- Számomra Chagall mindig is fontos volt – meséli Havas Judit előadóművész, aki estet szervezett a festőművészről. - Gyűjtöttem az albumait, ha lehetett, megnéztem a kiállításait, elolvastam S. Nagy Katalin művészettörténész könyveit. Évek óta terveztem egy Chagall-estet, mondtam is Jávori Fegyának, aki most a zenéért felel (korábban Havas Judittal házastársak voltak, huszonnyolc éve nem dolgoztak együtt), azt válaszolta, hogy küldjem el a szövegkönyvet, de akkor még az nem volt meg. Nemrég Jávori Tamással és Miklósékkal (Havas Miklós az est producere) megnéztem Párizsban egy Chagall-kiállítást. akkor éreztem, hogy nekem most már meg kell csinálnom ezt a műsort. Hazajöttem és elkezdtem gyűjteni az anyagot. Végül az esten a festő gondolatai és versei hangzanak el. Felvetődött, hogy legyenek vendégszövegek, de ezt végül elvetettük. Megismerhetjük, hogy miként vélekedik a szülőföldjéről, a családjáról, a nagybácsikról, a nagynénikről, arról, hogyan ismerkedett meg a festészettel, a szentpétervári és párizsi ösztöndíjas éveiről. Az időszakról, amikor visszatér szülővárosába, Vityebszkbe, hogy a szerelmét, Bellát ne veszítse el. Chagall a zsidóságát vállalta, de mindig egyetemes művészetben gondolkodott, nem megtagadva a hitét és a vallását.
Mitől több ez az est, mint a művész életrajzának felelevenítése? – vetődik fel a kérdés. - Ezek a szövegek, gondolatok, amiket felidézünk nagyon személyesek. Festészetének fő mozgatórugója nem a technika, hanem az érzelmek, a szeretet – válaszolja Havas Judit.
Petrányi Judit szerkesztő az est egyik konzulense, aki fordítója volt egy Magyarországon megjelent Chagall-albumnak, annyit jegyez meg, hogy az estből szubjektív kép bontakozik ki, úgy, ahogy Judit egy művészt meg szeretne ismertetni a saját gondolatain keresztül. A szövegekből a képzőművész kétségei is kiderülnek. Amikor felteszi magának a kérdést, hogy „ ki is vagyok én? Művész?” Chagall azt mondta: a nyomomban járnak a képeim, megmutatják, hogy ki is vagyok én.
- Chagall számára nagyon fontos volt szülővárosa, Vityebszk – mondja Havas Judit. - Sok képén felfedezhető a vityebszki motívum, a házak, az ottani emberek. Fegya munkácsi, és ez az indíttatás az ő munkásságban is végig jelen van. Ezért is adott, hogy ő legyen az est zeneszerzője.
- Amikor Judit felhívott, először meglepődtem. Annál is inkább, mert már fiatalon találkoztam Chagall képeivel – veszi át a szót Jávori Ferenc, Fegya. – Judit ötlete ezért sem volt idegen tőlem. Azt gondoltam, hogy most itt az alkalom, hogy mélyebben megismerkedjek Chagall-lal. Másrészt tavasszal jártam az egyik legjobb barátomnál, aki Izraelben él. Sajnos nemrég elvesztettük őt. Az egyik utolsó beszélgetésünknél elém tett egy Chagall-albumot orosz nyelven, benne a festő által írt verseket is oroszul lehetett olvasni. Miután Judit megkeresett, sokáig nézegettem a képeket és innen jött a zene. Nem beszélhetünk konkrét műről, inkább arról, hogy a zenében is különböző hangulatokat, reflexiókat szeretnénk megjeleníteni, alkotótársammal, Gazda Bence hegedűssel, aki nagy örömömre csatlakozott hozzánk erre az alkalomra is. (A Budapest Klezmer Band-ben is együtt muzsikálnak).
Petrányi Judit szerint az esten Havas Judit előadásában elhangzó chagall-i gondolatok, versek és a zene egymásra felelget. A zene hat a prózára és fordítva ugyanez érezhető. Az előadók pedig egymásra finoman rezonáló trióként működnek.
A nézők vasárnap ne hagyományos képvetítésre számítsanak, hiszen a nemzetközi hírű Kiégő Izzók csoport fog elsősorban festmény részleteket prezentálni a nem mindennapi térben. Az alkotók szándékai szerint a képek, a szöveg, a zene egy negyedik dimenziót hoz majd létre. A multimédia show konzulense a Münchenben élő rendező, Kovalik Balázs is. Így nyugodtan elmondható, hogy az est színpadi szempontból is jó kezekben van.
Infó: „Éltem a csodát - Gyertyát gyújt egy virág illata”. 2024. november 3. 19 óra, Rumbach Zsinagóga
Álmok valósága
„Ne nevezzenek fantasztának, én realista vagyok” – olvasható a Marc Chagalltól vett idézet a bécsi Albertina kiállításán, amelyen mintegy kilencven alkotás ad választ a kérdésre, miért Moise Zaharovics Sagalov az egyik legnépszerűbb művésze a múlt századnak.
Az 1887-ben a belarusz Vityebszkben élő ortodox haszid zsidó család elsőszülött fia megélt mindent, amit a XX. század eleji kelet-európai lét megkövetelt: kíváncsiságtól, művészi érdeklődéstől, szabadságvágytól hajtva utazott és alkotott, a harmincas években már nemkívánatos művészként küzdött az ordas eszmékkel, majd a nácik elől menekülve bejárta Európát, élt New Yorkban, de valódi otthonra Franciaországban lelt. Hagyta, hogy hasson rá a világ, bolyongásai során magába szívott minden stílust, a primitivizmustól a kubizmusig, a fauvizmustól a szürrealizmusig, mégis minden képe, üvegablaka, pannója felismerhetetlenül és összetéveszthetetlenül chagalli.
Így van ez visszatérő motívumai miatt is: cselló, hegedű, kecske, szamár, kakas, tehén és hal, virág és angyal, költő és rabbi, mindez sok-sok variációban bukkan fel alkotásain, megmutatva szerelmet, anyaságot, születést és halált, azaz mindent, ami valójában fontos, és mindazt, amit csak ő tudott így együtt megálmodni és képpé varázsolni. Hányattatott sorsa, hosszú - csaknem száz éven át tartó - és kalandos élete lehetővé tette, ami keveseknek jutott, gyermeki fantáziája sosem kopott meg, színes álmai sosem múltak el. Ráadásul – lásd a fenti idézet - meg volt győződve arról, hogy képzelt világa maga a rögvalóság.
Minden képe újabb és újabb rejtély, minden válasza új kérdéseket ihlet – így van ez az Albertina pazar tárlatán is, amelyen ott az 1908-as Falusi búcsú és az 1909-es öntudatos Önarckép ecsetekkel, az 1914-22 közötti Rabbi fekete fehérben és a legtökéletesebb ünnep, az 1923-as Születésnap is. A korai alkotásoktól a csodálkozó gyerek és felnőtt nézőkkel teli termeken át az egészen késői művekig jutunk, így láthatjuk többek között az 1941-es Hegedülő bohócot, az 1950-52-es Kék cirkuszt, vagy az 1970-es Nagy cirkuszt és az 1972-es Alvó nő virágokkal című képét.
„Ne ébresszék fel a festőt! Álmodik, márpedig az álom szent dolog. Titokzatos dolog. Chagall álmodta a festészetét és az életét. A világ az ő éjszakája…” (Aragon) A szeptember végén nyílt kiállítás az Albertina 25 év után nyugállományba vonuló legendás igazgatója, Klaus Albrecht Schröder egyfajta búcsútárlata is. Schröder első éveinek egyik legsikeresebb kiállítását is Chagallnak szentelte – írja a Műtárgy.com művészeti portál. Amikor az igazgató elkezdte munkáját a múzeum élén, talán maga sem mert álmodni arról, hogy negyedszázad munkásságát keretezheti az álmok festőjével. Méltó lett a búcsú. - HOMPOLA KRISZTINA
Infó: Chagall. Albertina, Bécs. A kiállítás a bécsi ALBERTINA Múzeum és a düsseldorfi Kunstsammlung Nordrhein-Westfalen együttműködésében jött létre. Nyitva: 2025. február 9-ig
