- Péntek Tamás: Brownie

Hatalmas elégtételt és némi kíváncsiságot éreztem, amikor az iskola igazgatója hívott, ahonnan két éve eltanácsoltak. Az irodában az asztalon habos kakaó és a kedvenc brownie-m gőzölgött. A plafonon még látszott utolsó látogatásom nyoma.
– Kedves Bendegúz, örülök, hogy újra látlak! Javaslom, borítsunk fátylat a múltra – kezdte az igazgató. Nagyon gyanús.
– Mizu, Jenő bá? – Semleges hangot ütöttem meg. Kézbe vettem egy brownie-t, majd leteszteltem, valóban olyan friss-e. Mivel egyenletesen folyt le a falról, az volt. A diri arcizma megfeszült, lendülő keze félúton megállt. Tényleg nagy lehet a baj.
– Bizonyára hallottad, kedves Bendegúz, hogy iskolánk is csatlakozott a pedagógusok tiltakozó akciójához. Tanárainknak viszont komoly kihívást jelent a polgári engedetlenség. Szabadidejükben is megtartják az órái­kat, dolgozatot javítanak, fizetés nélkül is bejárnak a szakkörökre. Jövő héten érkezik a helyzetet felmérni a tankerület vezetője, aki így nyilvánvalóan nem fog minket komolyan venni. Rájöttünk, hogy szakemberhez kell fordulnunk. Mindenkit összehívtam a nagyteremben. Úgy érezzük, csak te segíthetsz rajtunk!
– Hűha, nem gondoltam, hogy ekkora a baj. De a legjobbhoz fordultatok. Akkor menjünk! – pattantam fel, a brownie maradványait azért a zsebembe gyömöszölve, biztos, ami biztos.
A nagyteremben valóban szörnyű állapotok fogadtak. A tanárok csendben ültek. Peták tanár úr üdvözült tekintettel egy kémia(!)tankönyvet olvasott. Amikor beléptünk, hangosan köszöntek, és érdeklődve figyeltek ránk. Többen jegyzetelni kezdtek, pedig még meg sem szólaltam. Végigmentem a padsorok között, és rögtön a lényegre tértem.
– Reménytelen bagázs! Szedjétek össze magatokat, ezzel a hozzáállással semmire sem fogjátok vinni! Petákkám, szerinted a kémiakönyv olvasásra való? Azonnal tépd ki azt az oldalt, hajtogass belőle galacsint, és dobd Horváthné dekoltázsába! Lajoskám, mit rejtegetsz a padban? Egy Kömal feladatsort? Igazgatói dicséretet akarsz kapni, hogy végleg félrecsússzon az életed? Tudtad, hogy azzal örökre kiiratkozol a rosszfiúk sorából? Márpedig a lányok a rosszfiúkat szeretik. Amálka, hogy mersz ilyen tiszta, fehér selyemblúzban megjelenni egy iskolában? Várj, ezt a brownie-t szétkenem rajta, így már sokkal jobb. Így a fiúk is szóba állnak veled. Legalább az éhesek.
– Köszönjük, Bendegúz, a tanácsokat! De mit tegyünk a jövő heti látogatáskor? – kérdezték többen is izgatottan.
– Egyszerű. Aznap korán bejöttök, és bezárjátok a suli bejáratát. Csak egy cetlit raktok ki az alábbi szöveggel: „Elmentünk a Lidlbe pénztárosnak, na császtok!” Aztán a tanáriból nézitek, ahogy az érkező diákok, szülők, tankeresek lepattannak az ajtóról, majd zavarodottan telefonálni kezdenek. Óriási móka lesz!
– De mi tanítani szeretnénk! Hogy kerülnek így kiművelt emberfők ki az életbe? – állt fel a nyugdíj előtt álló Magdi néni. Itt már komolyan sajnáltam őket.
– Drága Magdi néni, ne hangoztasson ilyen nézeteket, mert elviszi a TEK. A kormányzati politikával ilyen nyíltan szembemenni nettó hazaárulás. Maga szerint ki fog itthon maradni és az akkumulátorgyártó sorok mögé beállni három nyelvvizsgával és két diplomával? Van még kérdés?
Számos kéz emelkedett a magasba, de ekkor éles csengőhang és rázkódás szakadt rám, mintha földrengés lenne.
– Kisfiam, ébredj, Lajos bácsi tudod, hogy nem bírja, ha késel a matekról. A kedvenc brownie-dat készítettem tízóraira.