Bajban vannak a fejlett országok, még ott sem születik elég gyerek, ahol bőkezű a családpolitika. Két európai ország viszont, Magyarország és Norvégia több forrást fordít a családtámogatásra, mint a hadseregére. Ezt írta a napokban az amerikai Wall Street Journal, amely részletesen is kitér a magyar modellként említett családpolitikára: Orbán Viktor a gyermekvállalást nemzeti kötelességnek tartja, Magyarország különösen nagylelkű a többgyermekes családokkal szemben, vagy azokkal, akik fiatalabb korban szülnek. Szakértőket idézve ugyanakkor megjegyzi: sok magyar nő az alulfinanszírozott állami egészségügyi és oktatási rendszert, a munka és a család összeegyeztetésének nehézségeit nevezi meg annak okaként, hogy nem vállal több gyereket. Ír arról is, hogy a pénzt olyan emberekre pazarolja az állam, akik amúgy is nagycsaládosok lettek volna, ám kizárja a támogatásból a szegényebbeket.
Nehéz lenne támadni ezeket a megállapításokat.
A magyar családpolitika forráselosztását valójában az ideológia és nem az igény határozza meg. Orbán Viktornak és kormányának csak a gazdag családok jómódban élő gyerekei számítanak. A többi szülőnek hiába lenne fontos a magasabb családi pótlék, kérésük süket fülekre talál. Az adókedvezményen túl Orbánék nem látnak. Ahogy az sem éri el az ingerküszöbüket, hogy nem mindenki tud vagy akar saját ingatlant vásárolni. Bérlakásprogram nincs. A csokkal az ingatlanárak elszálltak, a milliárdokat felemésztő lakástámogatás, -kölcsön viszont nem ösztönzi a gyerekvállalást. A csok pluszt igénylők 58 százaléka egy gyermeket vállalt, és csupán egy százalékuk tervez hármat.
És mit érnek a gyerekek? Öt hónappal a pedofilbotrány kirobbanása előtt, tavaly szeptemberben, a budapesti demográfiai csúcson, a világ konzervatív erői előtt Orbán Viktor azt mondta:
a gyerekekért vívott csata valójában nem a zsebben, hanem a fejben dől el, még pontosabban a szívben, még pontosabban a közgondolkodásban. Le kell váltanunk azt a liberális diskurzust, ami a gyermekvállalásban veszélyt, értelmetlen áldozatvállalást, a családi életben pedig az egyéni lét kiteljesedésének korlátját látja
– fogalmazott a miniszterelnök.
Orbán Viktor a fej, a szív és a közgondolkodás területén is elvesztette a csatát. A mai napig nem vállalt felelősséget senki a bicskei ügy miatt. Bántalmazásokat, megszégyenítéseket szenvednek el a gyerekek egyházakban, vagy akár kitüntetett edzőktől. A napokban egy ismert színésznő, négygyerekes anya a szülési szabadsága után nem kapta vissza a szerepeit, mert a színház vezetője szerint neki „nem a színház az első”. Jelenleg 300 olyan csecsemő él kórházban, akár egy évig is, akit a szülei nem visznek vagy nem vihetnek haza, a gyermekvédelmi rendszerben pedig nincs hely számukra. A szegregált oktatás hatása visszafordíthatatlan, a fogyatékkal élő gyerekek nem jutnak fejlesztéshez, ellátáshoz. Az állam sajátos nevelési igényű gyerekeket oktató iskolákat záratott be, mert a közüzemi tartozást fontosabbnak tartotta, mint a gyerekek jogait.
A New York-i Wall Street is messze van, de ez a könyörtelenség már a Holdról is látszik.