A lágymányosi Duna-parton már megszokott a daruerdők látványa, a rozsdaövezeti akcióterületté nyilvánított városrészben lakóparkok, irodaházak tucatjai nőnek ki gombamód a földből. Miközben az egykori ipartelepek rehabilitációja jól halad, nem csak a XI. kerületi lakosok aggódhatnak, hogy a már így is túlterhelt újbudai utakon csak még nagyobb lesz a forgalom, a Kelenföld és Ferencváros közé álmodott Galvani híd terve is parkolópályára került,
nincs infrastruktúra, se szolgáltatásrendszer, hogy az akár 20-30 ezer új lakót és itt dolgozót kiszolgálja.
– Nekünk nem feladatunk óvodát, ATM-et létesíteni, de a Hengermalom projekt fontos része felmérni, hogy az itt lakóknak milyen programokra, tevékenységekre lenne szükségük. A Kelesztést is igyekeztünk úgy tervezni, hogy ezekre az igényekre válaszoljunk – mondja Balogh Kata, a Valyo programszervezője, aki emellett táncos, köztérrel foglalkozó performanszművész. – Volt gyerekprogram, termelői és bolhapiac, étel-ital elérhető áron, minőségi kulturális programok, nem csak a magasművészet vagy az underground kedvelőinek, de a szélesebb közönséget is igyekeztünk megszólítani. A Hengermalom ugyan nem köztér – ahogy a szomszédos Kopaszi-gát is magánterület, közösségi funkciókkal –, de az a közös ebben és a Valyo többi projektjében, hogy olyan közösségi teret szeretnénk létrehozni, ahol különböző emberek és különféle funkciók létezhetnek egymás mellett, vagy akár szinergiába is léphetnek.
Arccal a folyó felé
– A Hengermalom körül a következő években kiépül egy teljes új városrész. Ha sikerül ezeket az erőket a Duna-part használata felé fordítani, az példát mutathat más városrészeknek is, hogyan lehet egy egészséges, természetközeli viszonyt kiépíteni a folyóval – veszi át a szót Györfi Dániel építész, urbanista, a Hengermalom projektvezetője. – A piaci fejlesztések mellett szükség van olyan közösségi terekre is, ahol az itt lakók, az itt dolgozók találkozhatnak, kikapcsolódhatnak.
A Hengermalom nem csak stratégiailag fontos, történetileg és építészetileg is értékes hely, ahonnan ezt a folyamatot el lehet indítani.
– Európában nagy hagyománya van annak, hogy az indusztriális terekben ilyen kezdeményezések megvalósuljanak, a Kelesztés alatt is azt próbálgatjuk, miket lehetne még ide behozni. A sétáink rég beteltek, a programjainkra óriási az érdeklődés, hálás feladat programszervezőként kipróbálni ezeket a dolgokat, amelyeket az emberek szeretnek, és nagyrészt működnek is – teszi hozzá Kata.
Lépésről lépésre haladnak, az első nyilvános esemény még csak a földszinti, könnyen megközelíthető tereket vonta be, de már a jövő évtől szeretnének terjeszkedni a felsőbb szintek és természetesen a Duna felé.
Nagy álmuk, hogy innen egészen az albertfalvai Árasztó-partig létrejöhessen egy egybefüggő Duna-parti sétány,
ahová bárki bejöhet, sétálhat, sportolhat, közel a természethez, de tömegközlekedéssel vagy biciklivel elérhető távolságra a belvárostól.
