembernek, hiszen olyan, mint a rabló-pandúr játék, az alkotás kicsit mindig előrébb kell, hogy mutasson. A dekorációnak viszont pont az a célja, hogy a tömeget elégítse ki, ne rugaszkodjon el annyira, fogyasztható maradjon, ne legyen túl absztrahált. A szépség elvárás, míg a képzőművészetnél az nem tényező.
Nem feltétlenül a fizikai értelemben legnagyobb munka a legnehezebb, illetve a sok macerával járó sem biztos, hogy kielégítő művészeti szempontból, vonjuk le a tanulságot az elbeszéléseikből. Szót ejtenek egy állami intézményről, ahol geometriai mintákat kértek tőlük szinte végtelen hosszban, monokróm színben, és amelyről kiderült, hogy nem az ő világuk, szó szerint keservesnek írják le a munkát. Szerettek volna pár színt belevinni, de nem lehetett, szinte nem is veszi észre az arra járó, hogy az egy falfestmény. Szerintük komoly helyre is lehetne festeni élőbb alkotást, de ha a megrendelő ezt kérte, nem tehettek mást, szóval könnyebb arra válaszolni, mondják egyetértésben, milyen munkák nem lelkesítik őket.
Kibictől jó tanács
Az emberek általában úgy képzelik, hogy lentről felfelé haladnak csíkokban, mint egy nyomtató. Ezzel szemben először felvisznek egy mélyalapozót, aztán foltszerű alapokat, majd nagyon lassan alakul ki a végleges kép. Az alkotási folyamat egy szociológiai tanulmány is egyben, vonjuk le hármasban a következtetést. A köztes fázisokban szoktak beleszólogatni az arra járók, hogy „túl sötét”, „ez nem lesz jó”, „a sün nem is így néz ki”. Sokszor nem hiszik el, hogy nincs főnökük, hogy ez a két fiatal férfi maga a Muralpaint, és erővel követelik rajtuk a felettesüket, mert kizárólag azzal a személlyel akarnának beszélni panasz ügyében.
Egyszer a legelső ecsetvonásoknál azzal állt eléjük egy férfi, hogy ne fessék ki a falat, mert fel fog robbanni az épület.
Az uszodánál azt nehezményezte valaki, hogy miért halakat festenek, vagy hogy a háttal ábrázolt úszó nőnek hol az arca. Máskor azt tette szóvá egy bürokrataszerű helyi erő, hogy kosz van körülöttük festés közben. Ezek a kéretlen szakértők valószínűleg kvantumfizikusok, akik valamiért portás szolgálatban vannak, véli derűsen a két alkotó. És hiába az elvárás, hogy a kész mű az óvodásnak és a nagyszülőnek is tetsszen, mindenkinek mégsem lehet a kedvében járni. Tévét festettek egy tűzfalra, ahol jó hangulatú szabadtéri vetítéseket szerveztek egészen addig, amíg pár lakó besokallt és kijárta, hogy fákat telepítsenek oda, ahová a nézők ülhettek. Szívmelengető emlékeik is vannak, mint az, amikor télapócsomagot kaptak ajándékba valakitől. A rossz tapasztalatok miatt pedig nem bosszankodnak, hanem azokból okulni igyekeznek. Mint amikor az eső lemosta, amin egész nap dolgoztak. Az évnek bizonyos időszakban nem szabad munkát vállalni, vonták le a következtetést.
