„Az ébredők közül Kürti Endre cipészmestert hallgatták ki először, aki előadta, hogy Czakó és Szennyes nevű »bajtársaival« iddogáltak a vendéglőben és jókedvük volt – tudósított a Népszava 1924. október 24-i számában a Klauzál utcai esetről. – Az Ergerbergert és más irredenta nótákat énekeltek és éljenezték Héjjas Ivánt. A poharakat nem törték össze, csak kiejtették a kezükből, mert be voltak rúgva. A másik két ébredő hasonlóan vallott. A tanúk valamennyien azt állították, hogy az ébredők felháborító módon garázdálkodtak és nem látták, hogy a bekísérés alkalmával a rendőrök bántalmazták volna a fiatalembereket. Tárgyalás közben szünetet rendelt el a bíróság, mialatt a tárgyalóteremben csaknem verekedésig fajuló veszekedés játszódott le.” Az Ébredő Magyarok Egyesületének fajvédő, antiszemita tagsága józanul sem okozott csalódást a korabeli tudósító kollégának.
„Ezelőtt 2 esztendővel – írja a Népszava 1924. október 24-én –, az egyik Klauzál utcai kocsmában ébredő legények* „mulattak”, vagyis a szokásos módon garázdálkodtak.” (Az Ébredő Magyarok Egyesülete az I. világháború lezárásának évében alapított fajvédő, antiszemita szervezet volt, amely az 1945-ös betiltásáig kisebb-nagyobb szerepet játszott – 1923-ig parlamenti erő is volt – a Horthy-korszakban. A tagság Gömbös, Prónay, Héjjas, Eckhardt zsidóság ellen gyűlölködő és szervezkedő szellemiségét ápolta, ha kellett, fegyveres merénylettel, máskor prózai garázdasággal – a szerk.) „A vendéglős végre megsokallta a „mulatozást” és kituszkolta őket az utcára. A nagy lármára az utcáról többen a kocsma köré gyűltek és szidalmazták az ébredőket, akik megtámadták a veszekedés színhelyére érkezett Pankovics Imre és Pack Péter rendőröket. A rendőrök, miután másképpen nem boldogultak a duhaj legényekkel, megkötözték és előállították őket.”
A korabeli tudósítás szerint a fajvédők közül Kürti Endre és Czakó Béla nevezetűek pert indítottak a rendőrök ellen, azt állítva, hogy azok összeverték őket. A rendőrök ellen hivatalos hatalommal való visszaélés gyanújával vádat emeltek, az ügyet a budapesti törvényszék tárgyalta. „Először Pankovics rendőrt hallgatták ki, aki előadta, hogy az ébredők nagy fölfordulást rendeztek a vendéglőben, amire Pach rendőrtársával csöndre intette őket, de hasztalanul. Erre bevitték őket a kerületi kapitányságra. A duhaj legényeket az utca közönsége verte meg, miután durván szidták a zsidókat, éljenezték Héjjas Ivánt, Prónayt és a többi bandavezért. Pach hasonlóképpen adta elő az esetet.”
A fajvédők a törvényszéken sem hazudtolták meg magukat. „Nagyhangúan, sértő megjegyzéseket tettek a rendőrökre, amire az egyik megtámadott rendőr megjegyezte, hogy »hallgassanak, hiszen maguk ölték meg Németh Ferenc rendőrt is«. Lindmayer ügyész szigorú büntetést kért a hivatalos hatalmukkal visszaélő rendőrök ellen. A védők rámutattak arra, hogy az ébredőknek ez a garázda stílusa már közismert és egyébként is az egyik panaszos ébredő, Kürti, már egy ízben a bíróság előtt állott, amikor Németh, Ferenc rendőr meggyilkolásával vádolták és csak bizonyítékok hiánya címén mentették föl. A bíróság, rövid tanácskozás után Pankovics Imrét hivatalos hatalommal való visszaélés vétsége címén két hónapi fogházra ítélte, Pach Péter rendőrt bizonyítékok hiánya címén fölmentette.
Ugyanezt a lapszám, s ugyancsak a törvényszéki tudósítások rovata egy „ébredő ügyész” bírósági peréről is beszámol. Dánér Béla ügyész állt vádlottként a budapesti törvényszék előtt. Amint a szerző fogalmaz: Vitéz Dánér úr „publicisztikai” ténykedései során egy ízben belevágta kurzusi pennáját Szomjas Gusztáv főispánba is, aki ellen az „Akasztófaújság”-ban és a „Szózat” című papirosban több rágalmazó cikket helyezett el. „A vitéz ügyésznek nem tetszett, hogy Szomjas főispán nem engedte szabadon garázdálkodni megyéjében az ébredőket és ezért Dánér követelte az eltávolítását. Szomjas rágalmazási pert indított az ébredő ügyész ellen. Az eljárás során Dánér mélyen hallgatott a rágalmazott cikkekben foglalt állítások bizonyításáról, a csütörtöki tárgyaláson azonban azzal állott elő, hogy ő bizonyítani akarja, amit írt Szomjas ellen. Miután a bíróság kénytelen volt megállapítani, hogy a bizonyítástól elkésett, azt elutasította. Bíró Kálmán főügyészhelyettes állott föl ezután és csak annyit mondott, hogy „fönntartom a vádat” és ezzel leült. A bíróság néhány percig tanácskozott, amire kész volt az ítélet. Eszerint Dánér Béla ébredő ügyész ellen a bíróság megszüntette az eljárást elévülés címén. Igaz ugyan, hogy Szomjas idejében megtette a rágalmazó ellen a feljelentést, de hát illetékes helyen gondoskodtak arról, hogy a hivatalok útvesztőjében pihenjen ez a kis ébredőügy... az elévülésig.
A harmadik perbéli fejlemény egy iskolaigazgatóról szólt, és a szintén a fajvédőkről. „Amikor ébredőék elfoglalták a városházát – írja a tudósítás –, Zilahi-Kiss Jenő lett a kurzus tanügyi diktátora, dühük teljes erejével először a fővárosi oktatószemélyzet ellen fordultak és százával dobálták ki állásukból a régi tanítókat, tanárokat, iskolaigazgatókat, csupán azért, mert ezek nem voltak ébredők. Így került sor Szűcs Jenőre, a Lovag utcai iskola igazgatójára is, akit ugyancsak megfosztottak igazgatói állásától és egyúttal elrendelték, hogy igazgatói lakását is azonnal adja át utódának. Szűcs nem tudta átadni lakását, mert hiszen más lakása nem volt és amikor megkapta a végzést, hogy lakását 24 óra alatt át kell adnia, a sokat üldözött, szerencsétlen ember fölindult állapotban lerohant, de újonnan kinevezett igazgatóhoz, Kapy Rezsőhöz, akinek többek között elkeseredésében a következőket mondotta: „Én innen nem megyek ki, inkább megdöglök, de megdöglesz te is. Inkább fölgyújtom az épületet, de a lakásomat nem adom át. Azok a bitangok nem tehetnek engem hajléktalanná."
Kapy Rezső erre válaszolta, hogy menjen Zilahi-Kisshez, amire Szűcs kijelentette, hogy „a mostani kurzussal, ilyen zsiványokkal, gazemberekkel, rablókkal és a kommunista Zilahi-Kissel” nem áll szóba. E kijelentések miatt Szűcs ellen zsarolás kísérlete és rágalmazás címén vádat emeltek. Szűcs kijelentette, nem emlékszik, miket mondott Kapynak, mert a sok méltatlan üldözés következtében valósággal önkívületi állapotban volt. Ugyanígy vallott két tanító is, akik a jelenetnek szemtanúi voltak. „Szűcs a továbbiakban elérzékenyülve mondotta el, hogy a Zilahi Kiss-féle társaság milyen üldözést folytatott ellene, holott 35 esztendőn keresztül becsülettel töltötte be hivatalát, aminek fejében a kurzus 60 esztendős korára kidobta az utcára. Bródy Ernő védőbeszédében vázolta Zilahi-Kissék városházi garázdálkodását és rámutatott, hogy az üldözés váltotta ki védencéből az inkriminált föllépést, ami lelkiállapotát tekintve érthető. Fölmentő ítéletet kért. A bíróság rövid tanácskozás után bűnösnek mondotta ki Szűcs Jenőt »becsületsértés« vétségében és ezért 1 millió korona pénzbüntetésre ítélte. A büntetés végrehajtását azonban az enyhítő körülmények figyelembevételével 3 esztendőre felfüggesztette.”
