Elsőként Ujlaki Dénes színművész lép a színpadra.
Mint mondta, azért jöttek el a megmozdulásra, hogy megemlékezzenek a hősökről akik tizenkét napra reményt adtak nekünk egy országnak. Ez alatt az idő alatt az emberek hittek valamiben. Szerették egymást. Idegenek mosolyogtak egymásra. A boltban ismeretlen embereknek adtak hitelbe kenyeret, tejet, mert hittek egy változásban, a szabadságban - mondta. Beszédét azzal zárta, hogy „mindig harcoltam az igazságtalanság ellen a magam módján, akár az önsorsrontásig. Nem féltem, ha vertek, nem féltem, ha megaláztak. Most csak arra kérlek benneteket, mosolyogjatok, szeressétek egymást, úgy, ahogy én 1956-ban az alatt a tizenkét nap alatt láttam. Igaz lélekkel most fogjátok meg egymás kezét, gondolkozzatok és ne féljetek!”
