lejárató kampány;televíziók;TV2 Tények;obszcenitás;Magyar Péter;

Szemtől szemben Magyar Péter és Orbán Viktor Strasbourgban. Kemény csata várható

- A magyarországi televíziózás fekete napja

Ilyen altesti érdeklődés mellett Orbán Viktornak a végén még farokügyi államtitkárt vagy kormánybiztost kell kineveznie.

A magyarországi televíziózás és újságírás történetének legkritikusabb időszakát éljük 2010 óta. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az Orbán-kormányoknak köszönhetően teljes mértékben átalakult a média szerkezete (egy portfólióba került szinte az összes tv-csatorna, rádió, napi- és hetilap, folyóirat), hogy megváltozott működtetésének pénzügyi háttere (jelentős költségvetési pénzek mozognak közvetlenül és közvetetten a különböző orgánumokhoz), hanem azt is, hogy egy központból irányítottak a közvetített tartalmak. Már nem is tagadják a Karmelitában tartott eligazításokat, ahogy azt sem, hogy a miniszterelnök sajtósának szabad bejárása van a köztelevízió székházába. Az utóbbi néhány évben radikális váltás történt a közölt információk stílusában is. A mélypontot vélhetőleg a TV2 Tények című műsora érte el 2024. október 10-én.

Orbán Viktor az első ciklusát követően megtanulta a leckét. Bűnbakként a médiát jelölte meg azért, mert az 1998–2002-es kormányzása után nem kapott ismét bizalmat a választóktól. Megtanulta: ha a hatalmat meg is akarja tartani, akkor uralnia kell a sajtót. Úgy hírlik, hogy az idei EP-választásokat követően – mivel erős kihívója akadt – kiadta az utasítást a kormányzati boszorkánykonyha, a dezinformációs tárca vezetőjének, hogy fogja szorosabbra a média gyeplőjét, amibe az is beletartozhat, hogy a kormánybarát tv-csatornáknak és újságoknak mindent szabad. Hogy ez értő fülekre talált, annak voltunk szem- és fültanúi néhány napja.

Ha visszatekintünk a mögöttünk hagyott több mint egy évtizedre, azt tapasztaljuk, hogy az évről évre jelentősebb költségvetési pénzből működő MTVA elvesztette közjellegét, hír- és politikai műsorai egy szűk társadalmi réteghez, a kormánypártok szavazóihoz szólnak.

Az MTVA vezetője, Papp Dániel hírhamisítóként ismert. A közmédiában az ellenzéki pártok vezetői, a hozzájuk köthető politikai elemzők és szakértők csak elvétve kapnak megszólalási lehetőséget. Két-három naponkénti váltásban ugyanazokat a kormánypártokhoz köthető elemzőket, politikai szakértőket látjuk/halljuk az M1-en – többségük a kormány által létrehozott vagy pénzügyileg támogatott szervezetben, háttérintézményben dolgozik. Megszólalásaik során dicshimnuszokat zengnek a kormány teljesítményéről, miközben rossz fényben igyekeznek feltüntetni az ellenzéki képviselőket, sőt, sok esetben a szavazókat is, a „mi vagyunk a normalitás” jelszavával.

A köz szolgálatára hivatott televízió­ban előszeretettel mutogatják azokat a – rendőrségi vezetőszálon kihallgatásra kísért – baloldali politikusokat vagy háttérembereket, akiket a nyomozó hatóságok meggyanúsítanak valamivel. Kínosan ügyelnek arra, hogy a gyanúba került jobboldali politikusok vagy háttéremberek esetében erre csak kivételes esetben kerüljön sor. Igaz, jobboldali politikus vagy háttérember kezére ritkán is kerül bilincs. Választások alkalmával szűk időkeretbe szorított, bohózatba illő választási vitákat szerveznek, amelyeken a Fidesz–KDNP miniszterelnök-jelöltje nem vesz részt, neki külön műsort biztosítanak. A közszolgálati feladatok ellátására fenntartott Kossuth rádió esetében is hasonló tapasztalatokat gyűjthetünk: minden péntek reggel a miniszterelnökkel készített riportot hallhatunk. Még ha csak riport lenne! De nem. Inkább nevezhető miniszterelnöki monológnak! A riporter soha nem kérdez vissza, még akkor sem, ha nyilvánvalóak a riport­alany tévedései.

Nem járunk jobban akkor sem, ha az Országgyűlés által érték- és minőségdíjjal kitüntetett TV2 politikai műsorai­nak a valóságtartalmát vizsgáljuk. Arról a csatornáról van szó, amely bevételeinek a felét – egyes becslések szerint – az állami hirdetések teszik ki. Ami biztos,

a TV2-n sem hallunk az elhibázott kormányzati gazdaság- vagy külpolitikáról, a szétszakadt szociális hálóról, a gazdagok gazdagabbá válásáról, a korrupcióról, az egyes társadalmi rétegek körében tapasztalt mélyszegénységről. Hogyan is hallanánk, hiszen a városi folklór szerint ez a miniszterelnök kedvenc csatornája. 

A TV2 legismertebb arcai attól sem riadnak vissza, hogy az országgyűlési választások hajrájában a Fidesz–KDNP jelöltjeire való szavazásra buzdítsanak. Mindent megengednek maguknak.

A TV2 Tények című műsorának köszönhető az a világsajtót is bejárt videó – amelyet a felnőttfilmes Kovi is megirigyelhetne –, amit a legnagyobb hazai ellenzéki párt vezetőjének a péniszéről készítettek. Még szerencse, hogy nadrágon keresztül. A videó helyszíne az Európai Parlament plenáris ülése, illetve azok a települések, ahol Magyar Péter az EP-választások kampányában szerepelt.

Sokan láthatták, hallhatták – főképpen az RTL, az ATV és a közösségi média jóvoltából –, hogy Magyar Péter képviselőként felszólalt az Európai Parlament azon plenáris ülésén, ahol a magyar miniszterelnök mint az Európai Unió soros elnöke bemutatta és vitára bocsátotta az EU versenyképességének a növelésére vonatkozó terveit. Pontosabban a terv bemutatásra került, de a témával kapcsolatos vita elmaradt. Volt ugyan vita, csakhogy az elsősorban Orbán kormányzásáról szólt. A közszolgálatra hivatott média igyekezett erről úgy közvetíteni, hogy úgy tűnjön, mintha a vita nyertese Orbán lett volna. Magyar Péter a hazai viszonyokat felvillantó beszédében tudatosan gerjesztette a vitát, tekintettel arra, hogy a Tisza Párt elnökeként – mivel a szervezet a magyar parlamentben nincs jelen – más lehetősége nincs a miniszterelnökkel szócsatát vívni. Orbán eddig sorra visszautasította a hazai parlamenten kívüli vitát Magyarral, mondván, majd a 2026-os parlamenti választások előtt vitázhatnak.

Ha tárgyilagosan meghallgatjuk az EP plenáris ülésén elhangzottakat, nem is csodálkozhatunk azon, hogy Orbán eddig kitért a vita elől. Strasbourg­ban ugyanis övön aluli megsemmisítő ütéseket kapott Magyartól. Talán éppen ez motiválhatta a TV2 Tények műsorának a szerkesztőségét, hogy az ülésen jelen lévő operatőrük övön aluli képeket készítsen Magyarról, majd ezeket szerkesztett formában továbbítsák a nézőkhöz. A történet ismert, a főműsoridőben lejátszott adásban Gönczi Gábor hírolvasó két perc tizenkét másodpercet szentelt Magyar ágyékának. Gönczi kommentárja szerint – miközben közeli képeket mutogattak Magyar péniszéről nadrágon keresztül – a Tisza Párt elnöke felszólalását megelőzően a zsebében kotorászott, a péniszét igazgatta, majd ezt követően odament Orbánhoz és kezet fogott vele.

Az EP-ülésről, illetve a Magyar Péter hazai szerepléseiről készített videók, amelyeken a pártelnök meglehetősen szűk szárú, altestének körvonalait láthatóvá tevő nadrágokban látható, alpári stílusú megszólalásra késztették a jobboldali politikusokat és megmondóembereket. A Tények szerkesztősége, nem bízva a nézők fantáziájában, még piros vonalakkal be is karikázta, hogy mit kell látniuk. Hogy nagyobb súlyt adjanak a videóknak, még „sokat látott” szakértőt is megszólaltattak Deák Dániel megafonos hasbeszélő személyében, aki hozta is a tőle megszokott formáját. Bár azt eddig nem tudtuk, hogy Deák ebben a témában is ilyen járatos. Gondolom, a helyzet később őt is zavarta, talán ezért is vették le, majd tették ismét vissza megvágva a TV2 oldalára az anyagot. Utólag újszerű magyarázatok is születtek. Volt, aki bunkónak titulálta Magyar Pétert. Megjegyzem, amennyiben a videón látható cselekménye annak nevezhető, akkor az is bunkóság, ha valaki ülve fogadja a felé nyújtott kezet, még ha az illető miniszterelnök is.

Akárhogy is történt, egy biztos, különös perverzitásra mutató hajlammal kell rendelkezni mindazoknak, akik részesei voltak az ominózus videó elkészítésének.

Ilyen altesti érdeklődés mellett Orbán Viktornak a végén még farokügyi államtitkárt vagy kormánybiztost kell kineveznie. Annyira sok van belőlük, hát akkor legyen egy ilyen is, hiszen „sokat látott” szakértő már van. Mindezek után, a videó közzétételét követő kormányinfón a Miniszterelnökséget vezető miniszter fenntartotta korábbi állítását, hogy „a jobboldali újságíróknak morális fölényük van”. Hogy kikre gondolhatott? Csak nem a Donáth Anna abortuszáról fantáziáló, vagy az Orbán Balázzsal ’56-ról beszélgető-röhögcsélő, esetleg a baloldali embereket obszcén jelzőkkel illető „újságírókra”? Vagy talán a volt momentumos EP-képviselő, Cseh Katalin szoknyája alá videózó megafonosra?

Mindig fejhangon sikoltozni kezdek, amikor vicces közös képeken együtt látom Mona Lisát és Leonardót.