- Veres Tamás: Őszinte beszéd

Szeretett sokat szerepelni. A Színművészeti Főiskolán már az első rostán kiszórták. Amatőr színházak válogatásain se felelt meg. A világot jelentő deszkákra soha nem állhatott fel egy színdarabban sem.
Az iskolai órákon mindenhez volt hozzáfűznivalója. Szeretett beleszólni a tanárok magyarázataiba, akkor is, ha eget verő ökörséget mondott. A lényeg az volt, hogy mindenki rá figyeljen. Tizenkét éves volt, amikor az apja meghalt. Mély depresszióba esett. Hetekig nem lehetett hozzászólni, és ő se szólt senkihez. A tanárok és az anyja, hogy kirángassák az állapotából, úgy döntöttek, elkezdik az iskolai rendezvényeken szerepeltetni. Elhitették vele, hogy jól tud meséket előadni, és remekül tud verseket szavalni. Hordták szavaló- és mesemondóversenyekre. A dobogós helyektől mindig messzire végzett, legfeljebb egy emléklappal tért haza mint résztvevő. Vigasztalta magát, hogy nem ő ennyire rossz előadó. A többiek ennyivel jobbak.
Az általános iskola után elvégezte a gimnáziumot és az egyetemet is. Életének ebben az időszakában soha nem szerepelt sehol. Diplomát szerzett gazdasági menedzsmentből, pedig soha nem érdekelték a pénzügyek.
Az egyetem elvégzése után egy bankban kezdett el dolgozni. Itt utálta meg a munkáját és az embereket. Rájött, hogy nem hiteleket és befektetéseket akar eladni. Szerepelni akart újra. Mint gyerekkorában, amikor minden szempár rászegeződött! Borzalmasan rosszul szavalt, mégis kíváncsiak voltak rá. Ezt hitte. De az iskolai ünnepségeken a kutyát nem érdekli, ki mit beszél. A diákok nyűgnek és időrablásnak tekintik ezeket a rendezvényeket.
Tudta magáról, hogy nem ő lesz a következő színészgeneráció sztárja. Azt is, hogy semmilyen színtársulatba nem fogják felvenni. Felmondott a bankban, és alapított egy saját színtársulatot. Nem mások döntötték el, szerepelhet-e. Ő volt a vezető, ő bírálta el, hogy kit vesz be a társulatba, és kit nem. Szerepet is tudott magának adni. A rendezést is ő intézte, mert félt, ha a társulatnak más lesz a rendezője, azonnal rájön, hogy ő tehetségtelen színésznek, és kiteszik az általa alapított színtársulatból.
A felvett jelentkezők közül egy bolti eladónő volt, aki végig kitartott mellette. Nem volt szép, mégis ő kapta a legjobb szerepeket. Nem alakult ki közöttük szerelem. Szigorúan munkakapcsolatként élték meg a közös próbákat. Ha nem bírtak a hormonjaikkal, néha lefeküdtek egymással, de nem jártak együtt étterembe, színházba, moziba. Amíg a nő férje rá nem jött. A színtársulat fel is oszlott, mielőtt egy színdarabot is bemutathattak volna.
Bánatát igyekezett alkoholba fojtani. Kaphatott volna állást különböző bankokban, de soha többé nem akart banki tisztviselő lenni. Ideje nagy részét a házától ötszáz méterre lévő kocsmában töltötte.
Itt ismerkedett meg a feleségével is. A nő csak egy üdítőre állt meg biciklizés közben. Ő már annyira bátor volt az italtól, hogy meghívta a nőt, és megbeszéltek egy randevút is. Az első találkozót több követte, egészen a házasságkötésig. Gyerekük nem született.
A kocsmában futott össze egy régi osztálytársával is, aki temetkezési vállalkozó lett. Elpanaszolta, hogy az az embere, aki a temetéseken mondta a beszédeket, felmondott, és kellene helyette valaki.
Kapva kapott az alkalmon, hogy újra szerepelhet, és mindenki arra fog figyelni, amit mond. Nem tudta, mit vállal. A munka része volt a gyászoló család felkeresése, akiket ki kellett faggatni, hogy milyen volt az elhunyt élete. A kapott információk alapján megírta a gyászbeszédet.
Fogalma se volt róla, milyen sok unalmas emberről kell legalább húsz percen vagy fél órán át taglalnia, hogy mennyire érdekes volt az életük. Az elhunytak többségéről annyit tudott meg, hogy elvégezték az iskoláikat, dolgozni kezdtek, megházasodtak, gyerekeik, esetleg később unokáik lettek. Hogy a beszéd ne tűnjön túl rövidnek, mindig elszavalt egy részletet Kosztolányi Halotti beszédéből. Szerette ezt a verset. A századik temetés után már utálta.
A családtagokkal történő beszélgetésekhez voltak összeállított sablonkérdései. Hol született az elhunyt, mikor születtek a gyerekei, voltak-e testvérei. A hosszú évek alatt, amelyeket ezzel a munkával töltött el, megtanulta, hogyan írja át a szöveget úgy, hogy mindenkinek elfogadható legyen. A családok tagjai csak jót mondtak a halottról, de sokszor elszólták magukat.
Ha azt mondták, hogy az elhunyt sűrűn járt kocsmába, ő a halotti beszédben azt mondta, rengeteg időt töltött a barátaival. Ha elmondták, hogy az elhunyt sűrűn verte a feleségét és a gyerekeit, ha hazajött a munkából, akkor arról beszélt, hogy mennyire szorgalmas ember volt, nagyon sokat dolgozott.
A gyászolók többsége nem avatta be hasonló részletekbe. Ha meghalt valaki, a család szinte azonnal szentté akarta avatni, akármilyen semmirekellő volt életében. Hirtelen mindenki jó ember lett, akit elvitt a halál.
A munkáját tisztességgel elvégezte. Nem zokogott együtt a gyászolókkal, mint némelyik túlérzékeny sírásó. A síró sírásók nem dolgoztak sokáig a temetkezési vállalkozónál. Nem bírták idegekkel mások gyászát.
Évek teltek el így. Délelőtt kilenc órától óránként egy-egy temetésen beszélt, délutánonként a gyászoló családokhoz járt feltenni a kérdéseit a halottról. Egy idő után ez a munka is ugyanolyan unalmas és monoton lett, mint a banktisztviselőség, mégse keresett másikat. Tudta, hogy ez az egyetlen munkahely, ahol hagyják szerepelni, és jól is keresett vele.
Egy temetés után fájdalmat érzett a hasában. Az orvosok hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála. Elégszer beszélt gyászolókkal, hogy tudja, ez az egyik olyan betegség, ami fél éven belül elviszi az embert. Nem akart fél éven át szenvedni. Nem akarta, hogy a felesége lássa elsorvadni. Úgy emlékezzen rá, mint amikor még egészséges volt.
Nem akarta, hogy egy hozzá hasonló ember beszéljen a ravatala előtt arról, amit a családtagjai összehazudoztak róla. Szerette volna, ha az ő halotti beszéde őszinte lenne. Mielőtt főbe lőtte magát, megírta a saját halotti beszédét. Így kezdődött:
Szeretett sokat szerepelni. A Színművészeti Főiskolán már az első rostán kiszórták. Amatőr színházak válogatásain se felelt meg. A világot jelentő deszkákra soha nem állhatott fel egy színdarabban sem.