- „A magyar állam véd a legkevésbé a szélsőséges szegénységtől”

Október végén jelentette meg a Központi Statisztikai Hivatal A háztartások életszínvonala című éves elemzését. Az egy főre jutó növekvő jövedelmi ismertetőket olvasva elégedetten dőlhetnénk hátra, egészen addig, amíg kissé jobban bele nem ássuk magunkat a tavalyi állapotokat taglaló adatokba. Például, hogy egy év alatt fél százalékkal nőtt és ezzel 1,914 millió fő lett azoknak a száma, akiket érint a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázata. Ha öt részre osztjuk fel a magyar társadalmat, akkor azt látjuk, hogy a legalsó sávban az egy főre jutó éves bruttó átlagjövedelem 1,461 millió forint volt.

A piramis tetején viszont ennek az ötszöröse, 7,240 millió forint éves bruttót látunk, ráadásul a képzeletbeli olló a korábbi vizsgált évhez képest tovább nyílt 0,2 százalékkal. A legkevesebb szegény Közép-Dunántúlon van, Észak-Magyarországon viszont az emberek 31,5 százaléka tartozott ebbe a kategóriába.

Tudták, mégis csinálják

„A jövedelmi szegénység Magyarországon nem kiemelkedően kiterjedt, viszont kirívóan mély az Unión belül, a vásárlóerő-paritást figyelembe véve (azaz nagyjából ugyanazon javak megvásárlását tekintve) a nagyon alacsony jövedelmű háztartások itt élnek a legkevesebb pénzből. A magyar állam védi meg az EU-ban legkevésbé az állampolgárait a szélsőséges szegénységtől. A legalacsonyabb keresetűek kiemelkedően magas adóteher mellett adóznak, míg a legmagasabb keresetűek és a tőke adóterhei nemzetközi összehasonlításban is szokatlanul alacsonyak” – magyarázza a helyzetet a Visszhangnak Misetics Bálint szociálpolitikus, Karácsony Gergely főpolgármester lakás- és szociálpolitikai főtanácsadója.

A magyarországi újraelosztó rezsim jellegzetessége, hogy itt egyszerre igaz számos olyan, a társadalmi egyenlőtlenségeket növelő jellemző, amely más országokban is megjelenik, de általában nem így együtt: a családtámogatások és a lakástámogatások rendszere is több forrást biztosít a jobb anyagi helyzetűeknek, és az adórendszer is olyan, hogy – az szja és az áfa együttes hatását vizsgálva – a társadalom legalacsonyabb jövedelmű rétegei a jövedelmük nagyobb részét fizetik be adóban, mint a legmagasabb jövedelműek. A kormányzat kifejezetten olyan eszközöket választ, amelyekről már 2010 előtt is tudni lehetett, hogy növelni fogják a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ugyanakkor mindez összhangban van azzal, amit a kormányzat a saját politikájával összefüggésben nyíltan meghirdetett. Orbán Viktor már 2012-ben bejelentette, hogy ők nem hívei az európai jóléti modellnek, mert azt nem tartják versenyképesnek, holott ilyen összefüggés nincs, hogy a jóléti államok ne lennének versenyképesek. A Fidesz-kormány két fő célja a magas születésszám és foglalkoztatási szint, a jóléti államok olyan hagyományos törekvéseit viszont, mint a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentése, láthatóan nem tekintik célnak. A jóléti állammal szemben a „munkaalapú állam” programját hirdették meg – noha a magas színvonalú jóléti közszolgáltatások a hosszú távú gazdasági fejlődéshez is elengedhetetlenek.