A bostoni Atlantic Magazine, melynek olvasótábora nem kimondottan a Jézus-Trump-AR10 gépkarabély jelentette szellemi háromszögből kerül ki, nemrég esszé formájában emlékezett meg a 25 éve bemutatott Harcosok klubja című filmről. Chuck Palahniuk szatirikus regényéből David Fincher készített játékfilmet, amely 1999 őszén elhasalt a pénztáraknál. A közönség nem értette a háziasított férfiakból feltörő dühöt és kétségbeesést, pedig az amerikai rendező mindezt egy parádés konzumkritikával is megfejelte, gondoljunk csak az interaktív IKEA katalógusban éldegélő multis főhősünkre. Az X-generáció jómódú multis katonáinak szatíráját adó film érvényesebb ma, mint az ezredforduló tájékán.
A 2024-es amerikai elnökválasztási kampányában a politológus szakértők és beszélő fejek nem győzik hangsúlyozni: a 18 és 34 év közötti fiatal szavazók körében a nők és férfiak korábban nem látott mértékben kerültek eltérő ideológiai pályára.
A demokrata elnökjelölt Kamala Harris a női megkérdezetteknél 14 százalékkal vezet, míg a republikánus Donald Trump 13 pontos előnyt tudhat a magának a férfiak körében egy októberben publikált New York Times/Siena College közvélemény-kutatás szerint.
2004 és 2008-ban ugyanez a „gender gap” csupán hét százalékos volt, majd Donald Trump 2016-os megjelenésével felkúszott 11 százalékra, hogy négy évvel később már 12 pontot mutasson.
A fiatal női szavazók liberális fordulata mögött a választói magatartást vizsgáló szakértők szerint Donald Trump nőket megszégyenítő kijelentései és szexbotrányai, a 2017-es MeToo mozgalom kirobbanása, de főként a republikánus többségű Legfelsőbb Bíróság 2022-es Dobbs kontra Jackson döntése áll, amely hatályon kívül helyezte az abortuszhoz való hozzáférést 1973 óta országosan garantáló Roe kontra Wade ítéletet. Ehhez a harcos kiálláshoz azonban szükség volt szellemi emancipációra is. A Forbes Magazin elemzése szerint míg 1979-ben csupán 200 ezerrel több nő jelentkezett egyetemre, mint férfi, ez a szám 2021-re 3,1 millióra ugrott. Ma minden államban megelőzik a nők a férfiakat ebben a mutatóban, tizenhárom államban az egyetemi hallgatók 60 vagy nagyobb százalékát teszik ki a nők. A felsőfokú végzettség pedig nagyobb egzisztenciát, magasabb társadalmi státuszt jelent.
De mi lett közben a férfiakkal? Röviden: elfeledkeztek róluk.
David Fincher filmjében a biztosítási kárfelmérőként dolgozó Jack (Edward Norton) egy repülőúton ismerkedik meg addigi legérdekesebb „barát adagjával”, Tyler Durdennel (Brad Pitt). A harmincas, luxusszappanokkal házaló férfi mindenben az ellentéte a főhősnek: art deco arcélét meggyszínű napszemüveg mögé rejti és a nyárspolgárok arcába nevet, miközben arról magyaráz, hogy a repülőgépeken az oxigénmaszkok valójában arra valók, hogy az utasok betépjenek és hindu tehenek módjára várják a halált. Jacknek megtetszik a furcsa figura, akivel egy görbe este után harci klubot alapítanak.
„Nem oldódott meg semmi, de nem is számított már semmi. Üdvözültnek éreztük magunkat” – halljuk Jacktől egy sötétvörös vértócsa közepén. A férfiak köztudottan gyakrabban küzdenek kommunikációs nehézségekkel, amelyet agresszióval vagy fizikai dominanciával igyekeznek pótolni. Az már talán kevésbé köztudott, hogy az USA-ban ma 23 millió gyermek él csonka családban, a fehér kiskorúak 24, míg a feketék 63 százaléka kénytelen apa nélkül felnőni az amerikai statisztikai hivatal adatai szerint.
Az amerikaiak fele fasisztának tartja Donald Trumpot„Az apánkban kerestük Istent és ha az apánk lelépett, mi az amit megtudtunk Istenről?” – teszi fel a kérdést Tyler Durden, miközben lúggal sebet éget cimborája kezébe. A férfi példaképek nélkül maradt kamaszok helyzetét csak rontotta a Z-generációt tehervagonként elsodró közösségi média. A rengeteg bizonytalansággal küzdő fiatal férfiak arra kényszerültek, hogy a youtuberek és tiktokerek milliós megtekintéseit látva a természetüktől sokszor idegen, virtuális személyiségeket kezdjenek felépíteni. Így váltak prédájává az olyan influenszereknek, mint az amerikai Andrew Tate, akit nemi erőszak és prostitúció szervezésének vádjával éppen Romániában ül előzetes letartóztatásban.
„A generációnkat nők nevelték fel. Nem hiszem, hogy a kérdéseinkre még egy nő jelentené a választ” – elmélkedik egy ponton Durden. A Z generáció ismerkedési kultúráját mára többségében a közösségi médiás randiappok (Tinder, Bumble) határozzák meg. Egy sokatmondó adat: a Tinder saját statisztikája szerint a női felhasználók mintegy fele a lehetséges partnerek csupán 14 százalékát húzza jobbra (lájkolja), míg a férfiaknál ugyanez a szám 46 százalék. Az online társkeresés tehát a gazdag kevesek és a nincstelen tömegek játéka. Az érzelmi és szexuális elhanyagoltság pedig frusztrációt szül. A Discord és más internetes fórumokon gyülekező incelek (involuntary celibate, nem önkéntes nőtlenség) nőgyűlölő buborékja már fizikai erőszak forrása is volt: 2014 a kaliforniai Isla Vistában elkövetett lövöldözésben hat ember vesztette életét.
Továbbra is szoros a küzdelem, de Kamala Harris három százalékkal vezet Donald Trump előttDonald Trump kampánystábjában ravaszul számolnak a marginalizált férfiak tömegeivel. A volt elnök kebelbarátja, Dana White által vezetett UFC ketrecharcmérkőzések helyszínein republikánus aláíró standokat is felállítottak. A státuszuk elvesztésétől tartó fiatal férfiak – fehérek, feketék, latinók egyaránt – egyre inkább vevőnek mutatkoznak a Trump által kínált, az erőszakot és a szexizmust éltető macsó ethoszra.
„A történelem zabigyerekei vagyunk” – hangzik Tyler Durden szájából, amikor a vértől és verejtéktől nehéz levegőjű alagsorban mond szónoklatot. Ez a rossz közérzet pedig nem csupán egy demokraták vereségéhez, de jóval súlyosabb következményekhez is vezethet.
