„A segítés, a szervezés, a közösségi lét kiskorom óta bennem van. Amikor a második babánkat elveszítettem, azt éreztem, hogy a sorstársaimmal kell foglalkoznom, támogatni őket, információt adni, vagy csak ott lenni mellettük” – emlékszik vissza a kezdetekre Sevcsik M. Anna. Mindez kilenc évvel ezelőtt történt, akkor alapította a Babagenetika civil szervezetet. Amiből mára egy több mint 50 fős szakértői csapatot hozott létre orvosok, szülésznők, lelki segítők önkéntes részvételével. Élet.Érzés néven adományokból élő civil egyesületként működnek – támogatva a családokat, az anyákat. Abban próbálnak segíteni, hogy hová érdemes fordulni, milyen vizsgálatokat érdemes elvégeztetni akár már az első veszteség után. Hogyan lehet eljutni addig, hogy a pár idővel újra bele merjen és tudjon vágni a próbálkozásba. Magyarországon minden negyedik várandósság veszteséggel végződik, ám az egészségügyi ellátásban sok esetben a többedik vetélésig nem is kezelik kellő súllyal a dolgot. Holott sok esetben akár már az első veszteség után is fényt lehetne deríteni olyan okokra, amelyek kezelésével esetenként megakadályozható lenne egy újabb, súlyos trauma megismétlődése.
Annát és a szervezetet rengetegen keresik, óriási szükség van a munkájukra.
Nem az ajtódöntögetős, vagdalkozós megküzdésben hisz, sosem ítélkezik, nem is engedi, hogy orvosokról, kórházakról negatívan nyilatkozzanak a szervezet oldalain. Pedig neki is van rossz tapasztalata, traumatikus szülésélménye. A pozitív történetek erejében hisz. Mindenkivel igyekeznek megtalálni a hangot, ezért is végezte el a mediátorképzőt. Most azon dolgoznak, hogy a szakma is (szülésznő, csecsemős, neonatológus, sebész stb.) megkapja azt a lelki és kommunikációs segítséget, amire szüksége van. „Míg az egyik szobában egy egészséges kisbaba születik, a másikban egy halva született csecsemőt hoznak világra és az egészségügyi dolgozók a két szoba között ingáznak. Ez iszonyú megterhelő. Az egyik orvosunk felhangosítja a zenét, hogy ne hallja a babáját elvesztő anyuka a szomszéd szobában felsíró újszülöttet” – meséli. Szakértőkkel edukáló és érzékenyítő workshopokat, kommunikációs tréningeket tart a „szakma” képviselőinek, de védőnőknek, az érintett szülőknek és már cégeknek is rendeznek előadásokat.
Sevcsik M. Anna mindig érzékenyen, értőn fordult a baba-mama történetekhez, imádja az állatokat, több mentett állata is van.
Az Élet.Érzés mellett civil szervezeteknek és magán egészségügyi intézményeknek intézi a sajtó ügyeit. Gyerekorvosnak készült, de a tű látványát nem bírta – ez a mai napig így van. Angol-orosz szakra járt a gimnáziumban, idegenvezetői fakultációval, a BNV-n volt vámos, közben Pécsett elvégezte a személyi szervező HR-szakot. Nyomozóhivatalban dolgozott vizsgálóként, amikor pedig az RTL Klubhoz kerestek szállítási koordinátort, azonnal jelentkezett. „Akkor még faxon küldtem az életrajzomat, az arcképem egy A4-es lapon volt” – meséli nevetve, így került az államiból a magánszektorba. 1999-től csaknem tíz évig dolgozott ott, és szinkron gyártásvezetővé vált. Közben találkozott első férjével, 2001-ben megszületett lányuk, Panka, két évvel később pedig Lili. Aztán volt, hogy évekig egyedülálló anyaként nevelte lányait. Majd 2010-ben a Sziget Fesztiválon ismerte meg második férjét, Dávidot, és a Paramount Pictures-nél lett filmforgalmazási referens. „Dáviddal az első babánkat elvesztettük, de éltük a mozaik családok sokszor nem könnyű életét. Leginkább a lányok kamaszkorában vált nehezítettebbé, addigra már megszületett Berci fiunk, aki most 11 éves, utána gyorsan érkezett Samu, majd egy újabb átsuhanó baba és hat évvel ezelőtt jött Mórci. (Átsuhanó baba a méhen belül, szülés közben vagy azután, illetve a csecsemőként elvesztett gyermek - szerk.) Csodálatos, hogy az öt gyerekem mennyire szereti egymást. Hétvégén a két lány vigyázott a három fiúra. A lányaimnak mindig azt tanítottam, hogy tartsanak össze. Tavaly elköltöztek albérletbe, de egy lakásba. Iszonyú nehéz volt megélni, hogy elmentek otthonról, de öröm, hogy együtt maradtak.” Panka egy reklámügynökégnél dolgozik és a BME-n tanul, Lili szociálpedagógia szakra jár, Anna pedig nagyon büszke, hogy hatott rájuk az ő munkája. „Fontos volt, hogy a gyerekeimnek át tudjam adni amivel foglalkozom; tudják, hogy vannak meg nem született testvéreik is.”
Az egyesület az életről beszél, aminek része a halál is, az érzelmekkel foglalkoznak, támogatják, átölelik az életet. Az adó 1 %-ából tudják kifizetni a szakértőket, vizsgálatokat, amelyek egyenként akár több mint százezer forintba is kerülhetnek. Idén 8 millió forintot kaptak az 1 %-ából. Az ELTE Társadalmi felelősségvállalás kurzusáról három éve érkeznek hozzájuk egyetemisták önkénteskedni, akik Anna elmondása szerint hihetetlen érzékenyek, szorgalmasak. Ő maga ,,társadalmi szívügyesként" dolgozik, és nem tudja megtenni, hogy ha valaki sírva hívja fel, ne próbáljon segíteni. „Azok a mondatok a legmegterhelőbbek, hogy bárcsak három éve rád hallgattam volna, vagy bárcsak hamarabb tudtunk volna rólatok. A támogató családom nélkül biztosan nem tudnám ezt csinálni” – mondja Anna.
Ma már a harmincasok között is rengeteg a problémás eset.
A termékenységi probléma egyre több párt érint, ezért az egyesület célja a fiatalok edukálása. „Termékenység tudatosságra van szükség, sok esetben lelkibajok állnak a háttérben, és egyre gyakoribb, hogy a férfiaknál nem stimmel valami, a sok ülőmunka, a kevés sport, a stresszes élet, a rossz ételek, az, hogy a telefon és a laptop állandóan az ölükben van, ez mind számít. Fontos, hogy merjünk beszélni a szexualitásról, az abortuszról, a halálról, az érzelmekről és senki ne a felnőttfilmekből, közösségi oldalakról szerezzen információkat” – magyarázza Sevcsik M. Anna.
