Újabb rossz hírt kapott a német gazdaság. A berlini kormány arra számít, hogy 2024 ismét a recesszió éve lesz. Robert Habeck gazdasági miniszter szerdán Berlinben bejelentette, a GDP idén várhatóan 0,2 százalékkal zsugorodik, miközben eredetileg 0,3 százalékos emelkedést vártak. 2023-ban 0,3 százalékos volt a csökkenés. A második világháború utáni német történelemben eddig csak egyszer volt példa arra, hogy a gazdaság két egymást követő évben zsugorodjon: 2002-ben és 2003-ban. Akkoriban a szociáldemokrata-környezetvédő kormány átfogó munkaerő-piaci reformokat vezetett be, amelyekkel sikerült komoly gazdasági fordulatot elérni, más kérdés, hogy ennek a babérjait már a kereszténydemokrata Angela Merkel vezette szövetségi kormányok aratták le.
Habeck reményei szerint 2025 elejétől javulás várható az emelkedő bérek és a kedvezőbb inflációs adatok miatt. A gazdasági miniszter úgy véli, a növekedés kulcsa, hogy klímasemleges villamosenergia-rendszert hozzanak létre, folytassák a bürokrácia leépítését. 2025-re és 2026-ra Habeck 1,1 és 1,6 százalékos növekedési ütemet vár.
Gondot jelent az exportorientált gazdaság számára, hogy a kivitel idén enyhén csökken, majd a remények szerint 2025-ben és 2026-ban ismét jelentősen emelkedik. A németországi inflációs ráta az Európai Központi Bank által meghatározott két százalékos cél körül mozog.
Ezzel együtt gazdasági nehézségek sorára kellene megoldást találni. 2023-ban szokatlanul meredeken, 5,9 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak. Az építőipari ágazat helyzete továbbra is aggodalomra ad okot. Az ipar kifogy a megrendelésekből. Az orosz gázról való leválás nagyon komoly kihívások elé állította Berlint, amely az Oroszországból származó olcsó energiát felhasználva drága és népszerű autókat gyártott a kínai piacra. Az orosz gáz azonban nem érkezik, s a kínai autóipar is ugrásszerű fejlődésen ment keresztül, így a német gépkocsik vonzereje sem a régi az ázsiai piacon. Ez nem az Olaf Scholz kancellár-vezette három párti, a szociáldemokraták, a környezetvédők és a liberális FDP alkotta koalíció hibája, de a kormánynak egyelőre nincs is meggyőző stratégiája a probléma kezelésére. Ráadásul a kínai autókra kivetett európai vámokra válaszul Peking az európai autókat akarja vámokkal sújtani, ami újabb csapás lenne a német ipar számára.
Komoly ipari szerkezetátalakításra lenne szükség, a bürokrácia csökkentésén túl, a szakképzett munkaerőhiány enyhítésére, a vállalatok tehermentesítésére, az állami beruházások erősítésére. Ez azonban nem egyszerű.
Vélekedések szerint a válságért elsősorban nem a koalíció okolható. Az autóipar túl sokáig ült a saját babérjain - mondja Andreas Knie, a TU Berlin mobilitáskutatója. Szerinte a német autóipar addig-addig késlekedett, amíg elszalasztotta a lehetőségeit, miközben „majdnem 20 éve tudják, hogy az akkumulátoros elektromos autók jelentik a jövőt" – mondja a szakértő a ZDF televízióban. A szakma szerint alaptalanok a vádak, Hildegard Müller, a Német Gépjárműipari Szövetség (VDA) elnöke, szerint hazája a világ második legnagyobb elektromos autógyártója. – Erősek a piaci pozíciónk – magyarázza hangsúlyozva, hogy az autóipar gigantikus összegeket fektet be, hogy klímasemleges mobilitást hozzon a piacra.
Bármelyik félnek is van igaz, az tény: az elektromos gépkocsik németországi értékesítése 29 százalékkal csökkent az előző évhez képest. E mögött egyrészt az e-autók támogatásának megszűnése áll, másrészt a kínai piac is összeomlott.
Lábon lőtte magát az európai autóipar, nem lehet kivédeni a kínaiak támadásátLehet ugyan, hogy nem a berlini kormány az első számú felelős a gazdasági problémákért, a választók azonban mégis a Scholz-kabinetet hibáztatják.
A koalíció pártjai – a Scholz-féle szociáldemokrata SPD, a liberális FDP és a Zöldek – összesen sem érnének el harminc százalékot, ha most rendeznék meg a parlamenti választást.
Valamit változtatni kéne – hangoztatják egyre többen a koalíció pártjai közül, különösen a szeptemberi, három keletnémet tartományban megrendezett választás után.
A kancellárt még nem szabad leírni, de...
Egyelőre nem tudni, hogy a koalíció kihúzza-e a jövő szeptemberi parlamenti választásig. Ha igen, akkor sem biztos, hogy Scholz lesz az SPD kancellárjelöljte. Már hónapok óta terjed a pletyka, amely szerint egyes szociáldemokraták szívesebben látnák a népszerű védelmi minisztert, Boris Pistoriust a szövetségi kormány élén. Mások a szociáldemokratákon belül további tisztújításokat szorgalmaznak. Ennek első lépése lehetett Kevin Kühnert, az SPD főtitkárának távozása. Az ifjú politikus egészségügyi okokkal magyarázta lemondását. Most Kühnert utódára, Matthias Mierschre hárul az a nem éppen hálás feladat, hogy új lendületet adjon az SPD-nek. Eddig a párt parlamenti frakció alelnöke és környezetvédelmi szakpolitikusa volt. Igazi háttérember, afféle szürke eminenciás, aki a színfalak mögött számos tárgyalást folytatott a koalíciós partnerekkel. A kompromisszumok embereként ismerik. A lázadás nem az ő világa – mondta egy ízben a Die Zeitnek.
Mierscht rugalmasnak és tapasztaltabbnak tartják. Legfontosabb feladata az SPD 2025-ös választási kampányának megszervezése lesz. Ugyan s szociáldemokraták balszárnyához sorolják, de sok kérdésben osztja a párt jobbszárnya, az úgynevezett Seeheimer Kreis véleményét is.
Feltételezések szerint Miersch csak átmenetileg lesz főtitkár: a következő parlamenti ciklusban miniszternek tehetik meg, ha az SPD ismét kormányra kerül. Ehhez el kell érnie azt, ami Kühnertnek nem sikerült és sikeres választási kampányt kell folytatnia. Ez azonban egyelőre már-már reménytelen kihívásnak tűnik. Ehhez új lendületet kell adnia a német gazdaságnak, az autóiparnak, amelynek már a jövő elején életjeleket kellene mutatnia. Csakhogy a válsághoz részben olyan külső okok vezettek, amit a berlini szövetségi kormány aligha tud befolyásolni.
Visszatérés a gyökerekhez?
Egyelőre korai lenne kijelenteni azt, hogy Scholz lesz az SPD kancellárjelöltje a jövő évi parlamenti választáson. Egyre többen bírálják a teljesítményét a párton belül is. Maga Scholz deklarálta: szívesen maradna a szövetségi kabinet élén. Az SPD-ben azonban aggodalommal tekintenek a közvélemény-kutatásokra. A párt népszerűsége megrekedt 15 százalékon, Scholz közkedveltségi mutatója pedig szintén siralmas. Míg 2022 márciusában, röviddel az oroszok Ukrajna elleni agressziója után 73 százalék volt elégedett a tevékenységével és csak húsz százalék nem, idén májusban, néhány héttel az európai parlamenti választás után megítélése mélypontra került: 67 százalék volt elégedetlen vele és csak 28 százalék fejezte ki elégedettségét. Ehhez képest szeptember végére valamelyest sikerült javítani 58-35-ös arányra.
Scholzot azonban nem szabad leírni. Hatalmas küzdő, amint ez a 2021-es választási kampányban is nyilvánvalóvá vált. Amikor úgy érzi, szorul a hurok, egyre többet foglalkozik a kisemberek, a munkavállalók gondjaival. Így történt ez 2019-ben is, amikor az SPD elnöke akart lenni – sikertelenül. Párttársai akkor nem hitték el, hogy pénzügyminiszterként szívén viseli a kevésbé tehetősebb honfitársak sorsát. Most azonban ismét ezt a témát próbálja politikája középpontjába helyezni. Néhány napja a Bundestagban SPD-frakciója előtt elmondott beszédében úgy fogalmazott, „rossz érzést” kelt benne, amikor a munkavállalóknak attól kell tartaniuk, hogy munkahelyüket külföldre helyezik át. Ezt a Volkswagen autógyártó válságát illetően jelentette ki. „Mindent meg kell tennünk, hogy harcoljunk a németországi munkahelyekért” - hangoztatta.
A Volkswagen rendkívül súlyos válságba került, a világcégnél akár 30 ezer munkahely is veszélyben lehet. Mint a kancellár fogalmazott, megengedhetetlen, hogy a munkavállalók húzzák a rövidebbet. „Ezért kell némi hazafiságot várnunk a német vállalatvezetők részéről” – hangoztatta. A sokszor túl hűvösnek, robotszerűnek tartott, ezért Scholzomatnak is nevezett kancellártól újszerű, hogy a politikai vitába behozta a hazafiasság kérdését is.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Scholz ezzel már a következő választásra kacsint.
A kancellár a munkahelyekért folytatott küzdelmét akarja a választási kampány kulcstémájává emelni. Ezzel a szociáldemokraták visszatérnének a gyökereikhez.
Az SPD egykor a munkások pártjának tartotta magát, ma már azonban – főleg Kelet-Németországban - sokan a jobboldali populista Alternatíva Németországért (AfD) vagy a baloldali populista Sahra Wagenknecht pártja mellé teszik az ikszet.
Kérdés azonban, hogy ez tényleg nyerő téma lehet-e a szociáldemokraták számára, s a választók elhiszik-e azt, hogy a párt valóban szívén viseli a bérből és fizetésből élők sorsát. Ez ellen szólhat, hogy sok választó az SPD-vezette szövetségi kormányt hibáztatja a gazdasági gondokért. S a kilátások sem jók: a világ egyetlen tehetősebb államában sem lassult le annyira a gazdasági teljesítmény, mint Németországban. Nemcsak a VW, az egész autóipar rosszul áll. A Mercedes és a BMW csökkenő nyereséggel számol. Az állam nemrég lépett közbe, hogy támogassa a Meyer hajógyárat.
A berlini kormány népszerűtlensége azért is lehet aggasztó Scholz számára, mert a kabinet ott osztogat szubvenciókat, ahol csak tud. A kieli Világgazdasági Intézet szerint idén csak eddig 127 milliárd euróról van szó. Különösen bőkezű támogatásban részesülnek az akkumulátorcellákat és a számítógépes chipeket gyártók. A hidrogénnel történő acélgyártásra csak a Thyssenkrupp kétmilliárd eurót kap. Az SPD-nél azonban további támogatásokat követelnek.
Harmincnégy évvel az újraegyesítés után is két Németország létezik, a szélsőjobb messzire lovagol a frusztráción