Még mindig komoly problémát okoz a szociális ellátási rendszerben a családok és elsősorban a gyermekes nők hajléktalansága, ami sokszor a szakemberek számára is láthatatlan. Ugyanis nem családokként tekintenek rájuk, hanem egyedülálló felnőttként, illetve gyermekotthonban lévő kiskorúként kezeli őket a rendszer. A családok átmeneti otthonában és az anya-gyermek szállásokon kevés a férőhely és hosszú a várólista, emiatt sok család szétszakad, a kapcsolattartás kiemelten fontos perceire, amihez a gyermeknek és a szülőnek is joga van, hely és idő is alig akad. Ez a válságos helyzet hívta életre két évvel ezelőtt a kezdeményezést, ami egyszerre szolgálja a divat és a társadalmi felelősségvállalás ügyét, arra ösztönözve a közösséget, hogy tegyenek a rászorulókért.
A megnyitón a rendezvény háziasszonya, Somoskői Rita stylist, a Stylementor tulajdonosa, a Mentés Másként Alapítvány képviselője, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeinek (BMSZKI) munkatársai, Fehér Boróka és Vida Judith, valamint Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalu minőségirányítási igazgatója beszélgettek az érzékeny témáról, Kovács Ivetta vezetésével. Elmondták, hogy bántalmazott nő is könnyen kerülhet ilyen helyzetbe, hiszen a kiskorú gyermekkel gyakran az anyák menekülnek el a házasságból, feladva a biztonságos otthont. Egyik pillanatról a másikra földönfutóvá válnak, ami bárkivel megtörténhet, aki mögött nincs támogató család, szociális háló. Ugyan a magyar gyermekvédelmi jogszabályok nem engedik, hogy a gyermeket anyagi okok miatt kiemeljék a családból, ám ha a család széthullik, a gyermekek sok esetben állami gondozásba, a szülők hajléktalanszállásra kerülnek.
Kincsek a gardróbból
A pop-up ruhavásárt nem úgy kell elképzelni, mint egy turkálót. Itt az egyes darabokat Somoskői Rita gondosan válogatta össze, ismert hazai dizájnerek, színésznők felajánlásaiból. Természetesen külön felcímkézte azokat a darabokat, amelyek egy-egy ismert színésznő ruhatárából érkeztek. Igazi kincsek, mint Horváth Lili színésznő leopárdmintás kabátja, amit a Nőkből is megárt… című darabban viselt, ahol édesanyjával, Tordai Terivel közösen szerepeltek. Horváth Lili személyesen is részt vett a megnyitón és amikor megszólítottam, elmesélte, hogy szívesen csatlakozott a kezdeményezéshez, egy ilyen jó ügy érdekében mindig érdemes. Kicsit összemosolyogtunk, hiszen Lili kezében egy sárga selyemblúz pihent, hatalmas fekete pöttyökkel. Lili elmondta, hogy ez a szép ebben, mert megmarad a körforgás. Hozott is ruhát, és visz is pár darabot.
Somoskői Rita elmondta, hogy a nők a nőkért összefogás célja, hogy felújítsanak és berendezzenek egy lakást a BMSZKI Dózsa György úti székhelyén, ahol ezek a családok meghitt körülmények között találkozhatnak, akár egy hétvégét vagy a karácsonyi ünnepeket is közösen tölthetik.
Sajnos még mindig sok ember fejében sztereotípiák élnek a hajléktalan nőkkel kapcsolatban, ezért érzékenyíteni kell ezt a témát, feloldani a negatív véleményeket, hiszen a hajléktalan nők is anyák, akik ugyanúgy kötődnek a gyermekeikhez.
Másrészről a pre-loved ruhák azért is különlegesek, mert nem újabb legyártott darabokat vásárolunk meg, ezzel is kíméljük a környezetünket. Rengeteg önkéntes, színésznő, ruhatervező és a Mentés Másként Alapítvány csapata járult hozzá idővel, energiával és anyagiakkal, hogy egy szelet békés méltóságot kaphassanak ezek a nők és gyermekik.
Remény a túléléshez
Fehér Boróka, a BMSZKI szociális munkatársa érzékeltette, hogy az ilyen családok számára szülő-gyerek kapcsolattartás egyáltalán nem könnyű. Legtöbbször egy hatalmas csarnokban vagy aulában találkozik akár tíz család egyszerre, és így élik egymás előtt az életüket. Intimitásra, bizalmas légkörre, személyes szférára ilyen esetekben nincs lehetőség. Esetleg közterületeken, piacon, plázában, pályaudvaron futnak össze pár órára, ahol ugyancsak nem lehet nyugodt körülmények között meghitt kapcsolatokat kialakítani. Pedig a BMSZKI szállásain élő szülők fele rendszeresen találkozik a kiskorú gyermekével. Ezek a nők szégyellik a hajléktalanságukat a gyermekeik előtt, sokszor el sem mondják nekik, hogy milyen helyzetben vannak. Viszont a kapcsolataik ápolása számukra is fontos, ez ad nekik reményt a túléléshez, és ugyanúgy aggódnak a gyerekeikért, ha betegek, ha szomorúak, ha az iskolában kudarc éri őket. Nehezíti a helyzetet az is, hogy nincsenek napi kapcsolatban, ezért ezekkel a röpke randevúkkal kell beérniük.
A beszélgetés után a kis sarokban kialakított büfében szóba elegyedtem egy kedves hölggyel, és annyira hevesen magyaráztam a csokis kocka és a répatorta szeletek között, hogy egy laza mozdulattal magamra öntöttem a fél kávémat. A szeleburdi újságírót, ha valamit nagyon közölni szeretne, érik hasonló bosszúságok. De ugye nincsenek véletlenek, és mivel ruhaállványok között voltunk, egyszerűbb dolgot el sem tudtam képzelni, minthogy válasszak magamnak egy ruhát. Azonnal segítségemre sietett Rita, és egy pillanat alatt személyes stylistra tettem szert. Végül megtaláltam az igazit, egy hosszú ujjú Lui Jo fekete ruhát, fehér szegélyekkel az ujjánál, csillogó kis kövekkel a zsebeinél. Bevallom, most hallottam először erről a márkáról, amit különben két olasz testvérpár alkotott meg a 2005-ös években. Mottójuk, hogy az igazi nő egyszerűen elegáns. Számomra ez a ruha is tükrözi a mondandót, akár a Bridge ruhavásár, ami hidat teremt a nők között.
Egy kötetlen beszélgetés során Fehér Borókával, a BMSZKI módszertani munkatársával és Szilvási Lénával, az SOS Gyermekfalu szakmai vezetőjével jártuk körbe a szociális kérdéskört. Boróka elmondta, hogy részt vett a Traumatudatosság a gyermekvédelemben elnevezésű projektben, melyben olyan szemüvegen keresztül kellett vizsgálni ezeknek a gyerekeknek az élethelyzetét, ahol beleképzeljük magunkat az ő helyzetükbe. Belegondolni is fájdalmas, hogy mi zajlik le egy gyermek életében, amikor kiszakítják a megszokott hétköznapi életéből, és nevelőotthonba kerül, idegenek közé. Ezeknek a gyerekeknek teljes bizonytalanságban telnek a napjaik, hiszen nem tudják, mi lesz velük, hova kerülnek, ki gondozza őket a továbbiakban. Ezért is fontos, hogy a szülő és a gyermek is megkapja azt az emberi méltóságot, hogy kapcsolatban maradjanak, hogy lehetőségük legyen szeretni. Hiszen nekik is szükségük van erre, ez tudja átlendíteni őket a mindennapi nehézségeken. A legfontosabb üzenet, hogy a lakhatási szegénység problémáját végre helyén kezeljük, hiszen 1999 óta nemhogy javult, hanem rosszabbodott a helyzet.Szilvási Léna azzal egészítette ki Borókát, hogy
elsősorban az egygyermekes veszélyeztetett szülőket kellene felkarolni, hogy nekik is legyen esélyük a gyermekeikkel a közös életre, hiszen ők is anyák, apák, akik szeretik a gyerekeiket és erről nem szabad megfeledkezni.
Lakhatást kell teremteni
Vannak a világban már előremutató megoldások erre a problémára. Például több európai országban alkalmazzák azt, hogyha felépítenek egy új lakóparkot, a lakások számától függően biztosítani kell 2-3 lakást a szociálisan rászorultak részére. Természetesen a lakók nem tudják, melyek azok a lakások, ahol az ott tartózkodók csak bérlők. Akár konténerlakásokat is kialakíthatnának nagyobb városok mentén, ahol bántalmazott nők és gyermekeik lakhatnának, mert a szociális háló is gördülékenyebben működik, ha van hol lakni. Hihetetlen, de vannak olyan országok is Európában, ahol nincsenek örökbe fogadható gyerekek, mert a rendszer azonnal gondoskodik az ellátásról, ha bajba kerül egy újszülött. Ha jobban oda tudnánk figyelni az egyedülálló szülőkre, akkor már a kezdeti időben megkapnák azt a támogatást, ami előre mozdítja a változást, nem pedig folyamatosan vissza-visszarántja az egyént, kilátástalanságba taszítva a gyermeket.
A kis garzonban már elkezdődtek a munkálatok. A külön bejárattal rendelkező kis kuckó lehetőséget ad arra, hogy anyák és gyerekek háborítatlanul, szakemberek segítségével megtartsák és ápolni tudják a kapcsolatukat a gyermekeikkel. Ugyanis szeretetre mindenkinek szüksége van, azoknak pedig kiváltképp, akik hajléktalanok vagy nevelőotthonban nevelkednek.
