„Hol van az a nyár, hol van az a szerelem, drágám? Szárnyaid már a zaciban, angyalkám! – áll Janecskó Kata, Zsigmond Márta Médiadíjas oknyomozó újságíró első regényének bevezetésében. A Kimnowak idézet a többi fejezetet hangoló pár sorhoz hasonlóan költészetbe csomagolja az azt követő korántsem ábrándos elbeszélést.
A Nők a Hálóban olyan társadalmi jelenséget vesz górcső alá, amely eddig szinte feltáratlan területnek számított a magyar szakirodalomban: az online romantikus csalások világát. A 21. Század Kiadó gondozásában idén megjelent kötet bár kissé bulváros címválasztás és borítóterve mögött páratlanul alapos elemzés húzódik meg. A szerző megszólaltat pszichoterapeuta szakorvost, kriminológust, rendőr-alezredest, önvédelmi szakértőt, mi több, áldozatot és elkövetőt is.
Janecskó Kata egyszerre szól a széles közönségnek és nyújt szakmai betekintést a téma komplexitásába napjaink kulcsfontosságú helyzetében, hiszen a mesterséges intelligencia térnyerésével a csalások új dimenziói nyílnak meg, miközben a jelenség társadalmi feldolgozottsága és a hatósági válaszok még mindig gyerekcipőben járnak. A deepfake, a képgeneráló szoftverek és a chatbotok megteremtettek egy olyan világot, amelyben online már semmi sem lehetetlen.
A kötet minden korábbinál mélyebben világít rá, hogy a magány korában senki sincs biztonságban, szerkezetileg pedig tudatosan építkezik: először személyes történeteken keresztül vezet be a témába, szinte krimiszerű izgalommal tartva fenn az érdeklődést, majd fokozatosan távolodik az egyéni esetektől az átfogóbb társadalmi elemzés felé. A szerző újságírói háttere nemcsak a gördülékeny stílusban mutatkozik meg, abban is tetten érhető, ahogy a kritikus oknyomozói szemlélet végigkíséri a teljes művet. Egyik központi szereplője Zsolt, a Patkány, Magyarország egyik leghírhedtebb, nagypályás szerelemben utazó csalója. Az ő történetén keresztül ismerkedünk meg a téma kíméletlen valóságával, hogy a szélhámos aki “szerelmet színlelve csal ki pénzt valakiből, legyen kis- vagy nagystílű, az internetes univerzum tízdollárokért is lehajoló, sablon szerint dolgozó, a személyes találkozásig soha el nem jutó napszámosa, vagy épp a maga hús-vér valójában vadászó, Leonardo DiCapriótól megihletett álpilóta” itt járkál közöttünk.
Áldozatairól rajzolt portrék szakítanak a sztereotípiával, mely szerint csak naiv vagy könnyen befolyásolható emberek válhatnak célponttá. Janecskó Kata bemutatja, hogy a szerelem utáni vágy és a manipuláció olyan kombinációja alakul ki ezekben az esetekben, amely státusztól és előélettől függetlenül bárkit sebezhetővé tehet. Az író mellőzi az áldozathibáztatást, ehelyett mélyreható pszichológiai elemzéssel tárja fel azokat a mechanizmusokat, amelyek révén “a nők (vagy férfiak) a hálóban” fokozatosan elszigetelődnek környezetüktől, és a csalók – melyről a fajsúlyos passzus árulkodik: “Gréta nagyon sokáig nem volt száz százalékig biztos benne, hogy Tom egy közönséges csaló. Mintha valahol a lelke legmélyén a legutolsó pillanatig reménykedett volna abban, hogy kettejük romantikus története, vagyis annak a szép része, igaz.” – teljes kontrollt nyernek felettük.
A szerző beható kutatómunkája nemcsak a személyes történetek mélységén mutatkozik meg, hanem abban is, ahogy a témát történeti kontextusba helyezi, nemzetközi kitekintést nyújt és saját tapasztalatait is megosztja. A teljesség érdekében saját, pontosabban egy általa kitalált személy bőrén is igyekszik megtapasztalni a romantikus csalások folyamati működését. “Azzal együtt, hogy tudván tudtam, közönséges csaló, egyszerűen hízelgett az udvarlása – még ha egy mesterséges intelligenciával generált fotónak és egy hasraütésszerűen kitalált karakternek szólt is.” – vallja be az olvasónak.
A szakértői megszólalások, nemzetközi kutatások és archív anyagok tovább árnyalják a képet, segítve megérteni a jelenség társadalmi beágyazottságát. Az áldozatok és a hatóságok sokszor tehetetlen helyzetét és a bürokrácia útvesztőit is kendőzetlenül részletezi itthoni, valamint a határon átnyúló esetek kapcsán. Megismerkedünk a bezness fogalmával, vagyis egy helyi férfi szerelmet színlel egy külföldi nőnek, kizárólag anyagi haszonszerzés céljából, és/vagy azért, hogy tartózkodási engedélyt szerezzen a nő révén egy nyugati országban , és egy konkrét esetével, amely talán a kötet legszélsőségesebb, komoly tettlegességbe fulladt története.
Janecskó Kata nem csupán feltárja a problémát, de tüzetesen, szakmai igényességgel elemzi a csalók által használt stratégiákat, jellemüket, belső folyamataikat. „Azok a romantikus csalók, akik hosszú időn át, két, három, sőt, akár öt évig tudják csinálni, amit csinálnak, akik hosszú távra terveznek, stratégiát állítanak fel, ők inkább machiavellisták” – idéz egy kutatót. A személyiséglélektani elemzések, a „sötét triád” jellemvonásainak bemutatása, segítenek megérteni az elkövetők motivációit és működésmódját.
Bemutatja a figyelmeztető jeleket, közben konkrét javaslatokat tesz a megelőzésre – a könyv végén pontokba szedett kiemelésekkel – és lerántja a leplet arról is, hogy „Mindig a sebeink választják a párkapcsolatainkat.”
A könyv hiányt pótol a magyar szakirodalomban, túlmutat a puszta dokumentáláson. Egyszerre szolgál társadalmi látleletként, figyelemfelhívó munkaként és prevenciós útmutatóként. Az olvasmányos stílus és a szakmai alaposság olyan egyensúlyát teremti meg, amely révén a mű egyszerre szólítja meg a mindennapi olvasót és a téma szakértőit. Nem csak egy aktuális társadalmi problémát dolgoz fel, hanem rávilágít azokra a mélyebb összefüggésekre is, amelyek az emberi kapcsolatok sebezhetőségét okozzák.
Infó: Janecskó Kata: Nők a hálóban. 21. Század Kiadó, 2024.
