A szegedi filmfesztivál szombat délutáni díjkiosztóján ennek kapcsán nem véletlenül fogalmazta meg Szabó Gábor, a zsűri elnöke, hogy döntő módon az operatőri munkát díjazták, nem a film egészét, ami egyfelől nem ugyanaz, másfelől a nézők egy részéből értetlenséget válthat ki. A látszólagos ellentmondás feloldása éppen az, hogy itt az operatőri munka megítélése áll a középpontban. Mellette a zsűrielnök arról is beszélt, a fesztivál mindhárom kategóriájában (nagyjátékfilm, dokumentumfilm, rövidfilm) kifejezetten erős volt a magyar alkotások felhozatala, de lévén ez egy nemzetközi seregszemle, egyensúlyt kellett keresni a külföldi filmek díjazására, amelyek nem egy esetben Argentínából, Mexikóból, Dél-Koreából, Belgiumból, Olaszországból és Litvániából érkeztek.
Kisebbfajta meglepetést keltett, hogy a fesztivál fődíját a zsűri José Grimaldónak, a mindössze húsz perces mexikói kisfilm, az Apnea operatőrének ítélte meg. Igaz, a fesztivál nyolcéves történetében nem először fordult elő, hogy a nagyjátékfilmek elől egy rövidfilm vitte el a fődíjat, ami jelzi: ilyen kategóriájú filmekkel is lehet nyerni a a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol a versenyprogram keretében kilenc nagyjátékfilm, hat dokumentumfilm és huszonkét kisjátékfilm versenyzett a fődíjért.
A nagyjátékfilmek kategóriájában a legjobbnak a fesztivál során első alkalommal a zsűriképviselettel részt vevő Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete a Pálos Gergely fényképezte Hatalom (szlovák-magyar együttműködésben készült) című filmet (Hajdu Szabolccsal a főszerepben) választotta a legjobbnak. Mellette különdíjat adott a magyar Elfogy a levegőnek (rendező Moldovai Katalin, operatőr Táborosi András), valamint a dél-koreai Devin the Lake-nek. A dokumentumfilmek kategóriájában a döbbenetes erejű Nem halok meg című filmet választották a legjobbnak, amelynek operatőre Domokos Balázs, rendezője Dér Asia volt. A rövidfilmek kategóriájában Alícia Peres operatőri munkát ismerték el a Kiáltás című film kapcsán.
Tavaly hirdettek elsőként középiskolásoknak és egyetemistáknak kritikaíró pályázatot, amely a versenyprogramban szereplő három rövidfilmből válogathattak a jelentkező. Újdonság volt az idén, hogy a diákzsűribe meghívást kaptak a Romániába működő magyar egyetem, a Sapientia hallgatói. Teljes mértértékben a leendő mozilátogatók „utánpótlás-nevelését” szolgálta a fesztivált kísérő délelőtti program, a kicsiknek szóló Aprófeszt.
A díjkiosztó utáni fogadáson Báron György filmkritikus a Népszava tudósítójának úgy fogalmazott: a szegedi a legszakmaibb hazai filmfesztivál. Pohárköszöntőjében Jávorszky Iván – aki Szabó Éva Ágnessel, a Belvárosi mozi vezetőjével, a fesztivál igazgatójával kilenc éve kitalálta a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivált – hozzátette: egyben a legkisebb költségvetésű. Hiába a nagylelkű magánmecenatúra, a szegedi önkormányzat támogatása nélkül képtelenség volna megrendezni a seregszemlét, amelyet nyugodtan lehet a központi támogatások mostohagyermekének nevezni.
Ezzel összefüggésben sem véletlen, hogy a színpadra szólított magyar díjazottak közül többen filmünnepnek nevezték a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivált, amelyre olyan időszakban kerül sor, amikor igen nehéz helyzetben működik a szakma – ami a legenyhébb kifejezéssel élve is fragmentált.
Mindig irigyeltem a színészeket és a színházi embereket, mert ők minden este találkozhatnak a közönséggel, ami egy filmes számára nem adott. Ezért is jók a filmfesztiválok, mert találkozhatunk a nézőkkel, láthatjuk reakcióikat, apró rendüléseiket – fogalmazott a fesztivált megnyitó beszédében a zsűri elnöke, Szabó Gábor.
Infó: 8. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál, október 8-tól 12-ig, Szeged, Belvárosi mozi
