A ciklus végére arra ébredhetünk, hogy már nem Budapest a nemzet fővárosa. Lázár János szerint az Orbán-kormány már most társ-fővárosként tekint Debrecenre, amely kormánypárti fejekben talán Sopron helyét is elfoglalta, hiszen az csak egyszer fogadott hűséget, Debrecen 1998 óta hétszer is hitet tett a Fidesz mellett. A nemzet meg a kormány lassan szinonimaként él a hívek fejében. A gondoskodó hűbérúrhoz pedig engedelmes hűbéres dukál.
Debrecen megértő. Ha a kormány iparosítást akar, akkor ők kanyarítanak egy hatalmas ipari zónát város körül. Ha odatelepülne a BMW, akkor tárt karokkal várják. Ha akkumulátorgyár is beköltözne, jöjjön az is. Ott az alvégen, Mikepércs körül van ugyan némi hangoskodás, ami teljességgel érthetetlen, hiszen Papp László kormánypárti polgármester megígérte, hogy független monitoringrendszert hoznak létre, amelyet a Debreceni Egyetem felügyel majd. Alá is írták erről egy megállapodás. De mindenki a piacról él. Az egyetem addig figyelte egyre közelebbről a kínai CATL vállalatot, hogy az idén stratégiai együttműködésre léptek. Nyilván a független ellenőrzés érdekében.
Debrecen stratégiai partnere az Orbán-kormánynak. Ömlenek is a százmilliárdok az ipari parkba, infrastruktúra-fejlesztésre, alul-felüljárókba, lassan minden út Debrecenbe vezet. De ez nem elég, kultúra is kell. Egy főváros, még ha társ is, nem lehet meg országos múzeum nélkül. Budapesten meg úgy is útban vannak, így inkább átköltöztetnék a Ludovika terjeszkedését zavaró Természettudományi Múzeumot, meg a lebontott, de az új kőbányai helyszínre már kész engedélyes tervekkel bíró közlekedési múzeumot. Utóbbit véletlenül a BMW mellé „ sebesség fókuszú” kiállítótérnek. Közvetlen rálátással az autópályára és a szerelőcsarnokokra, ahová még az iskoláscsoportokat is nehéz lesz kirángatni.
A következő talán a Nemzeti Galéria lesz, elvégre a Budai Várban lassan koronázási ünnepségre készülnek, a Ligetnek meg legyen elég, amit kapott. Levihetnék a felkeresztelt Szabadság-szobrot is egy újonnan emelt Gellérthegy-tükörképére. Odaterelhetnék a Dunát is, a Tiszától már ástak egy csatornát, épülhetne rá egy Lánchíd hasonmás, Mészáros Lőrinc megépíti majd csinosan, olyan kurucos virtussal. S a végén leköltözhetne a kormány is, meg a Parlament. Sőt húzhatnának maguk köré egy falat is: ülésezzenek, veregessék egymás vállát, építsenek egy társ-nemzetet, a valós úgyis csak a bajnak van. A maguknak épített társ-államban védve lennének a migránshordáktól, az LMBTQ-népségtől, az avokádós lattés csürhétől, az aberrált, belvárosi, libsi bandától.
A gond csak az, hogy ez a pesti népség termeli meg hazánk GDP-jének bő egyharmadát. Ez a város fizeti be a legtöbb adót, szolidaritási hozzájárulást, ez az ország legkedveltebb turisztikai célpontja, tudományos és kulturális központja. Akad persze példa szép számban arra, hogy egy országban nem a legnagyobb város a főváros, másutt van a parlament, sőt arra is, hogy két város örök versengése miatt jelöltek ki egy harmadikat, de hűbérbirtokként működő társ-fővárosa még egy nemzetnek sincs.