Rossz hírekből manapság bőven kijut a német kormánynak. A fémipari dolgozók figyelmeztető sztrájkba kezdtek a bérviták miatt, a német export zászlóshajójának számító autógyártás helyzete kritikus, a Volkswagen konszern nyeresége 64 százalékkal esett vissza, a német gazdaság szereplői pedig arra számítanak, hogy a válság jövőre sem ér véget: 0,2 százalékos GDP visszaesésből indulnak ki. Az adóbevételek is rosszabbul alakultak a vártnál, ami megnehezíti a jövő évi költségvetés megtervezését is, pedig a 2025-ös büdzséről november közepe előtt kellene szavaznia a parlamentnek.
A koalícióra nehezedő nyomást fokozta a VW hétfői bejelentése, amikor az autógyár üzemi tanácsa bejelentette, „több tízezer” munkahely leépítését, három gyár bezárását tervezi Németországban, ami drasztikus bércsökkentésekkel párosul, miközben az ágazat elektromos járművekre való, az Európai Bizottság által szorgalmazott átállása igen káros a német ipar számára.
Gyárakat zárna be a Volkswagen, munkahelyek tízezrei szűnhetnek meg NémetországbanSovány vigasz Olaf Scholz kancellár számára, hogy egy lélektani határt azért sikerült átlépnie a hét folyamán: már biztosan nem ő lesz a legrövidebb ideig hivatalban lévő szövetségi kormányfő.
A negatív rekordot így továbbra is Kurt Georg Kiesinger kereszténydemokrata politikus tartja, aki a 60-as évek végén valamivel több mint ezer napig volt hivatalban. Jó hír volt az is, hogy a szerdai adatok szerint a német gazdaság meglepetésre 0,2 százalékkal gyarapodott az előző év azonos időszakához képest.
Nagy összegeket azonban senki sem mer arra tenni, hogy Scholz kitölti mandátumát a jövő szeptemberben esedékes parlamenti választásig, mert rendkívüli módon megromlott a viszony a három koalíciós partner, a szociáldemokraták, a Zöldek és a liberális FDP között. Borúlátó jóslatok szerint karácsonyig megbukhat a kabinet.
A bizalmatlanság napról napra fokozódik. Annál is inkább, mert a kabinet fajsúlyos személyiségei másként képzelik el a kilábalást. Olaf Scholz kedd délután egy általa kiválasztott csoportot bízott meg az "iparpolitikai menetrend" kidolgozására. Jellemző módon sem Robert Habeck gazdasági, sem Christian Lindner pénzügyminisztert nem hívta meg a találkozóra.
Recesszióban vergődik a német gazdaság, nehéz lesz elkerülni a kormányválságotA pénzügyi tárcavezető egy gazdasági „ellencsúcson” jelent meg, amelyet a Lindner által vezetett liberális FDP Bundestagbeli parlamenti képviselőcsoportja szervezett meg. A liberálisok demonstratíve azokat hívták a tanácskozásra, akiket a kancellár nem: a munkaadói szövetségek (BDA), az Kereskedelmi és Iparkamara (DIHK), a német kézművesek szövetsége (ZDH) és a családi vállalkozások képviselőit.
Robert Habeck gazdasági miniszter gazdasági csúcsot nem tartott ugyan, de neki is megvannak a maga elképzelései a német gazdaság újraindítására. Múlt héten bemutatott egy – a többi politikai partnerrel előre nem egyeztetett –dokumentumot. Mintegy egymilliárd eurós alap létrehozására tett javaslatot, amelyen keresztül befektetési bónuszokat kell fizetni a vállalkozóknak. Ez viszont tabu Lindner pénzügyminiszter számára, aki ragaszkodik a kormányzati kiadások csökkentéséhez és az alkotmányban is rögzített adósságfékhez.
A kormány pártjai közötti, egyre inkább áthidalhatatlannak tűnő ellentétek éppen ebből a problémából fakadnak.
Míg az SPD és a Zöldek úgy vélik, az államnak nagyobb szerepet kell vállalnia a gazdaság serkentésében, többet kellene fordítania a fogyasztók és a nehéz helyzetben lévő vállalatok támogatására, az FDP szigorú költségvetési politikát képvisel, amely a szociális juttatások további visszafogását is magában foglalja.
„Ezek a nézeteltérések már régóta lappanganak a koalícióban, de a 2023-ban elfogadott, a gáz- és olajkazánok cseréjét előíró törvény idején váltak teljesen nyilvánvalóvá” – mondta Uwe Jun politológus, a Trieri Egyetem munkatársa. Mint a ZDF televíziónak elmondta, ezeket a döntéseket az ökológiai átmenet szimbólumának tartották a környezetvédők. Azóta azonban a kormányon belüli ellentétek súlyosbodtak, ezért valószínűtlennek tartja, hogy a koalíció átvészeli az őszt. Bijan Djir-Saraj, az FDP főtitkára nem volt hajlandó egyértelmű választ adni arra kérdésre, hogy pártja véget kíván-e vetni a koalíciós együttműködésnek.
A második legrövidebb ideig hivatalban lévő német kancellár a kereszténydemokrata Ludwig Erhard volt, 1963 októbere és 1966 novembere között. Ahhoz, hogy Scholz őt is megelőzze legalább a következő évig ki kell tartania. Minden jel szerint ez nem ígérkezik könnyű feladatnak. Egyvalamit persze az FDP-nek mérlegelnie kell: ha megbuktatná a kormányt, egy előrehozott választás esetén nem biztos, hogy bekerülne a parlamentbe. Jövő szeptemberig viszont abba az illúzióba ringathatja magát: hátha addig történik valami pozitív a párt szempontjából.
