Olvasom, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal vizsgálata szerint a Transparency International hazai alapítványa (TIM) az átláthatóság és a korrupcióellenesség fogalmainak kisajátításával Magyarországra nézve káros tevékenységet végez, ráadásul nagyrészt külföldi forrásokból. A megállapítás sok sebből vérzik, már rögtön a „kisajátítás” szó is fáj. Elképzelem, ahogy a TIM elveszi a teret az amúgy minden állami megrendelést saját köreinek juttató Orbán-rezsim korrupcióellenes harcai elől, és belátom, ez mennyire zavaró lehet.
A legélesebb kép, ami elém ugrik, mégis az, ahogy külügyminiszterünk – aki az Ukrajna elleni invázió kezdete óta már 11-szer járt az európai biztonságra legnagyobb fenyegetésnek tekintett Oroszországban – széles mosollyal az arcán eszmét cserél moszkvai vendéglátójával, Szergej Lavrovval. És nem tudom elhessegetni, hogy azok az eszmék, amelyeket onnan haza hoz, hová vezettek orosz honban.
Putyin már a harmadszori elnökké választása elleni tüntetésekből levonta a tanulságot, s még 2012-ben bevezette a „külföldi ügynök” törvényt azon civil szervezetek, majd személyek megbélyegzésére, akik tevékenységükhöz bármekkora külföldi támogatást kaptak. Ezt követte 2015-től a „nemkívánatos” minősítés, amely alapján a hatalom feloszlathat és kitilthat az országból minden szervezetet és személyt, amely szerinte "fenyegetést jelent az Orosz Föderáció alkotmányos rendjére, védelmi képességére vagy az állam biztonságára".
A másként gondolkodók, köztük a mindent átható korrupció ellen küzdők meghurcolása és bebörtönzése mára a mindennapok részévé vált, de a perspektíva kezdettől világos lehetett. Napokon belül választások lesznek Moldovában és Grúziában, és mindkét helyen nyilvánvaló, hogy az uniós integráció vagy az orosz befolyás megerősödése között lehet választani. Jó lenne idehaza is komolyan venni, merre fordul a szekér.