Otthon sem egyszerű az ügyintézés, de ha külföldre költözöl, rájössz: a magyarországi szolgáltatók bárhol utolérnek azért, hogy fizess. Milyen érdekes, ugye? Na nem a spanyol rendszerrel van a probléma, hanem a magyarral. Miért? Mert az ügyintézők egyszerűen nincsenek a helyzet magaslatán.
Mielőtt Tenerifére indultam, megpróbáltam mindent lezárni otthon. Bementem először is a bankba, ahol egy másfél órás intézkedés után mondták, hogy minden rendben van, ami összeg fennmarad például a bankkártya díjából, azt majd visszautalják arra a számlaszámra, amelyet megadok. Mikor másodszor is bementem, hogy a számlámon lévő maradék kis pénzt levegyem, szóltak, hogy maradt még fizetnivaló. Nem is kevés.
Kérdeztem az ügyintézőtől, hogy ezt nem tudta akkor, amikor legelőször bent voltam? Elnézést kért, nem figyelte. Jó, akkor fizetek. Már megint én. Ezzel, gondoltam tényleg minden le van rendezve. Miután megérkeztem Tenerifére jött egy levél a banktól. Arról értesítettek, hogy tartozom 52 forinttal. Igen, igen mindössze 52 forinttal. Hogy miből adódott össze, nem tudni, meg egyébként is, ha le van zárva minden és ki van fizetve minden akkor hogyan is jött ez ki? Felhívtam a bankot, ők sem tudták. Hát ez über jó. Közölték, hogy hagyjam, majd leírják.
Az energiaszolgáltatót sem úsztam csak úgy meg. Miután eljöttem, kiküldtek egy 0 forintos és egy 6 ezer forintos számlát. Már itt képzavarba kerül az ember. Felhívtam őket, senki nem tudott semmit az egészről, még a csekkek azonosítási száma alapján sem. Egymásnak adták a szót. Kivizsgálták. Láss csodát, itt is a 6 ezer forintos számla nyert. Hát ujjongtam örömömben. De hogy mi alapján és miért, persze nem tudja az ember, mert hogy a számla részletezőn naná, hogy nem lehet eligazodni.
